Tartsuk földön, vízen vagy levegőben, egy esküvői vagy bejegyzett élettársi szertartást soha nem egyszerű megszervezni, pláne, ha különleges igényeink vannak. Egy anyakönyvvezető például nem tarthat ceremóniát, csak ott, ahol területileg illetékes. Ahhoz, hogy külső helyszínen tudjuk tartani az ünnepséget, jegyzői engedélyre van szükségünk, nem mellesleg elég mélyre kell nyúlni a zsebünkbe. Megoldást jelenthet azonban egy szertartásvezető, aki akár búvárruhát is magára kap, ha esetleg halak között úszkálva mondanánk ki a boldogító igent.
Szőts Erzsébet, a Dolce Vita szertartásvezetői cég tulajdonosa maga is bárhol és bármikor megtart egy szertartást, profiljába pedig a melegesküvők is beletartoznak. Jobban mondva, miután a pár hivatalosan is aláírta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló okiratot, szertartásukat a nagyközönség számára megtarthatják ott, ahol csak akarják. A legjobb az egészben, hogy a vendégeknek el sem kell árulniuk, hogy ők valójában már egybekeltek.
Én magam is sokszor ábrándoztam tengerparti esküvőről, de álmaimban tandemugrás, búvárkodás, vitorlázás és égbe szálló lámpások között is kimondtam már a boldogító igent. Mindez pedig valósággá is válhat, igaz, előtte meg kell kérjék a kezemet. Őszintén szólva, odáig eljutni jelenti az igazi kihívást, hiszen az esküvőnkről dédelgetett álmainknak utána már csak a pénztárcánk szabhat határt. Egy szertartásvezető mindenképpen megéri azoknak, akik nem akarnak túl sokat költeni, de mégis különleges esküvőt szeretnének, szakítva egy kicsit a hagyományokkal.
Nem kell feltétlenül a felhők közé szervezniük a szertartást, tarthatják azt akár egy gyönyörűen feldíszített padláson a családjuk körében, egy szórakozóhelyen a barátaikkal, egy pince rejtekében kettesben egy kis pluszpénz befektetésével, vagy egy jóbarát közbenjárásával egy hajón ringatózva is megtehetik fogadalmukat. Beszédeiket, a szertartás szövegét is szabadon alakíthatják, a hosszát pedig maguk szabhatják meg, nem kell az őket megelőző, illetve az őket követő párhoz alkalmazkodniuk. Mi több, az sem gond, ha esküvőjüket ünnepnapon szeretnék megtartani, Szőts Erzsébet például szívesen vállal szertartásvezetést pirosbetűs napokon is. A párnak mindenek előtt lehetősége van bizalmi kapcsolat kialakítására, Erzsébet ugyanis díjmentesen vállal előzetes találkozót, hogy összeismerkedhessen az ügyfeleivel, meghallgassa kívánságaikat, és fejét az övékével összedugva összehozza a pár számára tökéletes esküvőt.
Az sem kínos, ha a leendő házasok az Alterego bárban tartanának ceremóniát, az igent egy szauna melegében suttognák egymás fülébe, vagy épp egy szexshopban, műbrokikkal tarkított boltív alatt csókolnák meg egymást. A Dolce Vitánál nincsenek tabuk, így bárki nyugodtan elengedheti a fantáziáját, ami után már csak a szerződéskötés marad hátra, és el is kezdődhet a közös munka. Erzsébetnek a nyitottság mellett a szertartás mélysége is fontos, így nyugodtan elengedhetik magukat a nagyobb ihlettel megáldott amatőr írók, akik akár egy hosszabb hangvételű versben vagy monológban vetnék papírra szívükből szóló fogadalmukat, amely egyszerre fakaszt örömöt a szívekben, és könnyeket a szemekben.
Ha valakinek mindez nyálasan hangzik, szerelmünket látva mindnyájunkkal előfordul, hogy meglágyul a szívünk, és olyan sorokat fogalmazunk meg, amelyeket lehet, hogy máskor közhelynek kikiáltva, sírva röhögő smiley-kkal együtt posztolnánk a Facebookra. Mégis, egy oltár előtt állva sokunkból előbújik Cupido, szavaink pedig nyílzáporként törnek elő. Ebben nincs mit szégyellni, hiszen ha egyszer valaki megtalálja élete párját, inkább dicsérendő, ha irányában meg tudja fogalmazni érzéseit. Mi, melegek pedig többszörösen is hálát érzünk akkor, ha révbe érünk, hiszen úgy tűnik, eleve nehezebben találunk rá a szerelemre.
Ennek ellenére újságíróként sokszor én magam sem tudom kerek mondatokba önteni az érzéseimet, mert félek, hogy megsebeznek. Félek, hogy ha túlságosan is kiadom önmagamat, akkor az csak gyengévé és kiszolgáltatottá tesz engem a másik előtt. Ha azonban a párunkról van szó, merjünk beszélni őszinte érzéseinkről, hiszen tőle pont nem rettegnünk kell, hanem megosztani vele önmagunkat, átadva neki teljes lényünket mind fizikailag, mind lelkileg, mind pedig szellemileg. Így alakíthatjuk ki azt a köteléket, amely végül házassághoz, és egy felejthetetlen, különleges esküvőhöz vezethet minket.
Máthé Bence
