Kiss Attila neve sokak számára lehet ismerős. Ő a BelAmi magyar képviselője, több ezren követik Instagramon ízléses, néhol provokatív fotói miatt, a jövőben pedig több izgalmas projekttel készül megmutatni művészetét és az évek alatt kialakított egyedi stílusát. Kiss kamerája előtt már több ezer férfi állt modellt, így ha valaki, ő tudja, hogyan kell megörökíteni egy férfitestet, annak minden szépségével. A fényképésszel a BelAmi műhelytitkairól, a felnőttfilmekről, művészi irányú terveiről és persze csodaszép modelljeiről beszélgettünk.
Hogy jelent meg az életedben a BelAmi?
Amikor a BelAmival találkoztam, még nagyon fiatal voltam, csupán 20 éves. Majd 24 éves voltam, amikor a fővárosba küldtek, hogy nyissak egy irodát és képviseljem a céget. Az volt a cél, hogy kialakítsunk egy magyar bázist. Ez nagyon jól sikerült. Két magyar modellgenerációt hoztunk létre a magyar BelAminál. Először nem én vezettem őket, hanem mint művészeti vezető voltam jelen, de később az én kezembe került az egész szervezés. Sikerült összerakni két csapatot, akik sokáig is dolgoztak.
A generációkon csak a színészeket kell érteni, vagy az egész csapatot, a technikai stábbal együtt?
Csak a modellekre értjük. Arra az időszakra, amíg bekerülnek, elkezdenek dolgozni, aztán kiöregednek. Ez körülbelül három–négy év alatt történik meg.
Hol az a pont, ahol egy belamis fiú kiöregszik?
Ez egyéni dolog. Vannak sztárok, akik 28-29 évesek és még mindig dolgoznak. De általában nem ez a jellemző. Nyilván a 18-19 éves fiúk érdekesek a cég számára, mivel akkor még teljesen fiatalon lehet őket megmutatni, majd végig lehet követni, ahogy idősödnek, edzenek, izmosodnak, majd bekerülnek egy másik kategóriába, ahol még hasznosak lehetnek a cégnél.
Miért volt szükség magyar fiúkra?
A BelAmi többnyire szlovák és cseh fiúkból áll. De sokak szerint ez a két szláv típusú fiú nagyon hasonlít egymásra, míg a magyar fiúk nagyon szépek, mindegyikük különböző, mindegyikükben van valami extra. Volt, hogy utaztunk a srácokkal, volt húsz cseh és szlovák fiú és hét magyar – utóbbiak pedig kitűnően kiemelkedtek a csapatból. De ez nem azt jelenti, hogy egyszerűbb velük dolgozni. A magyarok személyisége nehezebb.
Ez hogy ütközhet ki? Sztárallűrökkel?
A csehekkel könnyebb volt haladni, mindig földhözragadtabbak voltak. A magyarok kicsit lázadóbbak voltak, erősebb volt a személyiségük.
Mi történt a két generáció után?
A harmadik generációt már nem akartam vállalni, kicsit sok volt már az egész. Többet akartam foglalkozni a fényképezéssel és annak a művészeti oldalával. Megvolt az a két generáció, akik nagy sikert arattak, a tehetségesebb és okosabb modellekből pedig valóban lett valaki. Nekem is jó időszak volt ez, de többet akartam foglalkozni saját magammal. Ezért nem akartam egy újabb magyar csapatot összekovácsolni. Van egy pár modell, aki exkluzív szerződésben van a céggel, de őket nem én kezelem.
Mondtad, hogy voltak fiúk, akik tovább tudtak jutni generációváltáskor is. Milyen karrierre lehet gondolni itt a pornóiparon belül?
Teljesen egyedi. A belamis időszak alatt bejárták a világot, megtanultak angolul, annyit kerestek, hogy a saját lábukra tudtak állni. Sokan kimentek külföldre, vállalkozni kezdtek, voltak, akik valamilyen téren celebekké váltak. Sokan ugródeszkaként használták ezt a lehetőséget.
Születtek barátságok közted és modellek között?
Igen, és ennek nagyon örülök. Szinte az összes modellel, akivel találkoztam, próbáltam jó viszonyt ápolni. Gyakran felhívnak, hogy vagyok, csetelünk egy-két szót, én is követem őket, hogy tudjam, mi újság velük. Sokuknak családja van már és küldik is a képeket a babákról.
