Hétpecsétes boldogság – Gondolatok a meleg szubkultúráról, nem csak melegeknek

 

Hétpecsétes boldogság

A fotózás megvalósítására egy kedves kolléganőm tapasztalata sarkallt: egy meleg pár felkérte őt a szertartásuk, vagy ahogy én nevezem, boldogság-pillanatuk virág dekorációjának elkészítésére, ám a szégyenérzettől, a nevetségessé válástól félve kihangsúlyozottan visszafogott díszítést kívántak. Szégyenérzet, nevetségessé válás egy esküvőn?!

A közös munkánk során megjelenített, leplezetlen érzelmek hetero- vagy homoszexualitástól függetlenül az igaz szerelmet láttatják. Igaz szerelmet, amire minden embernek szüksége van ebben az egyre inkább ellélektelenedő, személytelen világban. Nem szeretném, ha a meleg párok ügye lezárulna annyival, hogy hivatalosan nem köthetnek házasságot. Azt szeretném, ha a téma 2018-ban, Magyarországon nem kényszerülne a polgárpukkasztás kategóriájába. Szeretném, ha toleránsabbak és empatikusabbak lennénk. Szeretném, ha vennénk a bátorságot, szánnánk rá időt és megismernénk az érzéseiket. Az érzéseket, melyek ugyanúgy szívből jövők és befolyásolhatatlanok, mint mindannyiunkéi.

Szabó Luca, My Dear-Wedding&Events

 

 

Queer thinking – Straight talking
A modell gondolatai a meleg szubkultúráról, nem csak melegeknek

Tarka, őszi falevelek talp alatt roppanó héján, burjánzó erdő rejtett ösvényének titkos ködfátyolán libbennek át a szaténos-selymes organzák fénytörései a naplementében. Kézen fogva a szerelmes pár, tekintetükben a másik bizalmába zárt megnyugvás, s a közös jövőjük hitébe vetett izgatottság. Kinek ne lennének ismerősek a nyugaton elterjedt esküvői képek formai eszköztárai? De mi történik akkor, ha két férfi az ifjú pár? Nemrég felkértek, hogy modellként szerepeljek egy ilyen fotózáson, ami valljuk be, Magyarországon elég ritka, tehát: szükséges! A felkérés arra sarkallt, hogy meleg férfiként végiggondoljam, mi is a véleményem olyan dolgokról, mint a házasság, vagy a meleg testek prezentációja egy elsősorban heteró normákra szabott világban.

 

 

Az esküvői fotók szerelmének narratívája a gyermekded népmesék, avagy a modern kor kommersz rajzfilmjei által tovább esztétizált dramaturgiai végkifejletet igyekszik tovább szilárdítani. A királyfi, megpróbáltatásainak legvégén végre elnyeri méltó jutalmát, a királylány szerelmét, s nincs más hátra, minthogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. A műfajból adódóan – illetve az ártatlan gyermeki nosztalgia védelme érdekében – szexualitásuktól megfosztott, ugyanakkor társadalmi nemi szerepeikbe bebetonozott hősökként jelennek meg a szereplők. Hogyan is tudnának ehhez illeszkedni az LGBTQIA szubkultúrák párkapcsolati prezentációi, melyek eleve magán a szexuson, vagyis a szexuális orientáción átszűrve értelmeződnek, vagy értelmezik eleve saját magukat?

 

 

Maradjunk a képek szereplőinél és a meleg szubkultúránál. Bármennyire is tagadjuk szexualitásunk elsősorban politikai, így saját belső kapcsolatunk a szexhez is politikaivá vált. Globális közösségünk belső önszerveződésében törvényként jelennek meg a szexuális szerepek alapján történő címkézések (“top”, “bottom”), valamint a testalkat alapján történő katergorizálások (“bear”, “chub”, “twink”). Mintha egyre inkább a szex (és az ahhoz kapcsolt meleg szabadosság) válna identitásunk szimbólumává, elnyomásunk ellen használt leghatékonyabb fegyverünkké, ahogyan az a nyugati konzummédiából becsomagolva hozzánk érkezik.

 

 

Miközben párhuzamosan épülnek belső szabályaink, s válnak a gender emléletek újabb és újabb fogalmai egyre követhetetlenebbekké, egyre gyakrabban találkozhatunk (legelőször az online dating app-ek világában) a címkébe zárt elvárással: “straight-acting”. Vagyis a saját szubkultúránkban jelentek meg heteronormatív elvárások a partner viselkedésének irányába. Ez szépen tükrözi, hogyan válik egyre kétoldalúbbá és elgyengültté a meleg közösségek érvényesülésének elmélete és gyakorlata. Egyfelől szépen stabilizálódik a fent említett szubkulturális, szexre épülő önnarráció, másfelől egyre inkább körvonalazódik annak a “male gaze”-nek a nyomasztó befolyása, amely a tömegmédiában szereplő meleg testeket szexualitásuktól megfosztva láttatni engedi. (Ez ugyanaz a fajta “társadalmi férfi tekintet”, amely a leszbikus testeket a heteró férfi fantázián keresztül értelmezi, vagy a nem heteroszexuális párokat szórakoztató karakterekként szerepelteti.)

