Beszélgetés Dunkel Norbert zeneszerzővel
Sokak szerint nehéz lenne őt skatulyába zárni, mert éppúgy zeneszerző, mint előadóművész, filozófiatanár és zeneterapeuta, akinek szuggesztív órái népszerűek a Debreceni Egyetemen. A Budapesti Zeneakadémián tanított zeneterápiát, a Debreceni Egyetemen zeneesztétikát. Sok cikket jelentett meg a zenekutatással kapcsolatban, zene és kvantumfizika, zene és agykutatás, zene és lélek témakörben. Gyakorlatilag a génjeibe volt kódolva a zene, hiszen édesapja is hegedűtanár volt. Felmenői között találjuk Johann Nepomuk Dunkelt, aki felnőttkori zongoratanítványa volt Liszt Ferencnek. Norbival kultúráról, terápiákról, oktatásról, LMBT témájú zeneműveiről és homoszexuális regényéről beszélgettünk.
Elképesztően sok mindennel foglalkozol, kezdjük a zeneterápiával és a zenével. Mikor és hogyan kezdődött az érdeklődésed?
Halva születtem, álmodozónak, figyelemzavarosnak formált a sors. Anya énekelgető és operába járó pszichológusnő, apa hegedűtanár volt, a debreceni MÁV zenekar egykori igazgatója. Ennek ellenére csak tíz-tizenegy évesen kezdtem zongorázni, ám órákat töltöttem a zongorán, mert nekem minden hang „más” volt. Önálló színben, formában, hangulatban. Ezután hamar felfedeztem az orgonát: Sepsy Károly lelkész-orgonaművész tanított a debreceni Nagytemplom öreg orgonáján. Kiváló tanárként megtartotta motivációm, így tanultam meg orgonálni, ahol végtelenek a sípsorok kombinációi, az egy egész zenekar! Akkoriban azonban mai fogalommal élve „gáz” volt templomba járni – emlékszem, a kommunista párt egyik embere meg is kérdezte apámat, miért tanul a nagyobbik fia klerikális (egyházi) hangszeren? Hát, csak mert gyönyörű!
A magyarországi zeneterápia-kutatásoknak úttörője lettem. 2004-ben írt könyvem a zeneterápiáról orvosi, lélektani és zeneesztétikai oldalról is tárgyalja a zeneterápiát, amely alapmű lett az érdeklődők körében.
Tanár vagy és egyben zeneszerző is. Mit jelent számodra a tanítás?
A tanítás a kultúra, az ügyességek és szemléletek átadása, nem információhalmozás. Minél inkább megszabott, hogy mit kell „leadnia” egy pedagógusnak, annál inkább puszta irodista munkává válik. Még ma sem kell a kreatív tanár, pedig lexikonnak ott van az internet. A tanítás: élet-átadás. Fel-növelés, szeretet és felelősség.
Beszéljünk kicsit a zeneműveidről. Erre az évre esik Oscar Wilde pereinek 125. évfordulója. Mit jelent ő neked?
Számomra Oscar Wilde egy szuperérzékeny lírai fotólemez. A kort fényképezte a műveibe. Nagyon sokoldalú volt, s én mint „intellektuális mindenevő” (alkotás, könyvírás, gyógypedagógiai érdeklődés, a biológia, pszichológia iránti rajongás) igazán tudom értékelni. A Boldog herceg sajnos ma is aktuális. Wilde zseni volt, de mivel a férfiakat szerette, börtönbe került. Érdekes, hogy nem annyira az alkotói értéket nézték ekkor, sokkal inkább a szexuális identitását. Ez a világ egyszerűen röhejes. Wilde irodalmi érték, akit saját kora sem becsült meg.
A Wilde iránti tisztelet egy zenemű, a Dorian Gray megírására is ihletett. Mit gondolsz, mit adhat a zene a fiataloknak, a jövő nemzedékének?
Ha a zene alatt a popkultúrát értjük, csak szenzoros (érzékszervi) izgalmat adhat, a komolyzene viszont libidinális természetű, azaz feszültséget kelt és feszültséget old.
Kétfajta művészet van: az ún. libidinális, érzéki-érzékszervi, amiben úszik a fiatalság, és sajnos négy ütemen túl már nincs auditív figyelme, és a katartikus művészet, ami által megváltozom valamilyen formában Úgy vélem, hogy pontosan ez lenne a lényeg: az igazi művészet a szépet idézi fel, ami a tökéletessel, így a jóval van kapcsolatban, tehát isteni természetű. A szép lehántja rólam az egyénit, az esetlegeset, hogy ki vagyok, hova születtem, milyen múló s nem lényegi személyes tulajdonságaim vannak.
A Dorian Gray egyik lényege a hasítás: ez egy hárítási folyamat, ami eltávolítja mindazt, amiről nem akarok tudni, így az az árnyékszemélyiségünk. A Dorian a katarzis egyik regénye, én ehhez írtam balettzenét, mint ahogy Bartók is megírta Az ép és a torz című művet. Bár Oscar Wilde-ot lecsukták azért, mert abba szeretett bele, akibe, de valójában maga a kor volt erkölcstelen, szívtelen, hazug, Jézus elfogadással kapcsolatos összes tanítását lábbal tiporta. Túl a gyönyörű férfi tökéletes portréján, a Dorian Gray a kor képmutatásáról is szól.
Most éppen min dolgozol?
