2014-ben Nigéria akkori elnöke, Goodluck Jonathan aláírta az azonos neműek kapcsolatát kriminalizáló törvénytervezetet. A törtvényjavaslat 14 évig terjedő szabadságvesztést tartalmazott és tiltotta az egyenlő házasságot és az azonos neműek közötti „érzelmi kapcsolatot” A melegjogi csoportokban való tagságot tiltó javaslatot az országgyűlés még előző évben elfogadta, de az elnök – ki tudja, miért – késleltette annak törvénybe iktatását. Szóvivője elmondta, hogy a szubszaharai térség nagy részéhez hasonlóan Nigériában is elterjedtek a homofób érzelmek és a melegek üldözése, így a törvény várhatóan népszerű lesz, és az elnök 2015-ben bízott az újraválasztásában. Bár Goodluck Jonathan a választáson alulmaradt és az azóta 2019-ben is újraválasztott utódja, Muhammadu Buhari egészen más irányvonalat képvisel, az LMBTQ közösség helyzete ettől nem lett jobb. Nigériában egyébként is nagyon erősek a társadalmi elvárások abból a szempontból, hogy a férfiaknak mit szabad és mit nem, hogyan kell viselkedniük, kinézniük (gyúrnak is ezerrel), öltözködniük, járniuk stb., a sírás például számukra egyáltalán nem elfogadott.
Az azonos neműek közötti kapcsolatot a nigériai szövetségi törvények korábban is büntették, de a fent említett jogszabály sokkal határozottabb fellépést ír elő a melegek ellen, amikor 14 év börtönnel sújtja az azonos neműek közötti házassági szerződést vagy polgári élettársi kapcsolatot, illetve kimondja, hogy bűncselekményt követ el és 10 év börtönnel büntetendő, aki melegklubokban, társaságokban vagy szervezetekben regisztrál, működtet vagy azokban részt vesz, illetve közvetve vagy közvetlenül nyilvánosságra hozza az azonos neműek szerelmi kapcsolatát. Amíg olyan államoktól, mint Malawi vagy Uganda meg lehet vonni a nyugati segélyeket az LMBTQ közösséget üldöző törvények miatt, addig Nigériát a napi 2 millió hordónyi kőolajkitermelésével ez nem igazán rázná meg, a nemtetszés, elítélés és tiltakozás gyakorlatilag lepattan róluk. A bő 200 milliós országban az óvatos becslések szerint is legalább 3 millió embert érintenek a törvények. Aki börtönbe kerül, az elveszíti mindenét, a pénzét, a munkáját, de még a családját, a szüleit is. A legkisebb gyanú esetén a gyerekeket 12-13 éves korukban az utcára teszik, ahol garantált a HIV-fertőzés. A keresztény templomokban a híveket a melegek ellen fordítják, a lakosság fele pedig muszlim, és a szélsőséges iszlamisták is jelen vannak.
A nigériai underground mozgalom legendája dokumentumfilm címében az underground ezúttal nem valami menő dolgot, hanem konkréten illegalitást jelent, hiszen minden kimondott szó vagy tett, ami egyébként semmi másról nem szól, mint az önkifejezésről, elítélendő és üldözendő. Nem véletlen, hogy vannak olyanok, akik inkább máshol képzelik el a jövőjüket. Felvetődik a kérdés, gyávaság-e hátrahagyni a szülőhazát, a barátokat, valóban ez jelenti az egyszerűbb utat (aki 5 hónapot töltött menekülttáborban, ezt másként gondolja), vagy az ember igenis legyen annyira önző, hogy azt az egyetlen megadatott életét olyan helyen éli le, ahol még ha mindig idegen is marad, de szabadon szerethet és biztonságban érezheti magát. Az Egyesült Államokban rengeteg üldözött afrikai meleg él és sokan vannak közöttük, akik úgy érzik, innen is tudnak segíteni az otthon maradottaknak legalább azzal, ha felhívják az emberek figyelmét a jelenségre, kiállnak és őszintén, nyíltan beszélnek róla. Ezt a gesztust az otthoniak pedig vagy elfogadják vagy nem. Felvetődik továbbá a kérdés, hogy egy extrovertált ember, egy táncos, egy művész, egy rádiós vagy egy influenszer meddig élhet a sötétben, meddig bírja elbújva, rejtőzködve és mikor tör elő belőle a szabadságvágy, az azért is kiállok mindenki elé és elmondom (eltáncolom, kiposztolom, megmutatom stb.) érzés.
Sokféle embert látunk, olyanokat, akik elmentek és onnan próbálnak segíteni, olyanokat, akik visszatértek, olyanokat, akik csak tervezik, hogy elmennek és olyanokat, akik egyértelműen a maradás mellett tették le a voksot. Elhangzanak az érvek pro és kontra, és valahol mindegyiküknek igaza van. Anyagi lehetőségeiket tekintve is vannak különbségek köztük és mint mindenhol a világon, a pénz, a népszerűség és a kapcsolatok egyfajta biztonságot jelentenek – ha nem is érinthetetlen az ember, de bátrabban és szabadabban élheti meg a melegségét (már csak a befolyásos barátok és a korrupció, a lefizethető tisztviselők miatt is). Nigéria egyáltalán nem szegény ország, márpedig ahol működik az internet és a közösségi média, ott használják is. Mégsem tiltják vagy korlátozzák, és van még egy dolog, ami ellen a kormányzat azonnal felléphetne, de valamiért mégsem teszi, ez pedig egy kiskapu a törvényben, ugyanis a bűncselekmény elkövetése csak tettenérés esetén áll fenn, így a bátrabbak ezt ki is használják.
A dokumentumfilm a Tribeca Filmfesztiválon debütált idén július elején és nem sokkal később elérhetővé vált az HBO kínálatában is. Az HBO-n és a NALA Filmsen kívül a gyártásban közreműködött a Get Lifted Film Company, amit – többek között – az Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas producer, énekes, színész, zongorista John Legend alapított 2012-ben, és ami nagyon hamar a multikulturális történetmesélés egyik meghatározó filmgyártó cégévé vált. A nigériai underground mozgalom legendája rámutat arra, hogy pontosan mi is a baj, a homoszexualitás kriminalizálásával, tágabb értelemben pedig azzal, ha egy kormányzat az emberek egy csoportját ellenségnek kikiáltva a jogalkotáson keresztül szabad utat (felhatalmazást?) enged a gyűlöletnek, a kirekesztésnek.
Hujber Ádám