 

 

A meleg kultúrában leggyakrabban ez úgy csapódik le, hogy a maszkulin férfi testek potenciával, függetlenséggel és erővel, míg a femininek szexualitástól megfosztott, meleg sztereotip sablonokba kényszerülnek. Ugyanezen “macsó” látásmódnak köszönhetően válik olyan érzékeny témává a meleg szerelem hiteles és mély prezentációja, elfogadása a kommersz médiában – vagy akár a házasság intézményének széleskörű társadalmi elfogadása. Hiszen a meleg önreprezentációk elsősorban az androfil testkultuszon kommunikálnak, miközben még inkább háttérbe szorulnak az olyan emberi faktorok, mint az intimitás, vagy a monogámia. Habár mindkét oldal autentikusan a meleg közösségek sajátja, mintha létezne egy szakadék a melegek önreflektív szexualitása és annak társadalmi beágyazása között, amire nyilván rányomja bélyegét az eleve globálisan nyomasztó testkultusz.

 

 

Vajon mekkora szerepe van ebben a heteró társadalmi férfi tekintetnek, melynek félelmeiből eredeztethető a széleskörű homofóbia, s amely ugyanúgy tárgyiasítja a női testeket? Vajon nem arról van-e szó, hogy szexualitásunk pont ugyanezen elnyomó elv miatt nem képes társadalmi egzisztenciális szerepünkkel egybehangzóan kommunikálni, s nyilvánosan eggyé válni?

 

 

A kérdés tehát nem az, hogy a házasság intézménye az LGBTQAI, de főleg a meleg szubkultúrában heteronormatív hatással lenne-e a közösség belső dinamikáira, hanem hogy képesek vagyunk-e mi, melegek saját nyelvünkön integrálni az olyan heteroszexuális szerelmen alapuló társadalmi intézményeket, melyek mindennapi életünk legitimációját könnyíthetik meg. Lassan meg kell tanulnunk szofisztikáltabban és sablonmentesen artikulálni identitásunkat és kapcsolatainkat, a kulcs pedig valószínűleg ugyanott leledzik, ahol a kérdést feltettük: a gyermeki mesék ártatlannak tűnő tanításaiban. El kell kezdenünk új, saját meséket írni LGBTQIA szereplőkkel, hogy az elkövetkező generációk LGBTQAI gyermekei könnyebben rátaláljanak saját érzéseikre.

 

 

Meséket írni, melyek dinamikusan harmonizálnak egy társadalom összes szereplőivel, melyek nem félnek az intimitás, szeretet és bizalom alapvetésének elültetésére, egy lassan de biztosan egyre
inkább elidegenedő, anyagilag és lelkileg is profitorientált világban. S persze egy olyan társ megtalálására is sarkallnak, akivel mindez megosztható, legyen az királylány, királyfi, egy királyfi
szoknyában, vagy valami egészen más.

Korponovics Roland

 

 

Fantasztikus, elcsépelt formavilágtól eltérő, minden trendiségtől mentes eseményt álmodott meg Luca a My Dear-től. Az ő felkérésének tettem eleget, amikor elfogadtam a kihívást, a nem mindennapi ünnep virágdíszeinek elkészítését. Nagyon tetszett, hogy nem voltak hagyományos virágdíszek, nem volt menyasszonyi csokor, semmi klasszikus – egy másik oldalról kellett közelíteni. Felemelő, amikor magamat megtartva, szabadon alkothatok, amikor a kezem alatt idomulnak a lágy és mély tüzű virágok, a bronz és konyakbarnák, élő zöldek, csilipiros, álomfehér szirmok, termések, fűszerszínű bóbiták.
Penzt-Fodor Polda Bea, Kifli és Rezeda

 

 

Mikor Luca felkért a feladatra, nagyon izgatott lettem, mivel közel áll hozzám az esküvők világa, ahol egy pár kiterjeszti közös saját világát a velük együtt ünneplőkre. Láthatóvá válik két ember közös metszéspontja, egyetértésük vizuális megnyilvánulása is egy ilyen esemény. Az öltöztetés feladatköre egy ilyen kaliberű projekten belül új volt számomra. Tanulmányaim során eddig női ruhák tervezésével és kivitelezésével foglalkoztam, így új kihívást jelentett ráhangolódni a maszkulin eleganciára, mely egyben harmonizál az ősz színeivel és képviseli a My Dear könnyedségét és természethez húzását. A fotózás napján lelkesen figyeltem, ahogy a gyertyák, buja csokrok és gyönyörű desszertek meghitté teszik a vad természetet, ahogy a kiválasztott öltözetek új életre kelnek a modellek mozdulatai által.
Kormos Dorka, @keflenc

 

 

Hálás vagyok a My Dear-nek a felkérésért, hiszen ez nem csak egy szokványos esküvői fotósorozat és reklám. Minden mozzanata egy ügyért van. Ahogy főállásban és magánemberként is a láthatatlanok ügyéért harcolok, ez nem lehet másként a Woodland Wedding Decornál sem. A fotósorozat témája láthatatlan falak lebontására, tabuk megtörésére hivatott. A szerelem természetes. Természetes és mindenkié.
Pados Eszter, Woodland Wedding Decor

 

 

Ha két ember szereti egymást, az gyönyörű. Legyenek bármilyen neműek vagy bárhonnan valók. Ezen gondolatom mentén dolgoztam együtt ezzel a kiváló csapattal. Személy szerint az én célom nem a figyelemfelkeltés vagy a példaállítás volt. Sokkal inkább az, hogy a szeretet és a szerelem mindentől való függetlenségét és feljebbvalósságát megmutassam. Reményeim szerint a nézőben egy pár másodperc után elcsendesednek a szokatlanság okán keletkező hullámok, és élvezni tudja annak szépségét, ahogyan két ember szereti egymást.
Buday Dániel, filmkészítő