2018 után ismét visszatér a Budapest Park színpadára Laura Pergolizzi, vagyis ahogy mindenki ismeri, LP. A nyíltan leszbikus és magát gendersemlegesnek valló énekes koncertje ma Magyarországon többet jelent az LMBTQ közösségnek, mint valaha. Hiszen LP nemcsak a néha felemelő, néha mindenki szívét szilánkosra törő dalaival kápráztatja el a közönséget, hanem bátorságával, önazonosságával és büszkeségével is. Az énekessel telefonon beszélgettünk arról, hogy milyen érzés példaképnek lenni, hogy miért is olyan jó annyit írni a szerelemről, és hogy milyen inspirációt talált az elmúlt évek borzalmas eseményeiben.
Idén karácsonykor átmentünk a barátom nagynénjéhez, ahol néhány pohár bor közben különböző dalokat mutogattunk egymásnak a YouTube-on. Amikor berakta LP Lost on You című – 460 millió Spotify-stream után bátran mondhatjuk – örökzöldjét, elkezdett szuperlatívuszokban beszélni az énekesről. Igazi rajongással: mennyire tele van női energiával, mennyire tele van férfi energiával, mennyire erős, mennyire különleges, mennyire gyönyörű. Néhány hónappal később – picit visszatekintve csodálatos, hogy mennyire fordulatos az élet – egy asztalnál görnyedtem, körülöttem biztonságból három hangrögzítő műszerrel (végül csak az egyik működött, jó az óvatosság) és a több ezer kilométerre lévő LP-vel beszélgettem telefonon keresztül. Jót nevetett a történeten. „Néhány ember számára valóban példakép vagyok és ezt el is fogadom” – meséli. – „Boldoggá tesz, ha szerepet játszhatok a mozgalomban, ha része lehetek egy lépésnek, ami az elfogadás és a sokszínűség felé vezet. Egy olyan jövő felé, amit próbálunk elérni: amiben az emberek szabadak lehetnek és jól érezhetik magukat a saját bőrükben. Ahol biztonságban és elfogadásban élhetik az az életüket. És nem kell félniük attól, hogy valaki elnyomja őket vagy a családjukat. Köszönöm, ha a példakép lehetek. Próbálok minél tudatosabb lenni és ugyanerre bátorítani az embereket.”
Neki magának is megvannak a maga példaképei. Méghozzá rengeteg, de közülük is kiemelkedik Freddie Mercury, akiről külön mesél: „Rengeteget tett a mozgalomért. Még ha voltak is rajongói, akik az egész életükön keresztül nem tudták, hogy meleg. De imádták a bandáját, amit ráadásul Queennek hívtak. Mindez egyfajta tanúvallomása annak, hogy mennyire nagy előadó volt. Bármilyen oldalon is álltak az emberek, ugyanúgy tudta szórakoztatni őket, és közben nem csinált viccet abból, hogy egy extravagáns meleg férfi volt. Mert mindez nem volt fontos számára. Az ilyen fajta emberek mindig inspiráltak engem.”
Miután példaképekről, ikonokról, az LMBTQ közösségről és az azt támogató mozgalomról beszélünk, felvetem, hogy valahol azért ijesztő, hogy 2021-ben még mindig szükségünk van nagyot álmodót és új világrendet vizionáló példaképekre. Még mindig nem értük el, hogy a világ egy szabadabb hely legyen. LP egyetért. „Nézd meg, mi történik Afganisztánban… 2021 van és a nők nem járhatnak az utcán, nem mutathatják meg az arcukat, nem kaphatnak oktatást. Ez őrület. És komolyan nem érdekel senki vallása, legyen az bármi, mert ez a helyzet egyszerűen abszolút rossz. Számomra és a hozzám hasonló emberek számára, akik nem dugják homokba a fejüket, fontos, hogy megmutassuk, hogy ez így nincs rendben. Muszáj felhívni a figyelmet azokra emberekre, akikről nyilvánvaló, hogy még mindig a sötét középkorban élnek.”
A szerelem nemtelen
LP elragadó személyiségének egyik titka az lehet, hogy sose titkolta, hogy leszbikus, vagy hogy szerelmes dalai nőkről szólnak. Vagyis… Inkább egyszerűen a szerelemről. Hiszen bármilyen nemű és szexuális orientációjú ember olvassa LP dalszövegeit, fel fog bennük fedezni valami olyan helyzetet, bölcsességet, bánatot vagy éppen örömöt, ami számára is ismerős lehet. Legyen férfi, nő, nembináris, gendersemleges, meleg, leszbikus vagy heteró.
