„Ideje rájönnie az embereknek, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más” – Interjú VV Zsolttal

A valóságshow-k megosztják az embereket, valaki nézi és szereti és valaki nem, de mindenki tisztában van a történésekkel. Mindig van olyan karakter, aki különösen kitűnik a többiek közül. A legutóbbi szériában az egyik szereplő a nyíltan vállalt melegsége miatt tűnt ki a többiek közül. Most vele, Osváth Zsolttal, vagy ahogy sokan ismerik, VV Zsolttal beszélgettük.

Miért jelentkeztél a ValóVilágba?
Nem volt még olyan meleg karakter ilyen jellegű műsorban, aki teljes mellszélességgel kiállt volna az identitása mellett. Úgy voltam vele, hogy épp ideje belelátni egy meleg fiatal mindennapjaiba, ideje rájönnie az embereknek, hogy pont olyanok vagyunk, mint bárki más.

Elejétől nyíltan vállaltad a melegségedet már a válogatás során is?
Természetesen, hiszen a célom többek közt a sztereotípiák lerombolása volt és felhívni a figyelmet a sokszínűségre.

Volt valami félelmed vagy kétséged afelől, hogy a villában a többiek hogyan fognak fogadni?
Félelmem nem, kétségem az volt. Rengeteg verbális és időnként fizikai támadás ért azért, mert meleg vagyok. Tehát volt időm, alkalmam megtanulni megvédeni magam. Persze kíváncsi voltam, mit szólnak majd a többiek, fura mód mindenki kedvelt.

Párod hogy fogadta, hogy jelentkeztél és be is kerültél? Nem féltetek, hogy a kapcsolatotok megsínyli a szereplésed?
Patrik, aki azóta a vőlegényem lett, nem fogadta túl jól, hogy bemegyek a villába. Félt, hogy ha kijövök, majd a népszerűségem miatt ő háttérbe szorul és elhagyom. Nem így lett!

Mi volt bent a legnehezebb?
Sokan azt hiszik, ez színház, megjátszás, de a szeretteid, szerelmed hiánya nem csak őrjítő, de emésztő is! Aztán a játék vége felé felismerték a többiek is, hogy erős játékos vagyok és kicsit kikezdtek. Akkor még jobban hiányoztak az itthoniak.

Szerinted sikerült pozitív változást elérned a nyílt és őszinte szerepléseddel?
Igen! Határozottan! Végre láttak az emberek a tévében egy fiatal meleg srácot, aki nem azért vált híressé, mert drogozik, nem a testét árulja, nem politikusokkal kefél bőrszerkóban. Hanem párkapcsolatban él, dolgozik, tanul, céljai vannak, normális életet él, mint bárki más. Megannyi pozitív levelet kaptam, azoktól, akik eddig utálták a „buzikat”. Azt írják, engem látva rájöttek, hogy van belőlük normális is, ettől még nem fognak felvonulásra járni, de nem is fognak tojással dobálni. Vannak anyukák, akik sajnálják, hogy nem vagyok én is a fiúk, vagy olyanok, akiknek a gyerekük miattam vállalta fel otthon az identitását. Úgyhogy végre valakinek sikerült a médiában jó irányba tolni ezt a dolgot.

Mi változott amióta kijöttél? Milyen hatással volt a párkapcsolatodra a külön töltött idő?
Rengetegen megismernek az utcán, gratulálnak, megölelnek, volt, aki remegve jött oda a metróban, hogy „csinálhatna velem egy képet?”. Ezzel azért fenntartásaim vannak, mert nem érzem úgy, hogy azért, mert három hónapig ettem-ittam a tévében, több lennék bárkinél. De hihetetlenül jól esik. A párkapcsolatomban helyre álltak a dolgok. Miután kijöttem a villából, nem volt biztos, hogy úgy lesz minden, ahogy elterveztem, azt sem tudtuk, hogy együtt maradunk-e, de most már kirajzolódni látszik a jövőnk, együtt, boldogan.

A melegektől és úgy általában az emberektől milyen visszajelzést kaptál?
Ahogy korábban említettem a visszajelzéseket, tízből kilenc pozitív volt. Lehet, hogy megosztom később a leveleket, amiket kapok, mert olyan erőt ad, hogy ezt másnak is látnia kell. A melegek… hát igen. Sajnos két kategóriára osztható a mi kis világunk.  Az értelmiségiekre, akik nem az identitásukból profitálnak, és a kis suhancokra, akik szépek és fiatalok, és általában az értelmiség tartja el őket. Az értelmiség köszönetet mond nekem és kedvesen motiválnak, szerintük sokat tettem a megítélésünkért. A kisfiúk pedig olyan irigyek, hogy fröcsög belőlük a rosszindulat, mivel velük a műsor előtt sem szimpatizáltam, különösképp hidegen hagy, mit mondanak.

A jövőre nézve mik a terveid?
Műsorvezető szeretnék lenni, profi, a legjobb! A műsor után kaptam egy lehetőséget az RTL Klubtól, hogy megtanuljak műsort gyártani, ez az alapja annak, hogy ne csak „trash” műsorokat vezethessen az ember. Most szerkesztőként dolgozom, remélem mihamarabb megtanulok mindent a tévézésről, hogy senki ne mondhassa azt, hogy én csak úgy képernyőre kerültem. Nádai Anikó, Majka…. Ők is így kezdték. Szorgalom, kitartás. Nekem is menni fog!

Újra belevágnál?
Őszinte leszek, nem tudom. Vannak napok, mikor előnyét érzem a műsornak, vannak, mikor hátrányát. Egy biztos; életem legmeghatározóbb élménye volt!

Bámli Zoltán