Ha valaki akár felkészülés nélkül, kizárólag alkalmanként tekint is ki az Amerikai Egyesült Államok drag queen szcénájára, észreveheti, hogy ezen egyedülálló szubkultúra – mint annyi minden más – epicentruma New York. A Nagy Alma dragtörténelme egyedülálló, a drag ballok koronázott királynői pedig legendásak. Közülük is kiemelkedik Pepper LaBeija és a House of LaBeija.
„Véget ért az aranykor” – kommentálta Brian Lantelme, a korabeli bálokat (ball) megörökítő fotográfus Pepper LaBeija halálakor, 2003 tavaszán. Pepper volt az utolsó, aki távozott az élők sorából a négy megismételhetetlen harlemi drag ball queen közül. Angie Xtravaganza, Dorian Corey és Avis Pendavis a megelőző években hunyt el.
Bár Pepper férfiként élte a mindennapjait, a drag ballokon nőként, parókában tűnt fel általa készített (vagy éppenséggel üzletekből lopott), színes, extravagáns ruhakölteményekben. Megszólításkor jobban szerette, ha nem he-ként, hanem she-ként, tehát nőként utalnak rá, és mellimplantátumokat is operáltatott magának, a teljes nemi átalakításra azonban nem vállalkozott.
A LaBeija Ház (The House of LaBeija) az egyik legősibb múltra visszatekintő New York-i drag ház. Crystal LaBeija alapította 1970-ben, és választása abból az egyszerű okból kifolyólag esett a LaBeija névre, mert elbűvölő hangzásúnak találta. Pepper LaBeija 1971-1972 táján vette át a ház vezetését, onnantól ő volt az Anya (Mother), a ház tagjai pedig a Gyerekek (Children).
„A Ház egy család azoknak, akiknek nincs családjuk” – magyarázta a szó jelentését a Jennie Livingston által rendezett 1991-es Paris is Burning című dokumentumfilmben (amely ma már a Netflixen is elérhető). De Pepper LaBeija szerencsés volt, neki két család is megadatott. Párjával, Pamela Jacksonnal egy lányt, és a nő korábbi kapcsolatából egy fiút neveltek közösen. De boldogságát beárnyékolta, hogy 1992-től elhatalmasodott rajta a cukorbetegség. Alig mozdult ki, ideje javát szerettei körében töltötte. Lábfejei amputálása után ágyhoz kötötten élt, drag ballon utoljára 2001-ben jelent meg. Harmincan cipelték be egy hordágyon, a tömeg ujjongása közepette.
A drag ballok a hatvanas évek elején kezdtek New Yorkban gyökeret verni. Teret nyújtottak a fehér meleg közösség által nem szívesen látott fekete és latinó melegeknek a kibontakozásra, az előítéletektől mentes önkifejezésre. Pepper LaBeija közel harminc éven át vezette a LaBeija Házat, fedelet, ételt és reményt adva queer fiúknak és lányoknak, cisz és transzneműeknek egyaránt, akiket másságuk miatt vér szerinti családjuk egykor kitagadott otthonról és az ő segítsége nélkül nagy valószínűséggel a drogok, a hajléktalanság és a prostitúció áldozatává váltak volna.
De Pepper LaBeija a drag ballokon aktív részvételével is évtizedeken keresztül bizonyította, hogy méltó feje a LaBeija Háznak. Több mint 250 trófeát vitt haza a báli kifutók számtalan kategóriái révén, amelyek célja a közönség szórakoztatása – és a pontozó zsűri meggyőzése – mellett a reallness, azaz a valóság imitálása volt. Lehetett a téma például cégvezető, diáklány, katona, multimilliomos feleség – paradox módon csupa olyan társadalmi csoport archetípusát igyekeztek megörökíteni, hitelesen előadni, amely nem fogadná be őket. Pepper LaBeija győzelmei titkának része volt, hogy mesterien űzte a vogue-olás művészetét. A kifejezés egy karaktertáncra utal, amely sokaknak Madonna Vogue című videóklipje révén lehet ismerős.
Az exhibicionista, pózolós tánc a divatbemutatók kifutóinak mozdulataiból, az ókori Egyiptom hieroglif emberábrázolásaiból, illetve rengeteg mozgásművészeti ágazat elemeiből merít. E világot, annak minden fájdalmával és örömével a már említett Paris is Burning című filmen kívül lenyűgözően örökíti meg a Pose című amerikai sorozat, amelynek első évada már elérhető online – ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretné jobban megismerni a drag ballok és a drag house-ok világát.
A bemutatott világ legfényesebb évei – ahogy azt Brian Lantelme is summázta – a valóságban régen tovatűntek már. Több ház azonban ma is él, így Pepper LaBeija hagyatéka sem párolgott el nyomtalanul. A House of LaBeija vezetője jelenleg az 1990-es születésű Kia LaBeija, aki HIV-pozitív fekete transz nőként az LMBTQ közösség számos, kiemelkedően veszélyeztetett alcsoportját reprezentálja, különösen törekedve a HIV/AIDS-megelőzés fontosságának hangsúlyozására. Akárcsak elődje, Kia is mestere a vogue-olásnak, és művészi tevékenysége révén az elmúlt években például a Brooklyn Múzeummal, az AFROPUNK-kal, a H&M-mel, valamint az énekesnő Fergie-vel működött együtt.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
