Idegenek vs. Ragadozók – Csapda a neten

Csehországban a gyerekek 60 százaléka szülői felügyelet nélkül internetezik és 41 százalékuk már kapott pornográf képeket. Minden második idegenekkel cseveg és 20 százalékuk nem zárkózik el a személyes találkozótól. Ezek az adatok sokkolóak, és borítékolható, hogy Magyarországon sem jobb a helyzet.

Míg egyes országokban a pedofíliát – szándékosan vagy nem szándékosan, a végeredményt tekintve mindegy – összemossák az LMBTQ közösséggel, addig máshol igyekeznek a dolgokat a helyükön kezelni és a valós problémákra valós megoldásokat találni. A gyerekek védelme talán mindennél fontosabb, a pedofília pedig megbocsáthatatlan bűn, melynek létezését itthon sem tagadja senki. A digitális korban a gyerekeket a virtuális térben is érheti támadás, melyről nem lehet eleget beszélni és erre időben fel kell készíteni őket. Két cseh dokumentumfilmes egy vizuális társadalmi kísérlet keretében három fiatal (kislányos kinézetű, a szerep kedvéért 12 évesnek öltöztetett és sminkelt) színésznővel forgatott stúdiókörülmények között, berendezett gyerekszobákban, ahol a feladatuk az interneten történő chatelés volt. A forgatás 10 napja alatt közel két és félezer szexuális bűnöző „találta meg” a lányokat.

A válogatóra 23-an jelentkeztek, mindenkinek elmondták, hogy kényes témáról van szó, ők döntik el, ennek ismeretében akarnak-a a rendezőkkel dolgozni. 19-en meséltek arról, hogy volt már részük internetes zaklatásban, személyesen is átélték ezt. A három kiválasztott lány régi képeiből létrehozták a profiljukat és 12 és 24 óra között voltak online. A profin berendezett gyerekszobákba személyes tárgyakat is bevittek, hogy ezek segítségével újra 12 évesnek érezzék magukat. A forgatás során szigorú szabályokat kellett betartaniuk és szakemberek (pszichológusok, szexológusok, jogászok, bűnügyi nyomozók) instruálták őket kívülről, akikkel azt is megbeszélték, hogy egy 12 éves lány melyik megkeresésre válaszolna és mit. A színésznők jól vették az akadályokat és nem buktak le. A szakemberekhez kérdéseket intéztek (pl. hogyan befolyásolja mindez egy 12 éves lány életét majd a párkapcsolatok során) és elmondták, miként élték meg a chatelés során látottakat, hallottakat. A stúdió egy műveleti központhoz hasonlított a rengeteg monitorral, reflektorral, kamerával, mikrofonnal, ahol mindenki azonnal tudott mindenre reagálni

A beszélgetőpartnerek többsége szinte azonnal a lényegre tér, nem is titkolja, mit akar, a rövid bemutatkozást követően máris letolt nadrággal látjuk őket, tettük következményeit teljes mértékben ignorálva. A cél ugyanaz, csak a módszer, a szöveg és a sebesség más. Ezek a férfiak nem kertelnek, ugyanakkor komoly segítségre szorulnak. Egyszerre kedvesen és fenyegetően lépnek fel, nem győzik hangsúlyozni, hogy a lányok most nagy bajban vannak. Manipulálják, a szülők, a felnőttek ellen fordítják őket, akik csak korlátozni, szabályokat hozni és tiltani tudnak. Mindezt csak azért, hogy eszükbe ne jusson hozzájuk fordulni. Hárítják a felelősséget: „minden tőled függ, csak az fog történni, amit te akarsz, én nem kényszerítelek bele semmibe”.

Egy részük fizetne mindezért, attól függően, mire hajlandóak a lányok. Bűntudat és félelem nélkül teszik ezt, hiszen mégis ki tudná meg. Biztatják a lányokat, barátként állítják be magukat és kihasználják a naivitásukat, a kíváncsiságukat és azt, hogy felettük állnak (korban, testméretben). Úgy állítják be az egészet, mintha teljesen természetes volna. Némelyik érthetetlenül őszinte és egy idősebb barát képében tetszeleg, aki tanácsokat ad. Bátorít, biztat, és – meglepő módon – szépen kér. Semmi erőszak, semmi türelmetlenség. Persze van olyan is, aki vádaskodik, az elküldött képekkel zsarol (a lefotózott modellek testét számítógépes trükkel megfiatalították, erre montírozták rá a lányok fejét), hárít és a lányokat okolja, vonja felelősségre. Időnként egy-egy beszélgetés erősebb hatást vált ki, mintha az illető mondjuk maszturbálna a kamera előtt.

