Két héttel ezelőtt nemcsak a Wellingtoni Madárrehabilitációs Park munkatársai, de az egész világ Thomas-t gyászolta. Ő és párja, Henry közel harminc évig éltek együtt. Henry-ről a gondozók kezdetben azt hitték nőstény, de miután jó ideig nem jöttek világra fiókák, gyanakodni kezdtek és bebizonyosodott, hogy azonos nemű párral van dolguk.
Szerelmük első 18 éve szigorú monogámiában telt, amíg fel nem bukkant Henrietta, a nőstény hattyú, akivel aztán Henry az idők folyamán összesen 68 utódott nemzett. De Thomas végig velük maradt, sajátos szerelmi háromszöget alkotva. Sőt, a fiókák felnevelésében is segített.
Henry, a hattyú 2009-ben hunyt el. Az ereje teljében lévő Henrietta hamar tovább állt egy fiatalabb hím hattyúval, szegény öreg Thomas pedig teljesen magára maradt. A park munkatársai gyakran hallották fájdalmas sírását. A rehabilitációs parkba 2013-ban került át. Akkorra látását már teljesen elvesztette és rendszeresen esett áldozatául idegen hattyúk támadásának.
Ahogy arra a gondozók is számítottak, igen sokan, hatvanan kísérték el Thomas-t végső útjára a madárparkban. A menetet skótdudás kísérte. Pinky Agnew, egy helyi költő még rövid verset is írt a madár emlékére és tiszteletére.
Here lies Thomas, the great-hearted goose,
Nestled near Henry, in their final roost,
Here where they raised young, and found sanctuary,
Somewhere above us, these great souls fly free.
Fotók a temetésről:
Az eredeti Facebook-bejegyzés:
