„Túl csúnya vagy ahhoz, hogy meleg legyél.”
E szavakkal kommentálták Jakeb Arturio Bradea-t egy melegbárban. Korábban is kapott hasonló megjegyzéseket, de ez tette fel a pontot az i-re. Jakeb úgy érezte, életének semmi értelme, és 2019 nyarán önkezűleg próbált véget vetni életének.
Egy manchesteri LMBTQ jótékonysági szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy a testképzavar hihetetlen gyorsasággal terjed a meleg közösségekben. Azt mondják, a meleg és a biszexuális férfiak körében sokkal gyakoribbak az ilyen problémák, mint heteroszexuális társaiknál. Ezek után a BBC úgy döntött, megkérdez pár meleg férfit a feltevésről, és be kellett látnia, hogy mennyi mindenre képesek – szteroidok és plasztikai műtétek – azért, hogy elfogadásra leljenek a melegközösségen belül.
A BBC által készített interjúkból kiderült, hogy többen is nyomást éreznek a közösségi média és a randi applikációk miatt, amelyektől csak még inkább úgy érzik, hogy változtatniuk kellene a testükön.
„A tökéletes testű srácok kapják az összes figyelmet és dicséretet. Jó ideje nem voltam randizni, mert félek attól a pillanattól, amikor az emberek meglátnak élőben. Ha anyagilag megtehetném, egyszerűen plasztikai sebészhez fordulnék” – nyilatkozta Jakeb a BBC-nek.
Műtét helyett pár évvel ezelőtt a szteroidokhoz fordult, amelyek segítettek volna az izomtömeg növelésében.
„Elértem egy bizonyos súlyt az edzéseknek köszönhetően, de egy idő után már nem lettem nagyobb, pedig egyfolytában az járt a fejemben, hogy nagyobbnak kell lennem. Egy barátom azt mondta, ismer egy szteroid dealert, ezért úgy gondoltam, kipróbálhatnám kisebb dózisban, hogy megnézzem, milyen.”
Az ilyesfajta szteroidok azonban hamar függőséket okoznak, és Jakeb képtelen volt leállni velük.
„Elértem a súlyt, amit akartam, de nem éreztem elég jól magam. Többet akartam. Olyan volt, mintha egy hang azt mondogatta volna, hogy vékony vagyok.”
2019 novemberében Jakeb újabb halálközeli élménybe került, a szteroidok miatt szívelégtelenségben szenvedett.
„Nem tudtam lélegezni, nem tudtam aludni, olyan voltam, mint aki haldoklik. A kardiológus azt mondta, ha még egy adagot a szervezetembe juttattam volna, vagy még párszor elmentem volna az edzőterembe, holtan estem volna össze.”
Pár hónappal később Jakeb abbahagyta a szteroidok szedését, és izomzatából is veszített, mégis további egészségügyi problémákkal kell megküzdenie, folyamatos kórházi ellátásra szorul. Visszagondolva az elmúlt időszakra most már belátta, hogy egyáltalán nem érte meg a változtatás.
És nem Jakeb az egyetlen, aki drasztikus lépéseket tett annak érdekében, hogy vonzóbb legyen más férfiak számára.
Egy lincolni szoftvermérnök, James Brumpton azután döntött az orvosi beavatkozás mellett, hogy találkozott egy férfival az egyik helyi melegbárban. Az este folyamán James ellátogatott a férfi házába, ahol amint levette a pólóját, partnere undort kifejező hangot hallatott, és megjegyezte: Mondjuk a karjaid jól néznek ki.
Ez az élmény egészen odáig vezette Jameszt, hogy hasplasztikának vesse alá magát.
„Engedtem, hogy egy másik férfi akkora hatással legyen rám, hogy a testem egy részét eltávolíttassam.”
