Molnár Piroska Emberi hang… című zenés önálló estjét láthatja a közönség október hatodikától a Rózsavölgyi Szalonban. A Kossuth-díjas színésznő gazdag pályája során nemcsak jelentős drámai szerepeket, hanem nagy zenés alkotásokban is játszott, az operettől a musicalig, sőt a klasszikus dalok megformálásáig. Az esten ezekből az ismert slágerekből, valamint a számára írt dalokból válogat, és eközben megosztja gondolatait, élményeit, tapasztalatait az emberi hangról. Egy-egy estére meglepetésként vendég is érkezik: Novák János, Udvaros Dorottya, Alföldi Róbert, Vári Éva színesítik majd többek között a programot.
Volt már valaha önálló estje?
Nem. Gyárilag csapatjátékos vagyok, úgyhogy nagy szorongással megyek neki, de az est alatt végig velem lesz két zenész és egy-egy olyan vendég is, akihez valamilyen színházi kapcsolat fűz. Rengeteg zenés darabban játszottam, most egy kis összegzését adjuk a zenés szerepeimnek.
Azt hiszem, kevesen tudják önről: olyan énekesi képességekkel bír, hogy még Kurtág-darabot is előadott a Zeneakadémián.
A ,,bírok”-ot most már múlt időbe tehetjük. Hetvenkét év az hetvenkét év, nincs mese, hiába tartja karban az ember a hangját szorgalmasan, az bizony egy idő után elkopik. Ami megmaradt belőle, azt még megpróbálom megmutatni. A pályám során valóban előadhattam egy csodálatos Kurtág-művet is, ami tulajdonképpen énekbeszéd, de azért elég nagy hangterjedelmet kíván.
A kaposvári színházban két időszaka is volt, együtt dolgozott Ascher Tamással, Babarczy Lászlóval, Csákányi Eszterrel, Koltai Róberttel, Kulka Jánossal, Lukáts Andorral, Pogány Judittal – hogy csak néhány „nagyágyút” említsek. Hív-e közülük valakit vendégnek az estjére?
A két kaposvári korszak a pályám elejét és a gerincét adta. Kaposvár nélkül nem lennék az, aki lettem. Természetesen gondolok a régi kollégákra, és remélem, lesz, aki majd kötélnek áll. Nem egyszerű dolog ez sem az egyeztetés felől, sem olyan szempontból, hogy akar-e az esten énekelni az, akit meghívok. Kulka Jánossal beszéltem már, úgy néz ki, ő el tud jönni.
Nagyon szereti önt a közönség, komoly rajongótábora van. Tud róla?
Elég sokat mozgok az emberek között, és érzem a felém irányuló szeretetet, igen.
Mit gondol, ez milyen tulajdonságának köszönhető?
Nyilván úgy gondolják, hogy nem vagyok rossz színésznő. (Nevet.) Látnak, tetszik, amit csinálok, ennyi.
Szerintem azért is kedvelik ennyire, mert nincs önben semmilyen „színésznős” allűr, maguk közül valónak érzik a hétköznapi emberek.
Idegenek tőlem az allűrök, ez így van, de egy sokat dolgozó színésznőnek ideje sincs színésznői allűrökre. Örül, ha arra elég az energiája, hogy abszolválja a szerepeit, nemhogy különböző allűröknek hódoljon.
Nagy rajongója, Petróczi Zoltán, művésznevén Lady Dömper egy talkshow-ban megkérte Alföldi Róbertet, hogy meséljen önről valami személyes apróságot. Azt mesélte, hogy amikor a Mágnás Miskát próbálták Pesten, ön minden reggel vitt neki néhány szem friss fügét. És akkor is, amikor már Szegeden próbálták, merthogy teleszedett egy hűtőládát fügével.
Nyáron, fügeérés idején próbáltuk a Mágnás Miskát. Tudtam, hogy Robi szereti a fügét, nálunk az udvarban van egy termő fügefa, persze, hogy szedtem neki róla.
Ennyire odafigyel a kollégáira? Számon tartja, hogy ki mit szeret, és azzal kedveskedik neki?
Hol odafigyelek, hol nem. Akkor éppen alkalmam volt odafigyelni, és megvolt rá a lehetőségem, hogy kielégítsem Robi fügevágyát. Egy produkció előkészítése során általában fokozottan figyelünk egymásra, hiszen a próbák hangulata, az eljövendő előadás esetleges sikere nagyon sokban függ attól, hogy milyen munkaviszonyt, netán baráti viszonyt alakítunk ki egymással. De nem minden kollégámról tudom, hogy mit szeretne, és nem is vagyok mindegyikkel olyan viszonyban, hogy ajándékot vigyek neki.
Dajka Margit jut eszembe, aki a Szindbád forgatásán a – később filmtörténeti jelentőségűvé lett – húslevest saját kezűleg főzte két kedves Zoltánjának, Huszáriknak és Latinovitsnak. Különös egybecsengés, hogy a Bors nénit ön előtt éppen a legendás színésznő játszotta hosszan.
Boldog vagyok, hogy őutána játszhatom Bors nénit, de el kell oszlatnom egy tévhitet: Margitka körülbelül harminc előadást játszott, csak a vele készült TV-felvétel miatt hiszik azt, hogy sokáig játszotta. Ezt Novák János rendezőtől tudom. Én már huszonöt éve játszom. Természetesen nem ezen múlik, hogy az örök Bors néni számomra is Dajka Margit. Mint annyi nézőnek.
Egy interjúban azt mondta: az életnek nincs semmi értelme, de nagyon érdekes. Ez egyfelől keserű, másfelől nagyon derűs kijelentés. Alapvetően derűs ember?
Az erőszakolt ,,happyzés” távol esik tőlem, de megpróbálom úgy élni az életemet, hogy a dolgok jobbik, szebbik felét lássam, ne gyűrjenek maguk alá a rossz történések. Elasztikusan élek. Megy az élet, én pedig belesimítom magam. A környezetemnek is, nekem is jobb, ha a rossz élményeket is úgy fogadom, mint az élet velejáróit, és nem merülök alá bennük.
L. Horváth Katalin
