2003 óta vannak a pályán és azóta a popzene legnagyobb neveivel dolgozhattak együtt, néha új dalokat teremtve, néha pedig remixekkel új lelket lehelve már meglévőkbe. A Freemasons csapata az elektronikus zene egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát kevesebb mint egy évtized alatt. Május 16-án szombaton a Garcons buliján, a KASINO-ban a magyar közönségnek mutatják meg, hogy mitől is lettek olyan nagyok. A Humen Magazinnak adott exkluzív interjújukból kiderül, hogy sose érezték még rosszul magukat egy LMBTQ-buliban sem. Ne okozzunk nekik csalódást most szombaton se!
2003 óta a vagytok a színen, ez több mint tíz év. Milyen változások történtek azóta az elektromos és mainstream szcénában?
A mainstream elektronikus zene az új pop. Mára minden nagy előadó dolgozik vagy legalábbis dolgozott már dance producerekkel. Kicsit telített lett a műfaj, de ez történik mindennel, ami kicsit népszerűbb lesz. Az EDM mára a világ összes pontján ott van.
Rengeteg tehetséges előadóval dolgoztatok együtt. Ki volt rátok a legjobb hatással?
A legnagyobb hatással talán Beyoncé volt ránk. Az ő dalaiból készült remixek rengeteg országban érték el az első helyezést, ezzel végre valahára feltéve minket a komoly producerek és remixerek térképére.
Több közös munkátok van Shakirával és Sophie-Ellis Bextorral is. Van velük valami különlegesebb kapcsolatotok? Velük könnyebb együtt dolgozni talán?
Hogy őszinték legyünk, egyáltalán nem. Egyedül Sophie-val vagyunk személyes kapcsolatban, vele együtt írtuk a dalokat, sőt, szoktunk együtt is lógni vele és a családjával, jó barátok vagyunk. Ahhoz nem volt szerencsénk, hogy Beyoncét és Shakirát személyesen is megismerjük…
Van kedvenc saját dalotok vagy remixetek?
Mindegyik különleges számunkra, de kétségkívül a Beyoncé-remixek a kedvenceink. Annak a csajnak a hangja egy teljes más szintet üt meg…
Néha olyan dalokból készítetek remixet, amiknek ti magatok voltatok a producerei. Ilyenkor egy kicsit tudtok bátrabbak, kísérletezőbbek lenni az eredeti projekttel kapcsolatban?
Néha jó máshogy csinálni a dolgokat, kicsit elszakadni attól a stílustól, ami miatt ismert vagy. Na meg néhány dal gyorsabban elveszti az erejét, mint a többi, ezeknek néha-néha jól jön egy kis vérfrissítés.
Mi lehet az inspiráció egy remixnél? Mi a fontosabb, hogy egy dal táncolhatóbb legyen, vagy hogy egy kicsit más üzenetet, hangulatot adjatok neki?
A fő inspiráció számunkra mindig a dal, csak akkor készítünk valamihez remixet, ha az megmozgat bennünk valamit. Fontosabbnak, hogy a dalnak egy kicsit más hangulata legyen, hogy megmutassuk, hogy szerintünk hogy kellene hogy, hangozzon. Nem mindenképpen az a lényeg, hogy egy tracket táncolhatóbbá váljon.
És mi a helyzet a produceri munkával? Mi a sztori például Kylie The One-ja vagy Sophie Bittersweetje mögött?
Mindkettőnél más és más volt a produceri munka, de ez minden dalunkra igaz. A The One előadója eredtileg egy Laid and Emma Holmgren nevű csapat volt, akik megkértek minket, hogy mixeljük az albumukat. Azon az albumon volt rajta ez a dal, ami abszolút ki is emelkedett a többi közül. Amikor pedig közölték, hogy ők mégis lehagyják a végleges anyagról, a lemezkiadónk megkérdezte őket, hogy megkaphatjuk-e mi a tracket. Ezekután átdolgoztuk, elküldtük a Parlophone kiadónak, hogy mutassák meg Kylie-nak, aki azonnal beleszeretett és meg akarta csinálni. A Bittersweet kicsit organikusabb volt, együtt voltunk a stúdióban és sorra jöttek az ötletek, míg meg nem született a dal.
Leginkább női előadókkal dolgoztok. Miért?
Egyszerűen így történt. Nincs semmi oka.
Van olyan előadó, akivel ha együtt dolgoznátok, egy álom válna valóra?
Adele-lal szerintem remekül tudnánk együtt dolgozni.
A dalaitok nagyon fontos helyet foglalnak el az LMBTQ-kultúrában. Mi olyan különleges ebben a közegben?
Számunkra az, hogy mennyire fontosnak tartják a jó vokálokat. És imádjuk a szenvedélyt, ami arra hajtja őket, hogy a szeretetüket táncban fejezzék ki. Sose voltunk még rossz LMBTQ-buliban, szóval jobb, ha most sem fogunk csalódni…
Mit tudtok ígérni a budapesti buliba?
Sok Freemasonst és sok vokált!!!
Szerző: Kanicsár Ádám András
