Fülig beléd zúgtam – Heartstopper

A kocka Charlie és a rögbicsapat kapitánya, Nick között szövődő románc képregényként látta meg a napvilágot és az internetre feltöltve akkora népszerűséget ért el, hogy a megfilmesítésre nem kellett sokat várni. Kisebb változtatásokkal ugyan, de megmaradt az alapanyag szellemisége, és egy elsősorban a fiatal felnőtteket megszólító, de mindenki számára élvezetes, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató sorozat kerekedett belőle.

De jó is lenne, ha középiskolás korára az ember el tudná helyezni magát a világban, kialakulna az érdeklődési köre, meglennének a barátai, a kedvencei, és ha addig még nem került rá volna sor, megtenné az első lépéseket a szerelemben, nem feltétlenül átgondolva az ezzel járó kockázatokat. Hiszen mindig ott van a levegőben a pofára esés lehetősége: az elutasítás, a megcsalás, az irigység, a féltékenység és a barátságok felbomlása. Csak hát különbözőek vagyunk, nem egyformán érünk, komolyodunk és gyakran nem állunk őszintén magunkhoz.

Azt hihetnénk, hogy a dobosok mindenhol és mindenkor népszerűek, ám a középiskolás Charlie Spring (Joe Locke) igazi kocka, vékony, ügyetlen, a sport nem az erőssége és leginkább a hozzá hasonlókkal, Taoval, Isaac-kel és Elle-lel barátkozik. Előbújása óta ráadásul még többen néznek rá furcsán vagy támadják, de szerencsére tanárai, barátai és családja elfogadják olyannak, amilyen. Nick Nelson (Kit Connor) mondhatni pont Charlie ellentéte: magabiztos, népszerű, izmos, amit el is vár az ember a rögbicsapat vezetőjétől. A bajok akkor kezdődnek, amikor a tanulócsoportban egymás mellé ültetik őket, mert az égvilágon senkinek nem jutna eszébe összeboronálni a két srácot, sőt.

A Fülid beléd zúgtam forgatókönyve mégis meglépi ezt, hiszen Charles és Nick egymáshoz közeledéséről szól, arról, hogy kialakulhat-e közöttük a barátság, vagy akár még több is. Megvan a maguk baráti köre, akik akárcsak ők ketten, nagyon különböznek egymástól; ne szépítsünk, a rögbis fiúk előszeretettel veszik célba a kockákat, gyakori a fizikai és/vagy verbális erőszak. Hatalmas kockázatot vállalnak már azzal is, ha csak simán jóban vannak, Charlie azonban ennél többet akar, mert többet érez. Beáll a rögbicsapatba, amivel lavinát indít el.

A Netflixen futó nyolcrészes sorozat a középiskolások hétköznapjaiba enged bepillantást, akik azon túl, hogy végtelenül sokfélék, saját maguk elfogadásának különböző szintjein állnak. Van, aki felvállalja magát és van, aki inkább másoknak akar megfelelni, és a hazugságot választja. Barátságok szövődnek és bomlanak fel, kényes titkok látnak napvilágot, és a fiatalok lassan ráébrednek, hogy minden tettnek, kimondott szónak és döntésnek következménye van, sérülhetnek mások és ők maguk is. Szerelmesnek lenni ebben a korban egyébként sem egyszerű, és bár felemelő és magasztos érzés, sok minden magával vonz.

Az irodalomból diplomázó, magát aromantikus aszexuálisnként meghatározó Alice Oseman 17 éves korában szerződött le az egyik legnagyobb angol kiadóval, és azóta is ontja magából jobbnál jobb, fiatal felnőtteknek szóló, LMBTQ témákat is boncolgató könyveit. A Fülig beléd zúgtam (Heartstopper) eredetileg egy képregény volt, melynek főszereplői, Charlie és Nick az első regényéből köszönnek vissza. A sorozat jelenleg a negyedik kötetnél tart és számos rangos díjat nyert el eddig.

Oserman a képregényhez képest több változást is eszközölt a streaming sorozatban, pl. újként lép be Imogen karaktere; vele Nick egy olyan barátot kap maga mellé, aki nem tagja a keménymagnak, ráadásul drámai fordulatot is hoz magával, egy másik karaktert pedig lecserélt egy korábbi regénye szereplőjére. Patrick Walters producer (Egy házasság helyzete, Északi vizeken, Tulipánláz) a képregény első kötetének Kickstarter-kampányában vett részt, majd összehozta a szerzőt a See-Saw stúdió menedzsmentjével.

A képregény legfőbb erénye, hogy képes megszólítani a fiatal felnőtteket, mert megérti őket, és ehhez a megfilmesítés során is tartották magukat az alkotók. A cselekmény lendületes, jól érthető és valóban a korosztály problémáiról, félelmeiről, álmairól és vágyairól szól, működik a képi és zenei világ, a szöveg vicces, a képernyő gyakran osztott vagy szöveggel, rajzos ábrákkal van kiegészítve, utalva ezzel is az eredetére. Teljesen életszerű, hiszen a szerelmes tinik mindenhol ezekkel a kérdésekkel szembesülnek, legyenek akár az LMBTQ közösség tagjai vagy sem. Charles és Nick bátorsága megkérdőjelezhetetlen, bár fontos szerephez jut a közeg is, mely a konfliktusok ellenére inkább elfogadó, mintsem elutasító és kirekesztő. Mint oly sokszor az életben, a fóbia itt is elsősorban a butaságból, tájékozatlanságból adódik, és mert az illető – talán – úgy érzi, ez a helyes, ezt várják el tőle.

A rendezést a többszörös BAFTA- és Hugo-díjas walesi Euros Lynre (Ki vagy doki?, Sherlock, Fekete tükör, Daredevil, Az Úr sötét anyagai) bízták, aki a már fentebb említett módon dolgozta fel az lapanyagot és egy igazán bájos és vicces sorozatot tett le az asztalra. Joe Locke-ot 10 ezer jelentkező közül választották ki a szerepre, a srác fiatal kora ellenére igazi harcos típus, diáktársaival petíciót nyújtott be a kormány tisztviselőihez a szíriai menekültek ügyében. A vele készített interjúkból kiderül, hogy saját tapasztalatait építette be a karakterbe. Kit Connor (Az Úr sötét anyagai, Rocketman) 10 évnyi forgatási tapasztalattal rendelkezik, a neve mellett már 21 kredit szerepel, ehhez mérten nagyon profin vitte végig a szerepét. A tehetséges fiatalok mellett Nick édesanyjaként az Oscar-díjas Olivia Colman tűnik fel a képernyőn, a legemlékezetesebb alakítást talán mégis a Charlie nővérét játszó Jenny Walser nyújtja, aki sokkal fontosabb szereplő, mint azt elsőre gondolnánk.

Hujber Ádám