Egy felmérés szerint 2018 és 2019 között 179 férfin hajtottak végre hasplasztikát az Egyesült Királyságban. Jelenleg úgy látják, hogy a meleg férfiak gyakrabban nyúlnak kozmetikai beavatkozásokhoz, mint a heteroszexuális férfiak – bár megjegyezték, hogy a nők még mindig vezetnek ezen a téren. A sebészek is úgy gondolják, hogy részben a közösségi oldalak által keltett nyomás miatt döntenek sokan amellett, hogy kés alá feküdjenek.
„Néha a betegeknek nem műtétre, hanem inkább lelki segítségre lenne szükségük” – mondta el véleményét Afshin Mosahebi, sebész.
James műtétje nem éppen úgy alakult, ahogyan azt tervezte, ráadásul egy heggel is bővült a teste, amitől csak még zárkózottabb lett.
„Azóta többször is tettek negatív megjegyzést a testemre. Egyszer randiztam egy sráccal, aki azt mondta, olyan farmert kellene hordanom, amit a terhes nőkre terveztek, amiért olyan széles a csípőm. […] A randi applikációkon az emberek olyanokat írnak ki a profiljukra, hogy nem akarnak nagydarab férfiakkal ismerkedni, vagy ők csakis az izmos férfiakra buknak, ezért nem akarnak olyannak randizni, aki nagyon vékony. […] Sokaknak egy olyan kép alakul ki a fejükben a meleg férfiakról, hogy mindegyiküknek úgy kell kinézniük, mint egy Calvin Klein modell.”
Az Attitude magazin korábbi szerkesztője, Matthew Todd is megerősítette James feltevését, és beismerte, hogy a „szexi” férfiak fotói nagyobb eladást eredményeznek a meleg magazinoknál.
„Ez mindig egy kis feszültséget eredményezett, és folyamatosan próbáltam olyan embereket a borítóra tenni, akik eltértek ettől a képtől: az első transznemű férfi, az első transznemű nő, az első leszbikus nő. Egy ideig ez alapján készítettük a borítókat, de ezek a lapok nem fogytak valami jól. Amikor pedig 2010-ben Stephen Fry-ról tettünk képet a magazin borítójára, az lett a legalacsonyabb számban elkelt példánysorozat. Ez nem Stephen Fry-t minősíti, hiszen ő elképesztően népszerű. Szerintem ez sokkal többet árul el arról, hogy miért is akarják megvenni az olvasók a meleg magazinokat.”
Matthew úgy látja, hogy a homofóbia is nagy szerepet játszik abban, hogy a meleg férfiak testképzavarral küzdenek, nincsenek eléggé megelégedve magukkal.
„Fontos megjegyeznünk, hogy hatalmas nyomás van mindenkin azzal kapcsolatban, hogy a külsejével fejezze ki önmagát. De szerintem arról sem feledkezhetünk meg, hogy az LMBTQ-közösség tagjainak sokszor szégyenkezve kellett felnőniük, egyszerűen nem lehettek önmaguk. Úgy gondolom, ez sokaknak mély traumát okozott, és ez alacsony önértékeléshez vezetett. Ha nem szereted önmagad, az azt eredményezni, hogy nem leszel boldog azzal, amit a tükörben látsz.”
Jeff Ingold a Stonewall jótékonysági szervezettől úgy látja, fontos lenne, hogy minél szélesebb reprezentációt kapjanak a médiában a meleg és biszexuális férfiak.
„Ezzel nemcsupán azt érnénk el, hogy a meleg és biszexuális férfiak lássák magukat reprezentálva a televízióban, de abban is segítene, hogy ledöntsük a káros sztereotípiákat, amelyek hatással vannak a meleg és biszex férfiak önértékelésére.”
Talán a médiában lévő reprezentációk színesítésével az is elkerülhető lenne, hogy olyan sértő megjegyzéseket tegyenek egymásra, mint amilyennel Jakeb is találkozott:
„Azt mondták, ki se lépnének a házból, ha úgy néznének ki, mint én. Talán kiharcoltunk egyfajta egyenlőséget, de borzalmas, ahogy egymással bánunk a közönségen belül.”