A chatelés során történtek a sokat látott szakembereket is meglepik és feldühítik, akik a forgatás közben értékelnek, magyaráznak, segítenek helyre tenni a dolgokat, a tévedéseket, eloszlatni a kételyeket. Elmondják, hogy a szexuális ragadozók a bűncselekmények egész tárházát követik el, amikor kihasználva a lányok – vélt – hiányos biológiai ismereteit, lehetetlen hazugságokkal állnak elő (pl. ha nem élveznek el, akkor a sperma visszakerül a testükbe, ami igen fájdalmas dolog). Kihasználják azt is, hogy a gyerekek kísérletező, lázadó korszakukat élik és emiatt gyakran kerülnek összetűzésbe a szüleikkel, akikről úgy gondolják, nem értik meg őket. A gyerekek pedig önként mennek bele, nem gondolva a következményekre és a sebezhetőségre. Hiába bánják meg, utólag már késő, zsarolják őket, nincs kihez fordulni, nem akarják elmondani az igazságot, és sajnos sokuk számára az egyetlen megoldásnak az öngyilkosság tűnik.

A dokumentumfilm magát a pedofíliát is alaposan körüljárja. A pedofil nemcsak és nem feltétlenül szexet akar, hanem a gyerekek világába akar bekerülni, beszélgetni velük. Mintha tényleg érdekelné, mi van velük, mit csinálnak, a lényeg, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Az internetes ragadozók között 3-5 százalék a pedofilok aránya, ami azért eléggé meglepő adat. Nagy a szolgáltatók felelőssége is, akik a reklámok és hirdetések miatt gyakran nem tesznek semmit, így válik szűretlenné és ellenőrizetlenné a kommunikáció. Ezekből a beszélgetésekből rengeteget lehet tanulni.

Van olyan szexuális ragadozó, akit a stábtagok közül valaki felismer és tudja róla, hogy gyerekekkel foglalkozik a munkája során. Az ő esetében megtörténik a szembesítés, melynek során tagad, mentegetőzik, hárít, elbagatellizálja a dolgot, de érzi, hogy szorul a hurok a nyaka körül. Vádaskodik, miért nem mással, miért nem fontosabb dolgokkal foglalkoznak a dokumentumfilmesek, hiszen sokan csinálják azt, amit ő, és nincs belőle komoly baj. Talán fel sem fogja, mennyit árt ezzel, és persze megy az áldozathibáztatás is, hiszen jólnevelt lányok sosem tennének ilyet, ez az ő és a szüleik hibája.

A filmben huszonegy rejtett kamerás személyes találkozóra kerül sor különböző helyszíneken (a kiskorúakkal való jogellenes kapcsolatfelvétel a cseh törvények értelmében bűncselekmény). A készítők a forgatási anyagot átadták a rendőrség részére.

A beszélgetések tehát ha úgy vesszük irányítottak voltak és a színésznők is pontosan tudták, mire megy ki a játék. Azt se felejtsük el, hogy ők már átmentek mindezen, de ami talán a legfontosabb, a valóságban idősebbek, tehát sokkal érettebben viszonyultak a történtekhez. A cél persze az volt, hogy a másik féllel elhitessék, valóban egy 12 éves, naiv és kíváncsi lány ül a túloldalon, ehhez kellett a folyamatos konzultáció a szakemberekkel a háttérben. Az előzetes egyeztetés során a szereplők is elmondták, hogy milyen helyzetben mit tennének, aztán persze mindig alkalmazkodni kellett az aktuális beszélgetéshez, amit színésznőként nagyon jól oldottak meg. Tudták, mire vállalkoztak, de minderre nem lehet eléggé felkészülni, szemmel láthatóan megviselte őket a szerep már az első chatelésektől fogva. Rengeteg a valós, nem megjátszott érzelmi reakció. Bár elhangzik, hogy nem csak lányokat találnak meg a szexuális ragadozók az interneten, egy férfi színészből meglehetősen nehéz 12 éves kisfiút csinálni, ezzel magyarázható, hogy a filmesek most kizárólag színésznőkkel forgattak.

A dokumentumfilmből három változat készült: eredeti 100 perces 15+ korhatárral, egy 63 percesre vágott, oktatási célra szánt 12+ korhatárral, és egy 18+ korhatáros, ami megegyezik az eredetivel, csak kitakarások nélkül. A Csapda a netent nagy sikerrel vetítették a világ dokumentumfilm-fesztiváljain, megfordult Bergenben, Moszkvában, Koppenhágában és Montréalban is, hazájában három Cseh Oroszlán jelölésből kettőt váltott díjra. 2020 februárjában debütált, majd bemutatták Európa és Ázsia több országában.

Hujber Ádám