Jelenleg Bach példájára invenciókat írtam, valamint egy szakcikket a szegregációról és a szakrális zene lelki eredetéről, mert ebben a felszínes világban muszáj szelleminek maradni, akkor is, ha telefont nyomogató majmokká butulunk. Elkészült a Tiltott szerelem (Prohibited Love) című kisregényem. Sajnos a magyar politikai viszonyok regresszióban vannak, újra sok a meleggyűlölő „keresztény”, a nagy családkultuszt félreértő „konzervatív”. Nemrég egy balettzenét írtam a Pécsi Balettnek, ahol egy aranyzöld fából (a Természet Egységéből) szatírok és tündelányok jönnek ki, majd táncuk után nemet cserélnek; s újra a fába (az Egységbe) térnek vissza. Ne feledjük, a sex a latin secare = kettévágni kifejezésből való, ezért gondolom azt, hogy Isten csakis androgün (hímnős) lehet.
Hihetetlenül sokoldalú személyiség vagy, a honlapodon számos terápiáról olvashatunk. Természetesen a zeneterápia adott, de a kutyaterápia miért fontos számodra?
A debreceni sajtó hívott már cívis zseninek, a montreali orgonakoncertem után maga a McGill Egyetemen neveztek reneszánsz embernek. Jártas vagyok a biológiában, a grafológiában, a zenében, orvosi ismeretekben, latinban és filozófiában. Minden érdekel, kreatív vagyok. A kreativitás kulcsa nem az „okosság”, hanem az, hogy megmarad a kíváncsiság és a fáradhatatlan próbálkozás az ismeretlen utakon. Egy alacsonyabb IQ-jú ember is lehet valamiben (kézművesség) tehetséges. Sajnos maga az iskolai oktatási mód kreativitás-ellenes. Ezt kétszeres kiváló tanárként mondom.
Végzettségem alapján gyógypedagógus-asszisztens vagyok siketek és értelmi fogyatékosok szakterületen, emellett okleveles grafológus, valamint angol–magyar jelnyelvi segítő. Sajnos a mai napig nem tudunk a kreatívval mit kezdeni, egyrészt módszertani okokból sem, illetve túl sok gyerek jut egy tanárra, ez pedig eleve lehetetlené teszi az egyéni gondozást, mindegy, hogy hátrányos helyzetű valaki, vagy épp tehetséges.
Mit gondolsz a magyar oktatási rendszerről?
A magyar oktatási rendszer teljesen elavult. A rendszer a tankerületek nyomása alatt áll, legyen ez anyagi szűkösség (lepusztult iskolák), vagy szakmai elvárások. Csak tízes-húszas létszámú osztályokban lehet embert nevelni, magasabb létszámban ez sajnos szinte lehetetlen. A digitális oktatás pusztító hatású lesz, mert tanulás nincs személyes viszony nélkül. Az agyunk dopaminnal működő jutalomközpontjai, a felnőtt leutánzása, az élő kapcsolatban alakuló jellemfejlődés nem lehetséges egy absztrakt, gépi oktatásban. Az iskola a gimnázium végéig nem oktatási, hanem nevelési intézmény is lenne, ezt semmiképpen se felejtsük el. A mai magyar iskola megőrizte a vidéki iskolások esélyegyenlőtlenségét, azonban sajnos még a digitális jóllét sem egységes, jól láttuk ezt a koronavírus-járvány esetén. A falvakban a családok felében nincs laptop, vagy ha van is, nincs pénz megfelelően gyors internetre.
Mik a távlati terveid, céljaid?
A közeli tervem, hogy megjelentetem a meseterápiás könyvem. A könyv olyan óvónőknek, tanároknak készült, akik mesével ápolják a nem szeretett gyerek lelkét, s általában véve mesével fejlesztik a kisebb-nagyobb gyerekek nyelvi kompetenciáját, képzelőerejét, érzelmi intelligenciáját. Emellett most készült el a 21 kétszólamú invencióm, amiket már említettem. A honlapomon pedig minden könyvem, cikkem, zeném is ingyen elérhető a keresőknek, legyen az pszichológiai, filozófiai témájú írás, videó, vagy épp azonos neműekről szóló regény.
A regényedről mesélnél kicsit?
Az azonos neműek szerelméről írt regényem inkább szól a 60 évvel lemaradt, diszkriminációval teli Magyarországról, mint két fiú szerelméről, s persze, mint minden regény, sok másról is. Ma újra divat a család szellemében a „természetes” nemek elfogadásáról beszélni a kormány médiumaiban, csakhogy van genetikai nem, ami nem feltétlenül egyezik meg a látható, fenotipikus nemmel. A pszichés nemről, azaz az identitásunkról nem is szólva, aminek akár köze sem lehet egyikhez sem. A jogi értelemben vett nemünk pedig teljesen eltérhet attól, ami a testen látható. Ez mindig így volt, csak az erős, zárt, és túlkontrollált társadalmi szerepek (mosónő és hercegnő, bányász és katona stb.) elfojtották azokat a törekvéseket, amik felfedték volna az igazságot, miszerint igenis van társadalmi nem. A szabadság vágyát sokszor az a szenvedés motiválja, ami szenvedésben gyökerezik (nem lehetek az, aki). Magyarországon még ma is csonkítással „oldják meg” a kétneműséget, egyszerűbb levágni a fütyit, mint kivárni egy interszex embernél, hogy ő maga minek érzi magát majd úgy 14 évesen. A regény az értetlenség okán mint ún. „tanító regény” született. A gender törekvések az egyén olyan szabadságát is jelképezik, ami soha nem mások szabadságával megy szembe, ennek ellenére az elnyomó hatalmak rendre megmondják, mit tartanak ideálisnak.