Hogyan lehetett valaki belamis? Voltak jelentkezők?
Nincs ilyen, hogy valaki jelentkezik és modell lesz. Ez egy másfajta folyamat. Vannak a cégnek fejvadászai, ők végzik a modellkeresést, én már csak kiválogatom és jóváhagyom azokat, akikkel talán lehet valamit kezdeni. Majd van egy alapfotózás és casting videó, ha pedig ott is beválnak, és őket is érdeklik őket a további lehetőségek, utána a cégvezetőség tárgyal velük a jövőjükről.
Mit csinál egy művészeti vezető egy felnőttfilmes cégnél?
A cég fő fotósa vagyok, és az egyik, aki felel a BelAmi vizuális arculatáért a képek terén. Az én felelősségem, hogy minden modellnek meglegyen a sorozata, amivel minőségien lehet őket prezentálni. Az én kezeim alatt alakult ki a jelenlegi arculat, ez a letisztultnak, szépnek és fiatalosnak mondott megjelenés. Ez nemcsak a szexről szól, hanem a vizuális látványról is. Ide tartozik a környezet, a háttér, a fények, minden.
A BelAmi elég nagy túlélő a szakmában. Mi a titok?
Igen, mindig a ranglista élén állunk. A titkunk a minőség. És hogy mindig újat mutatunk. Akik ingyen nézik, nem igazán látják, mi van még a BelAmi mögött. A honlap előfizetői olyan anyagot kapnak, ami még érdekesebbé teszi ezt a világot. Nagyon sok videó, cikk, képsorozat van a honlapon, történetek modellekről. Nem csak a pornóról szól az egész.
Közismert tény, hogy mekkora védelmet élveznek a fiúk: a videók csak bizonyos idővel a forgatás után jelennek meg, és a szereplők szülőországában nem is elérhetők. De mi van most, az internet korában?
A hivatalos honlap nem elérhető Magyarországon. De mindenki, aki elkezd dolgozni, tudja – és ezt a cég sem titkolja –, hogy az internet ott van, és a videó egy idő után megjelenik majd az ingyenes oldalakon is. Előbb-utóbb tudni fogják a szereplőkről, hogy mit csinálnak. De a színészek mindig pontosan tudják, hogy mikor jelennek meg, így előtte fel tudnak készülni rá.
Ez egy elég speciális szakma, akárhogy nézzük. Hogy reagáltak a körülötted lévők, amikor a pornóiparban kezdtél dolgozni?
Első információként sokkoló, de aki megismer és belát a kulisszák mögé, tudja, hogy ez egy olyan munka, mint ha egy tévénél dolgoznék. Teljesen technikai jellegű, minden profin van felépítve, nincs semmilyen személyes érintkezés a modellekkel, vagy bármi, ami az embernek esetleg az eszébe juthatna…
De az ember szexhez vagy pornóhoz való viszonya nem változik meg, ha ennyit érintkezik vele?
Én nem vagyok ott a forgatásokon és nem is nézem az anyagainkat. Az operatőrök pedig heterók, így minden bizonnyal őket sem érdekli, mi történik pontosan. Így nincs semmi kényelmetlenség.
És most eltávolodóban vagy a cégtől…
Csak a pornós részétől. Ugyanúgy a cég fotósa vagyok, csak már nincs Magyarországon BelAmi stúdió. Annak megszüntetésével pedig nem akartam új generációt létrehozni. Ezáltal a fotózások megmaradtak, de a fiúkkal nem kell foglalkoznom. Így több időm marad a saját kreativitásomra.
Ezen mit értesz?
Több ezer fiút fényképeztem le életemben, aminek hála képes vagyok máshogy látni őket. Érzem, hogyan tud szép lenni egy férfi. Ezt próbálom kamatoztatni művészileg. A képeim szexik, provokatívak, erotikusak, még ha nem is aktképek. Ezt a világot tanultam meg és sajátítottam el. Ezt akarom kamatoztatni, csak nem pornográf formában.
Volt inspirációd, aki ihletett, vagy autodidakta módon tanultál?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Volt saját tapasztalat és együtt dolgoztam sok világhírű fotóssal is, akiktől sokat tanultam. Ezt pedig összekovácsoltam a saját tapasztalatokkal.
