A nyugat-indiai tengerparton fekvő Mumbai – amelynek neve 1996-ig Bombay volt – 13 millió fős népességével ma a világ egyik legnagyobb városa, a környező településekkel együtt legalább 20 millióan élnek a térségben. Igazi olvasztótégely, pörgő gazdasággal, rengeteg bevándorlóval és külföldi munkavállalóval.
Ebben a sokszínű kavalkádban rendezték meg idén már nyolcadik alkalommal a Mumbai Pride-ot, amelyre most ötezer ember volt kíváncsi. Bár ez önmagában nem tűnik hatalmas számnak, az indiai melegfelvonulások történetében igenis az.
Az idei Pride témája a Homoszexualitás és a családon belüli elfogadás volt, nem véletlen, hogy nagyon sokan valamelyik, vagy mindkét szülőjükkel sétáltak. „A fiam meleg és én boldog vagyok” – olvasható az egyik táblán, amit a tavalyi Mr Gay World indiai indulójának édesanyja szorongatott.
A rendezvény egyik szervezője, Vikram Doctor melegjogi aktivista szerint mióta Mumbai Pride létezik, azaz 2008 óta minden évben látni támogató lánytestvéreket, édesanyákat és nagynéniket. Az idei év azért különleges, mert édesapák is eljöttek.
Rengeteg szülő a sajtónak is szívesen nyilatkozott. Egy édesanya például arról mesélt, hogy szeretne majd hagyományos indiai esküvőt rendezni fiának, ha megtalálja élete szerelmét: „Évekig tartott, mire elfogadtam a fiamat olyannak, amilyen. Először még gyógyítani is próbáltam, de aztán lassan elfogadtam őt. Minden indiai anya nagy esküvőről álmodozik a gyerekeinek. Én is azt szeretném a fiamnak. Bejártam Európát, tudom, hogy vannak olyan országok a világban, ahol ez már lehetséges és az azonos neműek közötti házasság törvényes.”
Sajnos az LMBTQ-társadalom helyzete Indiában komoly aggodalomra ad okot. Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot csak 2009-ben törölték a Büntetőtörvénykönyvből, majd a Legfelsőbb Bíróság 2013-ban ismét büntetési kategóriává tette.
