Miközben egyre több magyar külföldön keresi boldogulását, addig él közöttünk egy finn férfi, aki 18 évvel ezelőtti Magyarországra érkezésekor azonnal belénk szeretett, és e szerelem Budapesttel és a magyarokkal ma is rendületlen. Ari Santeri Kupsus neve azóta egybeforrt művészeti galériájával, jótékonysági szalonkoncertjeivel és egy kis falu nevével, ahol annyira szeretik a helyiek, hogy díszpolgárukká fogadták.
Ari művészetek iránti szeretetét a tamperei családi fészekből hozta magával. Már nagypapája is különösen igényes volt környezetére, 6-7 évente lecserélte a lakás bútorait és a kifinomult ízlést a lánya – Ari édesanyja –, majd unokája, Ari is megörökölte.
Kezdetben a divat és a stílus vonzotta. Öltöztette a finn és az észt köztársasági elnököt, politikusokat, dolgozott Skandinávia legnagyobb divatáruházában, de olasz városokban, Londonban is világhírű márkáknak. Sőt, két évben is kitüntették a Legjobban Öltözött Férfi díjával Helsinkiben.
Egy alkalommal aztán a szentpétervári Ermitázsban járt. Megrázó élmény volt számára látni, hogyan éltek annak idején az előkelőségek – ezüst étkészletek, aranycsillárok, kristályok. Onnantól hat éven át minden hónapban egy hosszú hétvégét oroszországi palotákban, múzeumokban töltött. Ekkor kezdett antikvitásokkal foglalkozni, először orosz műtárgyakkal. Közben teltek a kilencvenes évek, Ari élt többek között Szentpéterváron, Kuala Lumpurban, Szingapúrban, Varsóban is.
Magyarországra eredetileg egy két hetes balkáni út miatt érkezett, a Keleti pályaudvaron kellett volna átszállnia. De amikor reggel nyolckor leszállt a vonatról és körbenézett, negyed óra alatt szerelmes lett a Keleti épületébe. Majd a fővárosba is. Végül Budapesten töltötte el a Balkánra szánt két hetet és augusztusban már születésnapját is itt, a New York Kávézóban ünnepelte. Egy évre rá, 2000-ben pedig megvásárolta első lakását.
Ari kezdetben senkit sem ismert, a nyelvet sem beszélte. Palotanegyedi lakására, amelyben ma is él, szótár segítségével tett ajánlatot és a tulajdonos angolul tanuló 12 éves lánya segítette. De figyelt, olvasta az utcai feliratokat és lassan megtanult magyarul.
Van még egy lakása ugyanebben a józsefvárosi házban, és mivel nem tudta, mihez kezdjen vele, kezdetben kiadta művészeknek. Hozzá érkező vendégei pedig – többek között Finnország akkori nagykövete is – előszeretettel nézték meg, hogyan dolgoznak a művészek egy emelettel lejjebb. Volt, aki vásárolt is tőlük. A lakásbérlő művészek buzdítani kezdték, nyissa meg saját galériáját. 2009. szeptember 23-án megnyílt hát az Ari Kupsus Galéria. Ari nagyon izgatott volt, hiszen ha senki nem jön, az felér egy bukással. Végül több, mint háromszázan voltak. A környékbeli idős nénik a csodájára jártak, azt hitték, kitört a forradalom, mert utoljára 1956 októberében láttak ennyi embert az utcában.
Aki ma ellátogat Ari Kupsus galériájába, nemcsak festményekben, de antik bútorokban is gyönyörködhet – empire és biedermeier, az 1860-as évekig. A bútorok otthonos, bensőséges hangulatot teremtenek. Ehhez járulnak hozzá a csillárok, amelyek a reflektorok szerepét felváltva világítják meg a fehér falakon függő festményeket. A kiállítók mind fiatal művészek, akiknek Ari megjelenési lehetőséggel segít karrierjük elindulásában. 1996 óta ösztöndíjjal is támogat fiatal művészeket, 2001-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia hallgatóit, majd 2010 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőit is, évről évre 25-35 hallgatót.
Ari Kupsus Galériája azonban nemcsak tulajdonosa miatt egzotikus a budapesti galériák sorában. 2008-ban az akkori finn nagykövetet és Arit megkeresték egy memoárral, amely szerint van egy falu és annak egy kastélya a Balaton környékén, amely a második világháború bombázásai során otthont adott a Finn Nagykövetségnek. Utánajártak és kiderült, hogy a Bakony lábánál fekvő kétezer fős Fejér megyei Iszkaszentgyörgy büszkélkedhet az Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastéllyal.
Ariék áprilisban meghívást kaptak a Szent György Napokra és a polgármester körbevezette őket a kastély barokk szárnyában. A galériás emlékszik, hogy a körbevezetés végén egyedül maradt az emeleten, lassan körbesétált az üres szalonban és az évtizedek óta elhagyatott szobákban, és arra gondolt, milyen lenne itt lakni? Álma hamarosan valósággá vált. Pár szobát saját használatra bérel, három éve minden nyáron Iszkaszentgyörgyre költözteti galériáját is, és hetedik éve Nemzetközi Művésztábort szervez a kastélyba. A barokk szárny szobáit ő maga rendezte be korhű stílusban. Emellett rendszeresek a komolyzenei koncertek, filmvetítések. Nem csoda hát, hogy már mindenki tudja, ki az az Ari Kupsus, akit fáradhatatlan munkájáért 2010-ben a falu díszpolgárává is avattak.
A sok gyönyörű emlék után mit hoz a jövő? A világot járva Ari tapasztalja, hogy a galériák rengeteget változnak, sorra zárnak be. De változnak a vásárlók is. A megnyitókon még tömeg van, de utána alig lézeng valaki, hisz minden beszerezhető az interneten. Amelyek mégis talpon maradnak, új dolgokba is belekezdenek – kávézót, éttermet, vagy akár borbélyt, ruhaboltot nyitnak. Természetesen Ari is szeretné felvenni a fonalat. A már hagyományos, havonta megrendezett szalonkoncertek mellett most kézműves sörkóstolásban, házi színházban, jógaoktatásban gondolkodik. És egy újabb galéria nyitásán Sanghajban. Ki tudja, talán egyszer nemcsak Iszkaszentgyörgynek lesz Ari Kupsus nevű díszpolgára.
A következő kiállítás megnyitójára, amelyen a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatóinak művei tekinthetőek meg, május 10-én 18 órától kerül sor. Ennek keretében kerülnek átadásra a 2017. évi ösztöndíjak is. Ari Kupsus mindenkit szeretettel vár!
Cím: Bródy Sándor utca 23/C., Ari Kupsus Galéria. A kiállítás május 21-ig tart. Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/768454479984596/
Waliduda Dániel
