Ezek az országok nem fogják elérni a növekedési céljaikat, ha nem lesznek nyitottabbak az LMBT+ jogokkal szemben

Az Open For Business kutatásában azzal foglalkozott, hogy Magyarországon, Romániában, Lengyelországban és Ukrajnában milyen hatással van az állami homofóbia a gazdaságra. Egy szó mint száz: nagyon rosszal. A jelentés szerint az államoknak súlyos milliárdokba kerül az, hogy elutasítók az LMBTQ emberekkel szemben. A megoldás viszont nem mindenképpen a politikusok, hanem sokkal inkább a munkaadók kezében van. De hogyan mérhető gazdasági számokkal a homofóbia? Pontosan milyen gazdasági hatásokról beszélünk? És mi a cégek szerepe? George Perlovval, a jelentés szerzőjével beszélgettünk.

Mit kell tudnunk az Open For Business-ről? Pontosan milyen kutatásokkal foglalkoztok és mik alapvetően a céljaitok?
Az Open For Business 2015-ben jött létre a Clinton Global Initiative éves csúcstalálkozóján abból a célból, hogy gazdasági érveket hozzon fel az LMBT+ közösségek elfogadása mellett, különös tekintettel azokra az országokra, ahol korlátozzák az LMBT+ jogokat. Eddigi kutatásaink 27, az LMBT+ elfogadás melletti gazdasági, üzleti és egyéni szintű felvetéssel vagy érvvel foglalkoztak. Hogy segítsük kutatásaink népszerűsítését, illetve az LMBT+ jogok támogatását globális és lokális szinten, nemzetközi vállalatok koalíciójával dolgozunk együtt.

Mi terelte a figyelmeteket a közép- és kelet-európai régióra?
A legutóbbi jelentésünkben kiemelt országok – Magyarország, Lengyelország, Románia és Ukrajna – az elmúlt években mérsékelt gazdasági növekedést mutattak. Mindegyiküknek ambiciózus növekedési céljai vannak, ugyanakkor az LMBT+ jogok terén általában rossz és romló eredményekkel rendelkeznek. A korábban végzett kutatásaink alapján az a meggyőződésünk, hogy ezek az országok nem fogják elérni növekedési céljaikat, hacsak nem lesznek nyitottabbak és támogatóbbak az LMBT+ jogokkal szemben.

Az évek során rengeteg területet, országot vizsgáltatok meg. Mik voltak a legnagyobb hasonlóságok a különböző országok között, ha a homofóbia, transzfóbia, illetve leszbofóbia és a gazdaság közti kapcsolatról beszélünk?
Kelet-Afrikában és a Karib-térségben, ahol eddig a legtöbb munkát végeztük (a karibi térségről szóló jelentésünk a következő hónapokban jelenik meg), valamint Közép- és Kelet-Európában sok olyan homofób megmozdulást láthatunk, amelyet politikai és vallási vezetők indítványoznak. Jellemző rájuk, hogy az országuk előtt álló különféle problémák miatt az LMBT+ embereket próbálják bűnbakként feltüntetni. Végső soron úgy látjuk, hogy az LMBTQ emberek diszkriminációja számos gazdasági problémával korrelál, beleértve a negatív nemzetközi megítélést és az értelmiségiek kivándorlását nemcsak az LMBT+, hanem más, liberálisabb gondolkodású emberek körében is. Emellett azt is megfigyeltük, hogy a multinacionális vállalatok alkalmazottai kevésbé érdeklődnek az ilyen régiókba való áttelepülés iránt.

Mik a kelet-közép-európai régió sajátosságai ebből a szempontból, amik más országoknál esetleg nem jellemzők?
Érdekes, hogy gazdasági szempontból a kiválasztott országok, különösen Magyarország és Lengyelország GDP-je az elmúlt években növekedett, holott az emberi jogok és a demokrácia nagyobb mértékű megsértése miatt az EU és más nemzetközi hatóságok ellenőrzése alá kerültek.

Sokakban támadhat kétség, hogy mégis hogyan lehet megmérni a homofóbia gazdasági súlyát. Milyen metódusokkal dolgoztok, kiket vontok be a munkába, hogy minél tisztább legyen a kép egy adott országról?
Mivel az LMBT+ emberekről számos okból – többek között adatvédelmi kérdések miatt – nagyon kevés adat áll rendelkezésre, elsősorban két forrásból származó adatokat használtunk fel a becsléseink során.
Egyrészt az LMBT+ népességet aránytalanul nagy mértékben érintő egészségügyi egyenlőtlenségeket, illetve a bérszakadékot vizsgáltuk. Mindkettőre hatással van az LMBT+ diszkrimináció. Az első esetben a depressziót és a HIV/AIDS-et, valamint az ebből a megkülönböztetésből eredő, a társadalmat érintő többletköltségeket vizsgáltuk. Ugyanazt a módszert alkalmaztuk, amelyet Lee Badgett kollégánk használt ugyanennek a mutató a mérésére Indiában és más országokban. A bérszakadékra vonatkozó becslésünk pedig az Egyesült Királyságból és Németországból származó legújabb tanulmányokon alapul.
Viszont az anyagunkban nem számoltunk például a lengyel „LMBT-mentes zónákban” lévő településeknek nyújtott norvégiai, EGT-támogatások közelmúltbeli törlésével. Idővel számszerűsíteni szeretnénk néhány más közvetett problémát, mint a megítélés és a kivándorlás kérdését, amelyekről szintén beszámoltunk.