LP egyszerűen nem tesz különbséget ember és ember közt, és ezt ő maga is kihangsúlyozza a beszélgetés alatt, amikor szóba hozom, hogy Magyarországon az LMBTQ tartalmak kezdenek illegálissá válni. És ezért is olyan fontos most a koncertje a Budapest Parkban: „Fontos ilyenkor a támogatás. De hangsúlyoznom kell, hogy én nem akarok senkit semmiről meggyőzni. Csak azt próbálom megmutatni, hogy én egyszerűen csak én vagyok és mindenfajta emberhez tudok kapcsolódni. Nagyon boldog vagyok, ha valaki heteroszexuálisként éli az életét, mert az csodás. Vagy ha melegként éli az életét, mert az csodás” – mondja. – „Nyilván nem ítélkezem azok felett, akik nem melegek. Őket is imádom. Nagy megtiszteltetés, hogy Magyarországon léphetek fel. Ez egy gyönyörű ország, gyönyörűek az emberek mindkét oldalról, és nagyon izgatott vagyok, hogy a zenén keresztül tudunk szólni egymáshoz és a közönség vár erre. Alig várom a koncertet.”
A szerelemről énekelni kell
LP dalaiban a szerelem nemcsak nemtelen, hanem örök is – már ha témaként tekintünk rá. A hetekben megjelent új dal, az Imanbekkel felvett Fighter egyfajta himnusz az összetört szívek számára. Nem ez az első LP dal, ami azokhoz szól, akik éppen egy fájó szakításon vannak túl. Fel is vetem, hogy a dalain keresztül lehet igazán látni, hogy mennyi módon lehet írni a szerelemről. Nagyot nevet a felvetésen.
„Nagyon sajnálom a párkapcsolataimat… De hát csak jönnek. Számomra egy partner egy igazi gyűjteménye annak, hogy min kell dolgoznom magamon. Mindig látod, hogy valaki mit hoz ki belőled, hogy minek enged szabad utat benned. Különböző emberek különböző dolgokat hoznak ki belőlünk. Mindez nagyon érdekes. Folyton vizsgálom is magamban, hogy számomra mi a fontos, mi az, amitől teljesebbé válhatok, mi az, ami fájdalmat okozhat. Vagy akár rosszabbat… Hiszen lehet olyan kapcsolatod is, ami erőszakot hoz ki belőled. És vannak olyanok, amik teljesen meggyógyítanak. Nagyon érdekfeszítő erről írni.”
Az emberek sokszor hajlamosak arra, hogy lenézzék a szerelmes dalokat. Holott az emberiség legjobb dalainak elég nagy része éppen a szerelemről szól. Igaz, a szerelem mint téma éppen ezért válhat könnyen unalmassá. LP szerint, ha valaki meghallgatja a Fightert, könnyen legyinthet, hogy „jaj, ez a dal megint csak a romantikus szerelemről szól.” Ez szerinte valahol igaz is, mert persze, hogy a Fighter a szerelemről szól. De valahol persze mégsem az. A szerelem ugyanis mélyebb és sokrétűbb téma lehet, mint gondolnánk. És igen, az emberek igenis igénylik, hogy valaki szerelemről vagy szeretetről énekeljen, mert az erőt ad nekik. „A szerelem alapvetően sokan tanított meg nekem a szeretetről. És szabaddá tett. Sokszor, ha egyedül vagyunk, nehezebben birkózunk meg dolgokkal, kevesebb az önbizalmunk, majd ha érkezik valaki az életünkbe, más emberekké válunk” – mondja. – „Mint az inspirációs videók az Instagramon a mentett kutyákról, akik összetörve, introvertáltan fekszenek a sarokban, majd jön valaki, gondozásba veszi őket és utána már azt láthatjuk, hogy boldogan szaladgálnak. Ezt teszi a szeretet. Az emberek pedig igénylik a példákat arról, hogy az emberek a szeretettől hogyan változhatnak meg és mit nyerhetnek vele.”
