Az elsőre furcsának tűnő cím – főleg, ha félreolvassuk a címszereplő nevét – ne tévesszen meg senkit! Az orosz filmművészet egyik meghatározó alakja és nem a relativitáselmélet megalkotója indul útnak Mexikóba, hogy valami olyat alkosson, ami megreformálja a filmművészetet. Az excentrikus zsenihez méltó filmes adaptáció született a nem mindennapi kalandról, egy szintén nem hétköznapi rendező tolmácsolásában.
Nem tudom, mekkora kihívás lehet egy rendező életéről filmet forgatni, de sejtésem szerint nem könnyű. Nehéz lehet úgy ábrázolni egy művész személyiségét, hogy közben nem a műveit utánozzuk vagy alkotjuk újra. Különösen problémás ez egy olyan filmkészítő esetében, akinek személye összeforrt egy speciális képi világgal. Ha valaki nem jön zavarba a feladattól, akkor az Peter Greenaway. A szerelem és halál tengelyén mozgó, szürreális és végletes elemeket összeolvasztó alkotásaival szép kis bekezdést harcolt már ki magának a filmtörténeti könyvekben. Az építész hasa című munkájától több embert láttam már teljes megrökönyödéssel pislogni.
A walesi születésű rendező példaképéről, Szergej Eisenstein orosz filmrendezőről készített filmjével sem tagadja meg önmagát. Eisenstein a Patyomkin páncélos nemzetközi sikere után szinte minden kiváltságot megkapott, amit egy elvtárs a Szovjetunióban megkaphatott. Először Európát járta körül új ingerek és eszközök után kutatva, majd Amerikába is meghívást kapott. Azonban 1931-ben Kaliforniából a mexikói Guadajuatóba utazott, miután kétévnyi sikertelen próbálkozás után sem tudta egyik filmtervét sem megvalósítani Hollywoodban – túl kommunista volt ő az amerikai ízlésnek.
A Pulitzer-díjas regényíró, Upton Sinclair anyagi és Lenin erkölcsi támogatásával a háta mögött egyből belevetette magát az új ország vibráló életébe. Nem volt nehéz otthon éreznie magát, hiszen sok párhuzamot látott Mexikó és szülőföldje között amellett, hogy rengeteg inspiráló különbség is megütötte a szemét. A társasággal sem volt problémája, hiszen vele voltak állandó alkotótársai, Grigorij Alekszandrov és Eduard Tisse, és jó kapcsolatot alakított ki a helyi kommunista művészvilág prominens személyiségeivel is: Frida Kahlo és Diego Rivera olyan nagy hatással voltak rá, hogy filmjeit mozgó freskóknak kezdte nevezni.
A mexikói kiküldetés azonban nem ment simán. Több, mint 400 kilométernyi nyersanyagot használt fel, de a ¡Que viva México! címre keresztelt mű csak nem készült el. A Sinclair házaspár két év után megunta a dolgot. A rendezőt haza-, a forgatott anyagot pedig Amerikába küldték, ahol több rövidfilmet állítottak össze Eisenstein közreműködése nélkül. Az Eisenstein Mexikóban azonban nemcsak a szakmai frusztrációtól szenvedő zseni története, hanem váratlan magára találásáé is. A mester helyi segítője, Palomino (Luis Alberti) révén a – még ma is – homofób hazájától távol Eisenstein megismerkedik a férfiszerelem testi és lelki oldalával egyaránt, ami számára halál és feltámadás is egyben. Felszabadítja az egyébként elnyomhatatlan személyiség elnyomott szexualitását. Greenaway brit kollégájához (és egyben példaképéhez) hasonlóan egyenesen az arcunkba tolja mondanivalóját zavarba ejtő képeivel. Eisenstein és Palomino szexjelenete megérne egy misét – egyesek szerint kettőt is.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott, bohócszerű rendező szerepére, aki fehér öltönyben, piros nadrágtartóban és égnek meredő, kócos hajjal grasszál, nem volt egyszerű megfelelő színészt találni. Hosszas kutatás után Greenaway választása egy finn színészre, Elmer Bäckre esett, aki nagy hasznát vette több éves színházi tapasztalatának a teatralitástól sem mentes karakter megformálásában. Egy grandiózus személyiségnek pedig grandiózus látvány is dukál, amit Reinier van Brummelen operatőr színpompás, széles látószögű képekkel oldott meg. A kemény stilisztikai megoldásokkal operáló filmben színes és fekete-fehér jelenetek váltakoznak, gyakran archív felvételekkel kiegészítve. Eisenstein sokrétű személyiségét az alkotók több részre osztott képekben is igyekeztek érzékeltetni. Nem véletlen, hogy ilyen alaposan kidolgozott képeket láthatunk a vásznon.
Eisenstein komoly filmelméleti és filozófiai elemzéseivel a 20. század filmművészetének fontos úttörője volt. Számára a film nem más, mint montázs – azaz két kép egymás mellé tétele oly módon, hogy a képek önálló jelentésén túl egymás mellett egy új jelentést is hordozzanak. Azaz 1+1=3. Mértani precizitással vágott filmjeinek szemléletes példáját láthatjuk a Patyomkin páncélos híres lépcső-jelenetében is. Az Eisenstein Mexikóban szintén egy irracionális matematika eredménye: két rendező összegéből valami egészen megmagyarázhatatlan eredmény születik, amelyet a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjára is jelöltek. És ha mindez nem lenne elég, jövőre jön a folytatás, The Eisenstein Handshakes címmel.
Robi
EISENSTEIN MEXIKÓBAN (Eisenstein in Guanajuato)
Színes, feliratos, holland-mexikói-finn-belga-francia életrajzi film, 105 perc, 2015
Bemutató: november 12.
Rendező: Peter Greenaway
Forgatókönyvíró: Peter Greenaway
Operatőr: Reinier van Brummelen
Producer: Bruno Felix, San Fu Maltha, Femke Wolting
Szereplők: Elmer Bäck, Luis Alberti, Maya Zapata, Lisa Owen, Stelio Savante