Instagramon jól lehet követni a munkásságod. Hogyan születnek ezek a fotók és hogyan találod meg ezeket a fiúkat?
Többen ügynökségek modelljei, vannak, akiket barátilag fotózok, és vannak belamis fiúk is.
Mi ezeknek a fotóknak a célja?
A későbbi projektjeimhez akarom őket felhasználni. A legjobb képeimet ezért nem is publikálom Instagramon, csak később fogom. Kiállításokat akarok szervezni és saját könyvet szeretnék. Ezekkel majd jobban tudok érvényesülni, saját név alatt. Hiszen a BelAminál nem saját néven dolgozom. Jelent már meg könyvem, de azok mind belamis kiadványok voltak.
Említetted, hogy sokan ismerik a nevedet. Volt ebből valaha bármilyen hátrányod?
Nem. Soha nem tagadtam a szakmám, szégyellni pedig végképp nem szégyelltem. Itthon és sokszor külföldön is odajönnek hozzám szórakozóhelyeken, sokszor ismernek meg az emberek. Minden fotózáson készül werkfilm, amit ingyenesen nem lehet megtalálni, de az oldalon az előfizetők megnézhetik. Ezeken én is ott vagyok, gyakran kérdeznek engem is az operatőrök. Az előfizetők engem is megismertek az elmúlt évek folyamán. De ez inkább cuki dolog, nem pedig hátrány.
Szóval a következő projektjeiddel művészeti vonalat fogsz meg.
Igen. De nem szeretem ezt a szót, hogy művészi. Instagramon is sokan titulálják magukat művésznek, holott nem azok, nincsenek elismerve, nincs meg hozzá a koruk, tapasztalatuk… Ez gyakran elég furcsa számomra. Ezzel szemben nekem van 15 év tapasztalatom a szakmában, van technikai hátterem, és sok minden, amit megtanultam. Mindezt olyan szintre kell vinni, amiből keletkezhet valami új, ami eddig még nincs.
Egy új fejezet?
Egy új stílus, amit kialakítok.
Instagramon rengeteg követőd van. Mennyire könnyíti meg, hogy prezentáld ezt az új stílusirányt?
Ha valaki tetszik, akit le akarok fényképezni, akkor rá tudok írni és általában gyorsan válaszolnak. A kommunikáció miatt így egyszerűbb.
Ezek szerint ott vadászol modellekre?
Persze, sok fotós csinálja ezt. Mindig új modelleket fotózok. Ha valakiben meglátom azt a szépet, amit meg akarok örökíteni, akkor ráírok és többnyire össze is hozzuk a közös munkát, és elkészülnek a képek. Sokan vannak várólistán, akikkel már megbeszéltük, hogy fényképezem őket. Fiúban nincsen hiány. Mindig keresem és várom is az új modelleket, akik szeretnének képeket.
Nyilván, ha az ember több ezer szép fiúval találkozik…
És Instagramon nyilván sok meleg fiú követ… (nevet)
Szóval, ha valaki szóba kerül, hogy a kamera elé áll, elmúlik minden esély bármilyen romantikára?
A magánéletet nem keverem a munkával. Ha valakit a fényképezőgépen keresztül nézek, akkor nem érint meg személyesen. Amúgy is, fényképezés közben technikailag annyi mindenre kell figyelnem. Az exbarátomat, akivel négy évig voltam együtt, sose fotóztam le a nagy gépemmel. Amikor már nem voltunk együtt, utána készítettem róla képeket.
Akkor nem is volt olyan sose, hogy a barátod lett a múzsád?
Nem, de nyilván ha valakit felkeresek és szimpatikus, akkor elkezdhetünk személyes dolgokról beszélni, nem pedig a munkáról. De ha valakivel fotózásról beszélünk, akkor onnantól kezdve annál a témánál is maradunk.
Említetted, mennyit utazol…
Alapvetően szeretek utazni és mivel szerencsére kötetlen a munkaidőm, meg is tudom oldani. Rengeteg utazok, akkor és oda megyek, ahova akarok. Külföldön szintén szeretek embereket fényképezni. Bár az előbb azt mondtam, hogy nem kötöm össze a magánéletem a munkával, de ha valakivel jól érzem magam, és eltöltünk együtt néhány napot, akkor utána csinálhatunk róla képeket. De ez ilyenkor csak egy kaland.
Szóval nagy csomaggal utazol.
Igen! (nevet)
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
