Budapest Főváros Kormányhivatalának kerületi hivatalai szakmailag és tudományosan megalapozatlan, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát szándékosan félreértelmező, hazug módon csúsztató, copy-paste módszerrel készült érveléssel a közelmúltban több esetben egyedül örökbefogadásra váró meleg férfi örökbefogadásra való alkalmasságát utasította el – írja a Háttér Társaság.
A civil szervezet több olyan ügyben nyújt ingyenes jogi képviseletet, amelyben a BFKH alá tartozó gyámhatóságok ugyanazon, a kormányzati propagandát idéző, megalapozatlan érveléssel nyilvánították az érintetteket örökbefogadásra alkalmatlannak – minden esetben felülírva a szakszolgálat és a kirendelt pszichológus szakértők következtetéseit. Valamennyi eljárás még az örökbefogadásra vonatkozó szabályok 2020 őszi módosítását megelőzően indult, így a végső döntést a gyámhatóság és nem az illetékes miniszter hozta.
A határozatok helyesen állapítják meg, hogy a gyermek elsődleges szocializációs közege a család, ugyanakkor előítéletes módon hozzáteszik: az azonos nemű párok, vagy olyan személyek, akik azonos neműekkel terveznek párkapcsolatot, “a józan ész szerint” “nemcsak konkrétan, de már az absztrakció szintjén sem” tudnak megfelelni a gyermekvédelmi törvénybe az LMBTQI-ellenes módosítással bekerült “a születési nemmel megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitás” megjelenítésének és népszerűsítésének tilalmának.
Ezzel a gyámhatóság nem állít mást, minthogy az azonos nemű szülők puszta létezésükkel is jogszabályt sértenek, LMBTQI személyek az utcán csak úgy jelenhetnek meg, ha megfelelő óvintézkedések kizárják, hogy gyermekekkel találkozzanak.
Az örökbefogadás során a gyermeknek keresnek megfelelő örökbefogadó szülőt, senkinek nincs alanyi joga az örökbefogadásra, az örökbefogadásra a szakemberek által alkalmasnak minősített személyek diszkriminatív kizárása az örökbefogadásból ugyanakkor nem az örökbefogadásra váró gyermekek érdekeit szolgálja. A gyámhatóság az Alaptörvény kilencedik módosításával alkotmányos szintre emelt, a gyermekek keresztény szellemiségű, születési nemüket tiszteletben tartó neveléshez való jogát, illetve az “anya nő, apa férfi” semmitmondó kinyilatkoztatását használja arra, hogy igazolja: csak a hagyományos – a kormányzati többség által ideálisnak tekintett – családmodell alkalmas arra, hogy szerető otthont biztosítson az állami gondozásban nevelkedő gyermekek számára. A kormányhivatal azt azonban semmilyen érvvel nem támasztja alá, hogy miért mond ellent az “anya nő, apa férfi” fordulatnak, ha a gyermeket egy meleg férfi neveli apaként, vagy egy leszbikus nő anyaként.
Az érvelés nem csak az LMBTQI embereket zárja ki. Hasonlóan lesújtó véleménnyel van az egyszülős családokról: esetükben átmeneti állapotként tekint az egyszülős létre, és lesajnálóan elismeri, hogy “megpróbálják a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni a kialakult helyzetükből”. Az olyan objektív kritériumok, mint az életkor vagy a megfelelő lakáskörülmények mellé valamennyi döntés beemeli olyan gumifogalmakat is, mint a “társadalmi normáknak, elvárásoknak, céloknak” való megfelelés is – amik alapján csak az Alaptörvényben meghatározott tradicionális családmodell az, “amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődése szempontjából a legideálisabb”.
A gyámhatóság mellőzi – vagy nem ismeri – a több mint húszéves empirikus kutatásokon alapuló tudást, amely egyértelműen cáfolja a fenti következtetéseket. Az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott, több mint 100 empirikus tanulmány alapján készített áttekintés egyértelműen megállapítja: nincs alapja annak, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek bármilyen szempontból hátrányosabb helyzetben lennének, mint a különnemű párok gyermekei. A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ Szekciója 2021-ben is hasonló megállapításra jutott és kifejezetten támogatott „minden olyan kezdeményezést, amely a nem heteroszexuális emberek örökbefogadási jogegyenlőségét hivatott segíteni, csökkentve az ellátórendszerben beszámolók alapján tapasztalható diszkriminációt, hátrányos megkülönböztetést.”
A gyámhatóságok nemcsak a tudományos bizonyítékokat hagyják figyelmen kívül, de rosszindulatúan hivatkoznak az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatára is. A felhívott ítéletekből szelektíven idéznek és olyan mondatokat tulajdonítanak az EJEB-nek, amelyeket az ügyben érintett kormány adott elő az eljárás során, vagy az ügy tárgyát képező nemzeti szintű eljárásban írták le a bíróságok – és amely érveket az EJEB az eljárásban kifejezetten visszautasított.
Ezeket úgy beállítani mint az EJEB álláspontja, alattomos és félrevezető gyakorlat. Az EJEB esetjoga kifejezetten tiltja az örökbefogadási eljárás során a kizárólag szexuális irányultságon alapuló különbségtételt, ezt a Nagykamara már 2008–ban kimondta, az azonos nemű párokat családnak tekinti, és bár elfogadja, hogy a hagyományos családok védelme elvben legitim jogkorlátozási cél lehet, eddig egyetlen ügyben sem sikerült még államnak erre hivatkozással igazolni semmilyen jogfosztást.
“A gyámhatóságok egyértelműen egy központilag megírt, szakmaiatlan, félrevezető és hazug érveléssel próbálnak meg érvényt szerezni a központilag meghatározott, a jó életről és az ideális családról alkotott elképzeléseknek” – értékelte a kormányhivatal gyakorlatát Dr. Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője. “Ennek során nemcsak ügyfeleink szenvednek hátrányt, hiszen a szándékosan elhúzott eljárások komoly érzelmi megterhelést jelentenek számunkra, de ez számos gyermeket megfoszt attól a lehetőségtől, hogy szerető otthonban nevelkedhessenek, olyan szülőkkel, akiket az eljárásban résztvevő valamennyi szakértő erre alkalmasnak ítélt. A gyermek legfőbb érdekére hivatkozni, amikor annak eredménye pont a gyermekek érdekeit sérti, kifejezetten hipokrita érvelés.”
