Nagyjából fél úton járunk a kereszténység két legfontosabb ünnepe, a Jézus feltámadását megülő húsvét és a Szentlélek eljövetelének örvendő pünkösd között. Ebből az alkalomból érdemes áttekinteni a legnagyobb keresztény felekezet, a római katolikus egyház és annak feje, Ferenc pápa viszonyát közösségünkhöz.
Bergoglio bíboros 2013-as megválasztásakor egyértelművé tette, hogy egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy közelebb vigye az egyházat a hívekhez. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy még a magukat hívőnek vallók túlnyomó többsége szerint is az egyház doktrínái elavultak. Példáért sem kell messzire mennünk. Az osztrákok 96 százaléka az egyház teljes értékű tagjának tekintené az elváltakat, 71 százalék még az azonos neműek kapcsolatát is elfogadná, a fogamzásgátlást pedig világszerte a katolikusok 78 százaléka támogatja. A demokratikus országokban szeretnének a hívek alkalmazkodóbb egyházat, míg máshol – jellemzően Dél-Amerikában – az emberekben fel sem merül, hogy változhat az egyház hozzáállása, és ezért teljesen elfordulnak a vallási intézményektől.
Sokunkban él Ferenc pápa világot bejárt mondata, amelynek lényege az volt, hogy nincs joga az Istent kereső melegeket elítélnie az egyháznak, őket is be kell fogadni. Számtalan egyszerű halandó, de jelentős véleményformáló is tévesen abba a hitbe ringatta magát, hogy ez a mondat csak a nyitánya annak, hogy a katolikus egyház befogadja az azonos nemű párokat, a szivárványcsaládokat. Voltak, akik figyelmeztettek, hogy 180 fokos fordulatot ne várjunk, Ferenc pápa Buenos Aires püspökeként például élesen ellenezte hazájában az azonos neműek házasságának törvényessé tételét. De ha vannak is a nyitásra kósza kísérletek – és kísérlet alatt arra gondoljunk, hogy megpróbálják legalább napirendre tűzni a róla való beszélgetést –, azok hamvukban halnak az egyház vezetőinek túlnyomó többségét kitevő konzervatív oldal miatt.
A 2014 őszén megtartott püspöki szinóduson számos, a mindennapi életünket meghatározó témát taglaltak, köztük az azonos nemű párokét is. A napvilágra került jegyzőkönyvek tartalma üdítő az elmúlt évtizedek őskonzervatív politikájához képest. Kimondták, hogy a római katolikus egyháznak tisztelettel kell fordulnia a „nem hagyományos kapcsolatok” felé, beleértve a nem házas és az azonos nemű párokat is, és „értékelnie kell” ezeknek a kapcsolatoknak „a pozitív értékeit”. Szó volt arról is, hogy miként kezelje egy katolikus család, ha egy tagjáról kiderül, hogy a saját neméhez vonzódik. „A püspöki szinódus tehát a családon belül vizsgálta a homoszexuális emberek helyzetét, mivel számtalan alkalommal találkozunk ilyen esetekkel a gyóntatás során: egy apával vagy anyával, akinek a fia vagy a lánya ilyen helyzetben van. Jó pár esettel találkoztam Buenos Airesben is. Segítenünk kell az adott anyának vagy apának, hogy kitartson a gyermeke mellett” – mondta akkor a pápa.
De jött 2015 januárja, amikor fülöp-szigeteki látogatásán így szólalt meg: „A család intézményét fenyegetik bizonyos csoportok, amikor újra szeretnék definiálni a házasságot a relativizálás, a mulandó dolgok kultusza, az élettől való elzárkózás nevében.” Szerinte ezek az erők “ideológiailag gyarmatosítani akarják a család fogalmát.”
Aztán az azonos neműek házasságáról szóló májusi írországi népszavazás és az igenek elsöprő győzelme ismét az egész világot megmozgatta. Az itáliai városállam részéről akkor Pietro Parolin bíboros reagált, akit “mélyen elszomorított az eredmény”. Az államtitkár, aki e pozíciójában a pápa után a második legnagyobb befolyású ember a Vatikánban, így folytatta: „Az egyháznak számolnia kell a valósággal, de olyan értelemben, hogy még elkötelezettebbnek kell lennie az evangelizációval kapcsolatban. Ez esetben nem kizárólag a keresztény értékek, hanem az egész emberiség vereségéről beszélhetünk.“ Parolin bíboros reakciója nem mellékesen jóval különbözött akkor Diarmuid Martin dublini érsekétől, aki azt mondta: „Világos, hogy amennyiben ez a népszavazási eredmény a mai fiatalok gondolkodását tükrözi, úgy az egyháznak ideje frissíteni tudását a valóságról.”
Júniusban, egy nappal azt követően, hogy a római pride keretében több tízezer ember sétált át az olasz főváros történelmi belvárosán, Ferenc pápa is késztetést érzett rá, hogy az LMBT közösségnek üzenjen. A Szent Péter bazilika előtt huszonöt ezer embernek celebrált misén Róma püspöke kifejtette a bibliai tanítást, miszerint a szülőség azon a sokszínűségen alapszik, hogy férfiból és nőből áll össze eggyé. „Ez az egyik legelső és legalapvetőbb fundamentuma az emberi létnek.” Ferenc pápa a házasságot a borhoz hasonlította, amely az idővel egyre nemesebbé válik, értéke megsokszorozódik. “A gyermekeknek fejlődésük során látniuk kell a kötődést, a szeretetet, amely szüleik, édesanyjuk és édesapjuk között van.” Ezzel nemcsak a szivárványcsaládoknak adott nagy pofont, de például a gyereküket egyedül nevelő szülőknek is.
Majd most ősszel washingtoni látogatása során találkozott egy volt tanítványával és annak élettársával, egy meleg párral. Mit hoz a jövő? „Az egyház épp ezen a ponton ismeri fel történelmi jelentőségű küldetését a család és az igazi családi szellemiség vonatkozásában: azzal kell kezdenie, hogy alaposan felülvizsgálja saját életmódját” – nyilatkozta az idei őszi szinódus megnyitásakor.
Waliduda Dániel