Persze a szerelem és a szeretet mindenkinek mást jelent és mindenkinek más élmény. Ám LP szerint nem is mindenképpen az a fontos, hogy pontosan olyan érzelmeket írjon le, amiket mások is érezhetnek. A dalszövegek nála inkább a kapcsolódásról szólnak – ahogy a koncertek is –, ezek a kapcsolódások pedig igen sokszínűek lehetnek. „A koncerteken a kapcsolódás a lényeg. Szeretem, ha az emberek az dalaim közben azt gondolják, hogy »Nahát, én is ezt érzem, mint amiről énekelsz.« És az ő felfogásuk a dalról megváltoztathatja az enyémet. Lehet, hogy a dal mást jelent számomra, mint számukra, de segítséget nyújt nekik és társaságot.”
Az összefogás inspirál
Hamarosan, október 8-án érkezik az új album is, a Churches. Míg rengeteg előadónál egy új album egy új stílust, sőt már-már egy új előadót jelent, LP marad a régi: göndör haj, szűk nadrág, mélyen kigombolt ing. Igaz, azért azt a gondolatot nem veti el, hogy minden új album egy picit új LP is lenne. Hiszen LP maga is változik, személyiségének, gondolatainak új részeit pedig mindenképpen át akarja adni. „Próbálok mindig önmagam maradni, az a művész, aki a karrierem elején voltam. De közben ahogy a zeném változik, úgy változom én is, és mindig próbálok egy szeletet átadni az életemből. Azok, akik időt szántak rá és az egész albumot meghallgatták, azt mondták, hogy tényleg érződik minden, amin az utóbbi időszakban átmentem.”
Az utóbbi időszakról persze bátran kijelenthetjük, hogy a világ összes lakójának nehéz volt a pandémia miatt. Bár mindenki nehezen viselte a megannyi korlátozást és a folyamatosan érkező borzalmas híreket, sok művész számára jelentett az időszak egyfajta lehetőséget elvonulásra és inspirációra. Ez így volt LP szerint is, azt viszont kiemeli, hogy az inspiráció sokszor azért elég komor volt. Ám ebben a helyzetben is képes volt meglátni valami jót. És talán pont ez a szemlélet volt az igazi múzsa, nem pedig a csend: „Valóban inspiráló volt ez az időszak, de volt ennek az inspirációnak egy elég fájdalmas része is. A tragédia, ami történt. Mert igen, ez az egész egy tragédia. De ha továbblépünk, és belegondolunk abba, hogy mi, emberek, mint egy civilizáció, mi akarunk lenni, akkor tudunk építkezni abból az együttérzésből, amit látunk, és kötődni tudunk egymáshoz azzal, hogy együtt kell túlélünk megannyi borzalmat. Mindannyiunknak törődnünk kell azzal, ha egy egész ország, egy egész nép szenved vagy éhezik. Nagyon inspiráló volt, hogy mennyire gyorsan eggyé tudtunk válni, mi, emberek. Sose voltunk még ennyire összekötve, mint a pandémia előtt.”
A színpadtól távol
Míg a legtöbb művész az elvonulás kezdeti öröme után halálosan szenvedett a színpad és a közönség hiányától, LP saját bevallása szerint jobban fel tudta dolgozni a nehézségeket, hiszen a turnézás sokáig nem volt élete jelentős része. „Nehéz időszak volt, de nagyon könnyen alkalmazkodom. Nekem szükségem van arra is, hogy turnézzak és arra is, hogy ne. Nagyon sok lemezszerződésem volt már, a karrierem során sokszor voltam lent és fent” – mondja. – „Amikor csak másoknak írtam dalokat, volt olyan időszak, mikor azt gondoltam, hogy én magam sose leszek előadóművész. És volt, hogy majdnem öt éven keresztül nem is turnéztam. És nem emlékszem úgy, hogy annyira hiányzott volna.”
