Az idei év egyik leggyakrabban ismételt szava minden bizonnyal az overtourism. Egyre jobban láthatóak a tömegturizmus árnyoldalai, nem egy közkedvelt úti célra bátran ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Esetenként akár már a „túlcsordult” is megfelelő lenne a hömpölygő turistaáradatot elnézve. Hogy akkor maradjunk otthon a hátsónkon? Szó se róla! Elég kimozdulni az unalomig ismert helyekről, és garantáltan találunk kincseket.
Aki őszi túrát tervez, annak valószínűleg nem Externsteine neve ugrik be elsőként. Pedig ha a természetbe vágyunk, akkor a harminc méterrel a fák fölé magasodó, földöntúli formájú sziklák a tündérmesék világába repítenek minket. A németországi Észak-Rajna–Vesztfália tartományban, a Teutoburgi erdőben található sziklacsoportot a „germán Stonehenge”-ként is emlegetik, mert már az ókorban is szent helyként tisztelték – nem csoda, hogy sokan máig misztikus és mitologikus jelleget tulajdonítanak neki.
A szabadban maradva, az alpesi vidék szépsége erős versenyző, ha a természetjárás kerül szóba. Itt a zöldellő legelőkkel borított hegyeket járva az ember szinte úgy érzi, bármelyik pillanatban befuthat Julie Andrews széles léptekkel, széles mosollyal – és szélesvásznon –, hogy rákezdjen A muzsika hangja örökzöld dallamaira. A jó értelemben vett giccsparádét a bajorországi Obersee a végletekig tudja fokozni. Az osztrák határ közelében, a Berchtesgaden Nemzeti Parkban található, kristálytiszta vizű tóban a környező hegyek tükröződnek olyan derűs bájjal, hogy Mijazaki Hajao se tudna szebbet festeni.
Ha már szóba kerültek az imént a filmek, a gyönyörű nevű Garmisch-Partenkirchen közelében A Gyűrűk Ura világa elevenedik meg. A bajor síparadicsom mellett található a vadregényes Partnachklamm, ahol a kanyargó patak két oldalán égnek meredő sziklafalak túlvilági folyosót alkotnak a szurdokból.
Az Obersee-tavihoz hasonló élményben lehet részünk Blautopf in Blaubeurenben is, ahol a víztükörből ugyan hiányoznak a hegyek, cserébe a tó vizének extrém kék színe kárpótol. Ha ehhez hozzávesszük az őszi színekben pompázó erdőket és a vízimalmot a tó partján, akkor könnyen egy megelevenedett Grimm-mese díszletei között érezhetjük magunkat.
Apropó, mese. A Schrecksee sajnos neve ellenére semmilyen kapcsolatban nem áll a mesebeli zöld ogrével, leszámítva persze a környező hegyek élénk színét. Az Alpokban található tó egészen érintetlen a civilizációtól – nem meglepő, hogy az elfeledett korokat idéző környék olyan filmek készítőit is megihlette, mint az Őslények országa vagy a Jurassic Park.
Természetesen nem kell letűnt földtörténeti korokig vándorolni, ha el akarjuk kerülni a tömeget. Ha olyan, emberkéz alkotta látványosságokra is kíváncsiak vagyunk, ahol nem kell közelharcot vívni a turistahadakkal, akkor a kevésbé felfedezett helyek között is találunk méltatlanul elkerült csodákat.
A német–cseh határ közelében áll a Basteibrücke, azaz a Bástya híd. A 1851-ben emelt homokkő híd 194 méterrel magasodik az Elba folyó fölé. A sziklaormokkal és fákkal ölelt híd az év minden szakában fantasztikus látvány nyújt.
Németországban szinte minden második hegytetőn találunk egy várat vagy egy várromot. Ekkora versenyben nem könnyű kiemelkedni a mezőnyből, pedig egymást érik a bámulatos középkori példányok. Amíg a többiek Neuschwansteinban nyüzsögnek, mi vehetjük az irányt a Szász-Anhalt tartományban található Wernigerode várkastélya felé. Alapjait 1213-ban fektették le, majd a harmincéves háború erősen megviselték, főleg mert a tulajdonos család máshová tette át a székhelyét. Csaknem évszázados árvaság után Stolberg-Wernigerode-i Krisztián Ernest gróf építtette újjá 1710-ben. Újabb száz évvel később az időközben hercegi címet nyert család nagyszabású átépítésbe fogott, és a historizmus és a neoromantikus építészet szellemében 1893-ra ismét átfazonírozta. Ma nyitva áll a nagyközönség előtt.
Ha pedig tényleg Neuschwanstein varázsa hiányozna, akkor a Baden-Württemberg tartományban található Honauban megtaláljuk a magántulajdonban lévő ikertestvérét – csak kevesebb turistával. Az ősi alapokra híres társánál jó harminc évvel korábban, neogótikus stílusban emelt Lichtenstein-várkastély a 19. századi német romantikusokat is álmodozásra ihlette. Ha pedig mi is álmodoznánk kicsit, akkor fontos adalék, hogy ez a csodálatos épület ma is a hercegi család birtokában van, amelynek örököse egy 27 éves hús-vér herceg, Karl Philipp von Urach.
Kocsis G. János