Néhány mutató szerint Magyarország teljesített a legjobban a régióban, habár így is több milliárd forint veszteségről beszélünk. Miért jobb nálunk az helyzet, ha jobb?
Az eredményeket vizsgálva a diszkrimináció költsége Magyarországon több okból is alacsonyabb volt, mint más országokban. De Magyarország a lakosságát tekintve is sokkal kisebb, mint a másik három ország, illetve az LMBT+ emberek körében a bejelentett depresszió és a HIV/AIDS előfordulási aránya is alacsonyabb volt.

Magyarországon megfigyelhető volt egy fokozatosan erősödő homofób narratíva az elmúlt tíz évben, ami az utóbbi két évben kapott igazán erőre. Megfigyelhető volt ez a mutatókon, vagy a homofóbia sokkal lassabban fejti ki a gazdasági hatását?
A négy vizsgált ország közül Magyarország az egyedüli, amely engedélyezi az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát, így magasabb pontszámot ért el az F&M Global Barometers skálán – ez az általunk használt index, amelyet a gazdasági adatokkal való összehasonlításhoz használtunk.

Sajnos a legfrissebb adatok 2018-ból származtak, és várhatóan az elmúlt évek pontszámai már csökkenni fognak.

A kutatásban foglalkoztatok a HIV/AIDS-szel élők helyzetével. Ez a téma miként befolyásolja a gazdaságot?
A munkatársunk, Lee Badgett kutatása szerint az LMBT+ orientáció/identitás miatti megbélyegzés és szégyenérzet bizonyított tényezői annak, hogy a férfiak hajlamosak legyen megfelelő védelem nélkül szexelni más férfiakkal. Ha minden ember úgy érzi, hogy a társadalomban megbecsülik, és nem stigmatizálják, akkor ezek a fertőzések és a kezelésük költségei csökkenni fognak.

Nemzetgazdaságról és homofób politikáról beszélünk. Hogyan kapcsolódik ide az a gondolatotok, hogy a vállalatoknak kéne nyitott politikát folytatniuk és befogadó környezetet teremteniük?
Amikor a kormányok nem támogatják az LMBT+ jogokat, vagy az LMBT+ emberek aktív üldözése mellett döntenek, akkor azt látjuk, hogy a vállalatok gyakran vezető szerepet vállalnak ezen a területen. Ahogy a jelentésben szereplő ír esettanulmányban megjegyeztük, az erős sokszínűségi és befogadási (diversity and inclusion – D&I) gyakorlatot folytató vállalatok készek voltak támogatni az LMBT+ embereket érintő jogalkotási kérdéseket. Az írek esetében ez a házassági népszavazás nyílt támogatását jelentette. Ma az olyan csoportok erőfeszítéseinek köszönhetően, mint a magyarországi Nyitottak vagyunk, a vállalatoknak már aktív fórumai vannak arra, hogy megvitassák a befogadási politikájukat és kollektív lépéseket tegyenek a megvalósításukért.

Valóban hozhat ez változást az LMBTQ embereknél? Ha bár a nagypolitika elutasító velük szemben, a munkahelyük támogatja őket?
Alapvetően mi is úgy gondoljuk, hogy a törvényt kell megváltoztatni ahhoz, hogy minden ember szabadon és nyíltan élhesse az életét. De ha a vállalatok azon dolgoznak, hogy támogató politikát biztosítsanak azokban az országokban, ahol a kellő jogok még nem állnak rendelkezésre, az jó kezdet.

Mit tehetnek a vállalatok, ha LMBTQ-barát vállalati politikát akarnak folytatni? Mire kell a legnagyobb figyelmet fordítaniuk?
Jó hír, hogy számos nagyvállalat, például az Accenture, a Deloitte, a Google és mások megosztják a jó gyakorlataikat ezen a területen. Úgy tűnik, hogy ezeknél a vállalatoknál a toborzással, a munkavállalók megtartásával, a mentorálással és a szövetségesi (allyship) programokkal kapcsolatos gyakorlatok kombinációja működik a legjobban.

Fontos megjegyezni, hogy az egy dolog, hogy egy vállalat képvisel egy elfogadó politikát, de mit tehet egy vállalat azért, hogy megszüntesse a homofóbiát a kollégák között? Arról nem is beszélve, hogy sokan nem direkt bántanak meg valakit. Például valaki egyszerűen nem tudja, hogyan kell egy transznemű alkalmazottal nem bántó módon bánni.

Ez így van. A kutatás közben azonban számos törekvésről hallottam elkötelezett humánerőforrás-munkatársaktól és felsővezetőktől, akik személyesen nyújtottak segítséget a transznemű vagy más, esetleg beilleszkedési nehézségekkel küzdő kollégáknak, hogy jobban érezzék magukat, vagy nagyon határozott zéró toleranciát politikát alkalmaznak a munkavállalókkal szembeni bármilyen visszaéléssel kapcsolatban.

A vállalati politikák változásai hosszú távon hatással lehetnek a kormányzati politikára?
A jelentésben említett ír esettanulmány alapján úgy véljük, hogy az üzleti közösségnek erkölcsi és üzleti kötelessége, hogy aktívabban és nyíltabban lépjen fel ezekben a témákban, kezdve az erős D&I politikák támogatásával.
Ebben a régióban és máshol is a kormányok vezetői gyakran inkább hallgatnak az üzleti vezetőkre, mint az emberi jogi vezetőkre. Reméljük, hogy jelentésünk és az általa elindított párbeszéd az üzleti vezetők kollektív csoportjai között a jövőben segíteni fog abban, hogy a politika idővel változzon.

Kanicsár Ádám András
@kanicsaradam