LP karrierje valóban nem indult túl egyszerűen. Az énekest egy Cracker nevű banda frontembere, David Lowery fedezte fel és szerepeltette albumuk egyik dalán még 1998-ban, majd a férfi produceri szerepet vállalt LP első albumán, a 2001-es Heart-Shaped Scaron. Az album nem lett áttörő siker, ahogy a 2004-es folytatás, a Suburban Sprawl & Alcohol sem, habár komoly promóciót csaptak köré. Nem beszélve arról, hogy LP itt már a sztár dalszövegíróval, Linda Perryvel dolgozhatott. 2006-ban aztán már kiadók versenyeztek a hangjáért, LP pedig le is szerződött a Universalhoz tartozó Island Def Jam Music Grouphoz, amit aztán el is hagyott némi konfliktus után a SoBe Entertainment nevű kisebb, független kiadóért. Bár LP-nek csak nem sikerült befutnia előadóként, dalaira néhány sorozat miatt felfigyelt a közönség, és a következő években dalszövegíróként egyre sikeresebbé vált. Írt dalt a Backstreet Boys-nak és Heidi Montagnak, majd 2011-től egy újabb kiadóval a háta mögött már olyan nagyságok énekelték fel a szövegeit, mint Cher, Céline Dion, Rihanna, Christina Aguilera, Rita Ora vagy Leona Lewis. 2012-ben első élő albumát már rendes nagy kiadó gondozhatta, ahogy harmadik, Forever for Now című, még mindig szerény sikereket elérő nagylemezét is. Bár tegyük hozzá, ekkor már a Vogue és a Time is írt az énekesről. 2015-ben aztán jött a nagy áttörés: a Muddy Waters az Orange is the New Black című Netflix sorozat tragikus jelenetében borzolta a kedélyeket, majd megjelent a Lost on You, a negyedik album címadó dala. A többi pedig már történelem. Azt bátran elmondhatjuk: ha valaki, akkor LP valóban kitartóan küzdött a világsztár státuszért.
Ám a sikeres albumok és az azt követő sikeres koncertsorozatok után mégiscsak furcsa lehet, hogy nem hiányzik neki az az életmód, ami annyi zenészt ejt örök fogságba, hogy 60-70 évesen sem képesek elbúcsúzni a színpadtól – és milyen jól teszik. Éppen ezért lehet jogos a kérdés, hogy miért nem hiányzott a színpad a karantén alatt. Nos, mert a zene nem csak a zene előadásáról szól. LP számára a zeneírás volt az életmenő az elszeparált hónapok során. Vagyis talán fogalmazhatunk úgy: a visszatérés a zenéhez. „A zene minden. És a zenéhez tartozik az is, hogy megírjuk azt. Szeretek elveszni ebben a részben, és pont ezt tettem ebben az időszakban is. Mást nem is lehetett tenni. És izgatott voltam, hogy ezt majd megmutathatom az embereknek.”
Van, amit igenis tudunk irányítani
De LP nem csak emiatt lehet fontos példakép. Amikor karácsonykor hallottam a barátom keresztanyját, ahogy az énekest dicsérte, hamar rájöttem, hogy LP a mai világban azért lehet olyan fontos az emberek számára, mert egész egyszerűen tényleg mer önmaga lenni és szemmel láthatólag bízik magában, vállalja magát, és ezt olyan energiákkal teszi, amire picit mindannyiunknak szüksége lenne.
Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy néhány hónap múlva egy nyíltan leszbikus és gendersemleges énekes fellépése a Budapest Parkban Magyarországon egy picit politikai üzenet is lesz, egyfajta finom, pikírt lázadás, amit akár még le is fülelhetne az államhatalom. Akkor még senki nem gondolta, hogy ezzel együtt mennyire óriási dolog lesz egy ilyen őszinte előadó koncertje. Az LMBTQ közösségnek Magyarországon most minden apró támogatásra szüksége van, minden apró hangra, ami elmondja, hogy veletek vagyunk és nem vagytok egyedül. Hát most ezt nem egy apró, hanem egy óriási hang fogja ezt elmondani és elénekelni. Nem szeretem ezt a kérdést – ezt el is mondtam LP-nek –, de emiatt a komor helyzet miatt muszáj volt feltennem. Tudni akartam, mit üzen a magyar közönségnek. És pont olyan választ kaptam, ami szerintem mindannyiunk lelkének kell. Sőt, az egész országnak. Sőt, az egész világnak:
„Rengeteg dolog van a világon, amit az ember nem tud irányítani. De vannak dolgok, amiket igenis tudunk irányítani. Mint az, hogy mennyi szeretetet közvetítünk a világ felé. Mennyire fogadunk el más embereket. A szeretetet képesek vagyunk irányítani és nekünk most erre kell koncentrálnunk. Szerencsés vagyok, mert egy olyan országban élek, ahol szabad lehetek és szeretnék ebből a megnyugvásból valamit átadni másoknak is. Olyanoknak, akiknek ebben nincs részük és elmondani nekik, hogy igenis lehet, de ehhez össze kell fognunk, és először saját magunkat kell irányítás alá venni és azt, hogy miként látjuk a dolgokat a világban. Észre kell venni a szeretetet és az elfogadást. Ez a legtöbb, amit tehetünk.”
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
