Amikor anyám először vitt fodrászhoz, sírva, üvöltve, hisztizve rohantam ki az üzletből, végig a csongrádi főutcán, mire anya néhány száz méter után sikeresen elkapott. Történt mindez huszonkét évvel ezelőtt, és akkoriban nem is igazán volt nagy élmény. Ugyan a korábbi „bili a fejre és körbenyír” korszakból már kimaradtam, de akkor is valami standard hülyegyerek frizkót kaptunk. A férfi fodrászok nem is igazán tudtak mást, két fiú haj, két férfi haj és csókolom, a köpeny meg önmagában szúrt, ha a nyakamba tették – hát még, ha telement hajjal!
Nem tudni, hogy az akkori tűrésemért cserébe kapott plüsscsirke, vagy az eltelt több mint húsz év az oka, de azóta nemcsak megszerettem fodrászhoz járni, hanem már szinte imádok. Nem csupán amiatt, hogy utána végre nem úgy nézek ki, mint egy Rejtő-regényalak, hanem az ott eltöltött órák miatt is, amikor kikapcsolom a telefonomat, hátradőlök, és élvezem a törődést, és hogy ennyi időn át csak velem foglalkozik valaki.
Néhány évtizeddel korábban ez természetes volt a férfiak körében: bajusz- és szakálligazítást, hajnyírást igényelhettek a borbélyoknál, de ez valahogy kiment a divatból.
Nem olyan régen viszont újra életre kelt, pontosabban a nyugati minta alapján Magyarországon is sikeresen gyökeret vertek az úgynevezett barber shopok, ahol a férfiak ismét szánhatnak önmagukra és szépülésükre egy kis időt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én például kifejezetten nem szeretek borotválkozni. Unalmas egy művelet, ráadásul ha kitalálok az arcszőrzetemnek valami formát, szinte biztos, hogy béna lesz, vagy csak simán belenyírok és jöhet a penge, aminek köszönhetően úgy nézek majd ki csupasz képpel, mint egy dühös hétéves. Már ugye, ha túlélem az egészet és nem metszem el nyílt színen a saját gégémet keresztbe. Így hát adja magát, hogy amikor csak tehetem, bejelentkezem egy borbélyhoz.
Májusban nyitott a közelemben a Corvin Barber üzlete, és úgy döntöttem, a rohanás és a meló közepette eltöltök náluk egy kis énidőt. Interneten pár kattintás az időpontfoglalás, kiválasztottam a rengeteg opció és szolgáltatás közül egy – azt hiszem, mindannyiunk számára igen szimpatikus – aranymaszkos kezelést feketemaszkos arctisztítással, valamint gondoltam, ha már ott járok, az okos buksimat is simára borotváltatom, valamint a szakállam Piszkos Fred-jellegére is kérek némi javaslatot és orvoslatot. A rendszer e-mailben és sms-ben is figyelmeztetett, nehogy elfeledkezzek a szépülésemről, így a lefoglalt időpontban garantáltan megjelenhettem a Corvin sétányon. A szép, nagy bőrfotelek – olyan vastag párnával, mint a derékbőségem – láttán tudtam, hogy a kényelmem már biztosan nem lehet probléma. A komfortérzetem pedig a továbbiakban is csak nőtt. Hárman dolgoztak éppen, három közvetlen és kedves srác, közülük Laci, az üzletvezető vett szárnyai alá. Rögtön kaptam egy üdítőt, hogy addig is frissüljek fel, amíg gyorsan átbeszéltük, hogy mi fog történni, és hogy mik az elképzeléseim. Én azzal a lendülettel rá is bíztam az arcszőrzetem újragondolását a borbélyomra, mégis ő a szakember. Nekem egy a fontos: a végeredmény jól nézzen ki. Azt hiszem, utólag már kijelenthetem, hogy ezt meg is kaptam.
Egy borbély kezei között azért a legjobb, mert nincs más dolgom, mint hátradőlni, behunyni a szemem, és élvezni a törődést. A frissen nyírt bukómra és arcomra bőrnyugtató olajat és krémet kaptam, utóbbi egy nyugtató arcmasszázzsal karöltve került fel ábrázatomra. Valahol itt éreztem, hogy én megtaláltam a helyem, innen engem hat lóval sem vontatnak ki. És a java még csak ezután jött! Kiirtottuk az összes szennyeződést a bejelentkezéskor kiválasztott fekete maszkkal, előkerültek a legfinomabb arctisztító és hidratáló krémek tejes, majd tonik alapú formában. Ezután, hogy kicsit pihenjen a bőröm, méhméreg-krémet kaptam, ismét csak finom masszázs útján. Végül egy aranypelyhes maszk alatt, hátradöntött székkel újra belesüppedtem a nyugalomba. Közben kifaggattam Lacit a Corvin Barberről is. Kiderült, hogy a májusi nyitás óta dolgoznak együtt ezek a fiúk. A csapatot lelkes és elhivatott fiatalemberek alkotják, akik évek óta dolgoznak a szakmájukban. Nagyon tetszett, amikor arról meséltek nekem, hogy minden héten tartanak oktatást, ahol átadhatják egymásnak a tapasztalatokat, új fogásokat, hogy folyamatosan lépést tartsanak a megújuló trendekkel. Ezt pedig nemcsak a tükör bizonyította számomra, hanem az is, hogy amíg ott voltam, többen is mintha csak hazaérkeznének, törzsvendégként ültek be a székekbe.
De minden jónak vége szakad egyszer, sajnos én sem költözhettem be a srácokhoz végleg, hogy minden reggelemet valami hasonló finomsággal kezdjem. A fejem újra csillog, mint a néma víztükör, a szakállam rendezett és formás, az arcom pedig azóta is várja az újabb felfrissülést, amit – ha nem is minden reggel, de – a következő szabadnapomon biztos megkap, mert hamarosan visszatérek a Corvin Barber borbélyainak jótékony kezei közé.
Bali V. Gergő
Corvin Barber
1082 Budapest, Corvin sétány 5.
+36 70 325 5685
Bejelentkezés online is.
