„Házasság” a meleg kalózok világában – A matelotage
A kalózok kalandos életét leginkább regényekből, filmekből ismerjük, amelyek főleg a XVII-XVIII. század eseményeire fókuszálnak, és alapjuk sokszor egy-egy legenda. Történészek is kutatják ezt a kort és világot, de nem mindig egyszerű hiteles forrásokra bukkanni. Pedig érdekes lehet annak a vizsgálata is, hogy ebben a (főleg férfiak alkotta és uralta) zárt világban mennyire volt helye a társas, különösen a homoszexuális kapcsolatoknak.
Ezek egyik jellemzője volt az úgynevezett matelotage. A francia szó nehezen magyarítható, az elnevezés a tengerészek közötti különleges kapcsolatra utal. Ez nem volt ritka a XVII-XVIII. században a tengerészek, így a kalózok között sem. Gazdasági partnerség, bajtársi szerződés volt ez, amelyben a férfiak megosztották egymással jövedelmüket, tulajdonukat, megvédték egymást, együtt harcoltak. Az egyik halála után a másik örökölhette annak vagyonát, és akár az elhunyt családjának támogatását is vállalhatta.
Utazás a világ körül
A homoszexualitás a korban sok helyen bűncselekmény számított, így nem meglepő, hogy a kalózok törvényen kívüli világában megjelenhetett a matelotage intézménye. Sok meleg tengerész éppen ezért választotta a kalóz életformát. A matelotage házasságot, egyfajta élettársi kapcsolatot is jelentett azokban az időkben, amelyet az is jelzett, hogy a két férfi gyakran összetartozó gyűrűt viselt.
Néhány előkerült írásos dokumentum valóban erősíti azt a feltételezést, hogy létezett két kalóz között erős érzelmi, szerelmi és vagyoni szövetség. Ilyen például a Madagaszkár délkeleti részén lévő kikötőben, Fort-Dauphinban 1699-ben készült írásos megállapodás. Legendás az Indiai-óceánon portyázó két kalóz, John Swann és Robert Culliford barátsága is, és Swannt gyakran emlegették Culliford hitveseként. George Shelvocke (az angol Királyi Haditengerészet tisztje, az 1726-ban megjelent Utazás a világ körül című könyv szerzője) fiatal kalózoknak segített előbbre jutni a ranglétrán – szerelmükért cserébe. Valamint Bartholomew Roberts kalózkapitány (aki számos rabszolgaszállító hajót foglalt el) és George Wilson hajóorvos között is kialakulhatott valamilyen mély érzelmi viszony. Erre utalhatnak azok a visszaemlékezések, amelyek a két férfi örömteli találkozásairól, egymásnak vett ajándékairól számolnak be.
Leszbikus kalózok a fedélzeten
De talán Anne (Andy) Bonny és Mary (Mark) Read a két legismertebb szereplője ennek a világnak. A két kalóznő leszbikus volt, akik férfiként öltözködtek és viselkedtek. Az angol Mary Readet egyedülálló anyja fiúként is nevelte. Az ír Anne Bonny a bahamai New Providence szigetén lévő Nassauban ismerkedett meg Calico Jack Rackham kalózkapitánnyal, akinek szerelme, szeretője lett. Bonny, Read és Rackham között végül létrejött az „édeshármas”, amely nagyon eredményesnek bizonyult a kalózkodás során is. Persze csak egy darabig, mert elfogták őket, Rackhamet ki is végezték. (Bonny állítólag ezt mondta az akasztófa felé tartó Rackhamnek: „Ha férfiként harcoltál volna, nem kötnének fel, mint egy kutyát.”) Anne Bonny és Mary Read megmenekült a bitótól, nem ítélték őket halálra, mert terhesek voltak.
A meleg kalózok paradicsoma nagy valószínűséggel a Haitihez tartozó Teknős-sziget volt. Erre utalhat az is, hogy 1645-ben a homoszexuális kapcsolatok felszámolása érdekében Jean Le Vasseur francia kormányzó 1650 női prostituáltat hozatott a szigetre.
A fenti példák ellenére a kalózok világában is meglévő homoszexualitás ábrázolása eléggé ritka a művészetekben. De Cosmo Jarvis dalát hallgatva eszünkbe juthat az, hogy a kalózok kemény, férfias világa sem volt érzelemmentes.
Molnár Zoltán