Drag. Kifejezés, amely végigkíséri az emberiség történelmét. Ott volt az ókori görög amfiteátrumban, a középkori angol kőszínházban, húsz évvel ezelőtt a televízióban és ma már Netflixen is elérhető. Van, aki soha nem találkozott vele, de a gondolatától is irtózik, más nem tudja elképzelni a szombat esti szórakozást drag show nélkül. És vannak azok, akik számára a drag az önkifejezés legszebb formája, a közönség szórakoztatásának leghálásabb eszköze. Utóbbiakról fog szólni magazinunk legújabb rovata, a Herstory.
A drag angol eredetű szó. Bár születésének körülményei homályba vesznek, írott formában először az 1870-es években bukkan fel. A közvélekedés William Shakespeare-nek tulajdonítja, aki a dressed as girl, azaz nőnek öltözve betűszavaként alkothatta meg, míg mások a színházi szlengben keresik a gyökereit. Esszenciája abban ragadható meg, hogy férfiként vagy nőként az ellenkező nem ruháit öltjük magunkra, akár a klasszikus kiegészítőkkel, sminkkel fokozva a megjelenést. Ez azonban nem jelenti, hogy aki dragbe öltözik, az törvényszerűen transznemű is. Egyszerűen saját maga vagy mások szórakoztatására tesz így.
Így volt ez már az antik görög színházművészetben is, ahol nőknek szigorúan tilos volt szerepet vállalniuk – helyettük is férfiak vagy kisfiúk játszottak. Maszkot azonban minden szereplőnek egységesen viselnie kellett, amelyen a szereplő érzelmi állapotának megfelelő arc volt látható. Ha ugyanis a színészek csak ki lettek volna sminkelve, a hátsó sorokban nem látszódott volna az arckifejezésük. A színházi játék mint férfi privilégium a nyugati világban javarészt az újkorig, sőt, a 20. század elejéig fennmaradt, de a kabuki japán színházi műfaj például a mai napig a férfiak sajátja.
Az „éneklés és táncolás művészete” az 1600-as években taszította le trónjáról a bábszínházat az akkor még elszigeteltségben élő ázsiai országban. Kezdetben az előadók – mind a nők, mind a férfiak – komikus, rövid színdarabokat adtak elő a mindennapi életről, majd ahogy a darabok egyre trágárabbá és erotikusabbá váltak, úgy vált tiltott gyümölccsé a színjátszás 1629-től a nők számára. Volt idő, amikor a kabuki színészek külön társadalmi osztályt alkottak. A szereplőtípusra specializálódott színészdinasztiákat címerekkel különböztették meg egymástól. A mesterség apáról fiúra szállt, és abban az esetben, ha nem volt örökös, a családfő örökbefogadott egy általa tehetségesnek vélt színészt, hogy az továbbvigye a család nevét és tudását. A fiúgyerekeket öt éves korban kezdték el tanítani, és ez életük végégig tartott. E folyamatot mindig a legidősebb férfi kísérte figyelemmel.
A 20. század második felében a melegbárok elterjedésével a drag kultúra új erőre kapott. E szórakozóhelyeken drag queenek, nőnek öltözött férfiak kezdték szórakoztatni a közönséget (ne felejtsük el a drag kingeket, a férfinak öltözött női előadókat sem!). Így van ez a mai napig. Műsort vezetnek, táncolnak és énekelnek. Nevettetnek. A műfaj sajátossága az erős smink, a paróka, az extravagáns ruhák, ékszerek és egyéb kellékek, amelyek kihangsúlyozzák a nőies(sé varázsolt) vonalakat: a melleket és a széles csípőt. A műfaj hosszú évtizedekig bárokba, pincehelyiségekbe volt száműzve.
De idővel, zászlóvivőként az Amerikai Egyesült Államokban megjelentek a drag szépségversenyek, dragbe öltözött férfiak bukkantak fel filmekben (örök klasszikus a Van, aki forrón szereti Tony Curtisszel, Jack Lemmonnal és Marilyn Monroe-val, valamint John Waters-től a Rózsaszín flamingók Divine főszereplésével), videoklipekben. Drag queenek inspirálták a zeneipart és a divatot, „klub kid”-ektől voltak hangosak a New York-i sikátorok.
A műfaj underground jellegének aztán az LMBT közösség fokozatos emancipációja és egy megismételhetetlen jelenség kezdett véget vetni, amelyet úgy hívunk, RuPaul Andre Charles. RuPaul már a kilencvenes évek legelején dragbe öltözve vezetett televíziós műsort olyan világsztárokat vendégül látva, mint Cher és Diana Ross; felbukkant sorozatokban, a The B52’s Love Shack című klipjében, arca volt a női sminktermékeket értékesítő MAC Cosmetics-nek és számos zenei albuma is megjelent.
Mindez azonban csak előfutára volt pályája betetőzésének, a RuPaul’s Drag Race-nek, amely immár tizedik évada keresi az Egyesült Államok következő drag superstar-ját. A műsor révén több mint száz drag queen futott be olyan karriert, amelyről azelőtt a műfajban senki még csak álmodni sem mert. Világkörüli turnékon, teltházas színházi és szabadtéri koncerteken szórakoztatják a közönséget. A drag kultúra áttörte a füstös bárok falait. és olyan emberek tíz- és százmillióihoz is eljut, akik RuPaul közreműködése nélküle nem találkoztak volna a drag művészetével.
Mainstreammé válik a drag? Talán. Addig is, mi ezen rovat hasábjain számba vesszük a történelmét. A herstory-ját.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
