Mielőtt a drag queen kifejezés egyáltalán megjelent volna a köztudatban, egy brit színész már az első világháború puskaropogása idején karriert épített magának abból, hogy parókát húzott és boát tekert a nyaka köré. Douglas Byng a közönség szórakoztatásának számos formáját kipróbálta hosszú élete folyamán, és bár soha nem lőtt mellé, legemlékezetesebbek mégis a nőként előadott darabjai lettek.
Douglas Coy Bing a XIX. század végén, 1893-ban született egy Nottingham környéki kisvárosban, az Egyesült Királyságban. Bár szülei tanult, a kor mércéjével mérve felvilágosult emberek voltak – édesapja bankárként, édesanyja tanítónőként dolgozott –, egyáltalán nem támogatták, hogy a kis Doug, akármennyire is szeretett volna, színjátszást tanuljon. E vágyát, amely már általános iskolás korától előtört belőle, fondorlatos módon igyekeztek elfojtani: bátyja után küldték, aki Németországban üzemeltetett csipkegyárat.
Bár a fiatalember szorgalmasan sajátította el átmeneti hazája nyelvét, dolgozott testvére üzemében, és ásta egyre mélyebbre magát a komolyzene művelésében, jutott ideje mellette a divat tanulmányozására is, amely új szenvedélyévé vált. Nem véletlen, hogy Nagy-Britanniába visszatérve egy Charles Alias nevű divattervezőnek kezdett dolgozni Londonban.
Idővel aztán gyermekkorának áhított vágya, a színpad is megtalálta. 1914-ben válaszolt egy újsághirdetésre: szereplőket kerestek a The Girl in the Taxi (A lány a taxiban) című könnyed komédiához a dél-angliai Hastings-ben. Byngnek 21 éves kora ellenére egy középkorú diplomatát kellett alakítania. A darabbal több mint száz várost végigturnéztak, és ez adott lendületet színházi karrierjének, amelyet még az első világháború szörnyűségei sem szakítottak meg. Karakterszerepek sora követte egymást; első főszerepét 1920-ban kapta meg.
A húszas években kísérletezni kezdett a pantomim művészetével és bátran kijelenthetjük, hogy immár hazatalált. Élete során mintegy 30 különböző pantomim-karaktert formált meg. Először a London Palladiumban játszott az Aladdinban (a gonosz varázslót, Jafart alakította), majd 1924-től formálni kezdte az első általa kitalált női karaktert, Elizát a Dick Whittington and His Cat című darabban. Drag előadóként valósággal szárnyra kapott karrierje. London belvárosában megnyitotta saját éjszakai klubját, ahol már ő dönthette el, mikor lép fel és milyen karaktert ad elő.
Bár műsora a prüdéria leküzdését tűzte ki célul – nagy dolog volt ám ez a korszak Angliájában! –, mégsem fordult soha illetlenbe vagy obszcénba. Legnépszerűbb számainak címei (Milly, a piszkos vén hableány, A leány, aki nekidőlt a pisai ferde toronynak, és Doris, a szél istennője) azonban sokat elmondanak a tartalomról.
Nem szabad elfelejteni, hogy e produkciókat mind drag queenként, nőnek öltözve adta elő. Bár soha nem volt kihangsúlyozva, színházi körökben mégis köztudott tény volt, hogy Byng meleg. Mindezek tudatában különösen nagy bátorság kellett ahhoz, hogy sminkben és parókában álljon ki közönsége elé. Ezen időszakban ugyanis a homoszexualitást Nagy-Britanniában is törvény büntette.
Bár 1861-ben megszűnt a halállal büntethetőség, börtönbüntetés ugyanúgy kiszabható volt. Rendőrségi adatok szerint 1954-ben például (ekkor Byng már túl volt a hatvanon) 1069 meleg férfi ült a szigetország börtöneiben homoszexualitás vádja miatt, átlagéletkoruk pedig 37 év volt. Érdekesség, hogy nőket ugyanezen törvény alapján soha nem ítéltek el. Angliában és Wales-ben végül 1967-ben, Skóciában 1981-ben, Észak-Írországban 1982-ben szűnt meg a homoszexualitás büntethetősége (lám, mekkorát változott a világ: az azonos nemű párok házassága 2014 óta törvényes Angliában, méghozzá David Cameron konzervatív kormánya jóvoltából).
Térjünk azonban vissza Douglas Bynghez, akinek 1931-ben a New York-i Club Lidóban megvolt az első nemzetközi fellépése. Revük, kabarék és pantomimek váltották egymást repertoárjában, ő lett az első kabaréművész, akinek a neve a londoni West Enden neonfényben villogott. A közönség imádatának, a folyamatos teltháznak még a negyvenes évek és a velük járó második világháború sem tudott gátat szabni.
Byng olyannyira fáradhatatlan művész volt, hogy élete utolsó éveiben sem pihent meg. 1970-ben megírta önéletrajzát As You Were címmel. Hívták televíziós műsorokba, varietékbe. Utolsó fellépése 1987-ben, 93 esztendősen volt a londoni Nemzeti Színházban. A halál végül 94 évesen érte egy northwoodi színészotthonban. Hamvait gyermekkori otthona kertjében szórták szét.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
