Filmajánló – A cukrász

Thomas (Tim Kalkhof) egy berlini cukrászdában készíti süteményeit. Ide tér be az izraeli Oren (Roy Miller), aki munkája miatt rendszeresen utazik Németországba. A két férfi beszélgetésbe elegyedik, és bár Oren családos ember, szinte azonnal megvan köztük a szikra. Ritkán találkoznak, egyre nehezebb az elválás. Mikor Orent halálos baleset éri, Thomas Jeruzsálembe utazik, ahol az özvegy, Anat (Sarah Adler) kávézójában keres munkát.

A nőnek eddig a sógora segített, aki nehezményezi a másik férfi jelenlétét, ráadásul azzal, hogy egy nem zsidó sürög-forog a konyhában, a kávézó kósersége is veszélybe kerül. Thomas azonban ügyet sem vet a dologra, sőt, bár eredetileg kisegítőnek vették fel, nem tud ellenállni a hozzávalók csábításának, és egyszer csak azt látjuk, hogy a környéken mindenki Fekete-erdő tortát akar enni. Nemcsak a kávézót sikerül felfuttatni, a cukrász egyre közelebb kerül a tulajhoz és annak fiához is.

Thomas rendszeresen faggatta Orent arról, hogyan szeretkeztek a feleségével, így mikor eljön az intimitás ideje, olyan, mintha használati utasítást kapott volna az özvegyhez, ismerné az érzéseit, a gondolatait, és nem utolsó sorban a szeretkezések forgatókönyvét. Ami a testiséget illeti, csak a legszükségesebb mértékben kapunk ízelítőt abból, mit is csinált a két férfi az együtt eltöltött idő alatt. Nem ismerve a helyi szokásokat, Jeruzsálemben Thomas nem próbálkozik a saját neménél, de több jel is utal arra, hogy a homoszexualitás nem ismeretlen fogalom errefelé. Leginkább csak a szemét legelteti és beéri az emlékezéssel.

A dokumentum- és rövidfilmes Ofir Raul Graizer számára nem idegen a téma, Prayer in January (2007) című rövidfilmje főszereplőjének azonos nemű szerelme és a vallása között kell választania. Kis fantáziával könnyű belelátni a cukrász szakmába az erotikát. A sütő begyújtva, száll a liszt és a porcukor a levegőben, olvad a csokoládé, készül a hab, a krém a szorgos kezek alatt. Az ember szinte érzi a sütemények illatát. A cukrász széles vállával gyúrja a tésztát, türelmesen készíti el sokadszorra is ugyanazt a finomságot, miközben a kreativitásának utat engedve folyamatosan kísérletezik, újabb és újabb recepteket próbál ki.

Tim Kalkhof eddig főként tévéfilmekben és sorozatokban játszott, így az inkább moziba járó közönség számára nem feltétlenül ismerős. Szép szál legény, arca kifejezetten karakteres, de nem egy olyan pasié, aki a magazinok címlapjáról néz vissza ránk. Karaktere első látásra szenvtelennek tűnik, de ott van benne az érzékenység. A számos jelölést (játszik az izraeliek idei Oscar-nevezettjében, a Foxtrotban is) és díjat magáénak tudó francia-izraeli színésznő, Sarah Adler nagyon jól hozza a gyászban, a kávézó újranyitásában és a fia nevelésében megfáradt nőt, aki meglátja a fokozatosan megnyíló – ugyancsak intimitásra vágyó – férfiban a lehetőséget. A homoszexualitás mint olyan közvetlenül nincs is annyira jelen, az egészet sokkal inkább a kettős életet élő férfiak teszik érdekessé. Thomas először a családos Orenbe lesz szerelmes, majd annak halála után özvegyébe, Anatba, miközben végig ott lóg a kérdés a levegőben, képes-e átvenni a másik helyét úgy, hogy titkolózik.

A komplex gondolatok és érzelmek csendesen, igazi nagy drámák nélkül vannak jelen, különös szépséget kölcsönözve ennek az – ha már egy cukrász a főszereplője, éljünk ezzel a kifejezéssel: – édesbús történetnek.

Horváth Ádám