Carmine Fulvio Cannone Olaszországból érkezett. Számára a barátság a legértékesebb dolog az életben – mottója szerint érdemes a jó emberekre számítani és megbecsülni őket, hiszen az aranynál is többet érnek. Ismerjük meg kicsit közelebbről is!
Milyen volt az életed mielőtt Budapestre költöztél?
Meglehetősen lassú és laza. A családi vállalkozásban dolgoztam. „Dolce Far Niente” – szoktuk mondani, amikor csak együtt lógsz a barátaiddal, nézed a horizontot a tenger felett és kavicsokat dobálsz a vízbe munka után vagy egy kiadós szieszta során.
Mit mesélnél el nekünk a szülővárosodról?
A régióból, ahonnan származok, megszokott dolog, hogy rendszeresen költözünk új otthonba, ezáltal jobban megismerve a vidéket. A nagyobb városok meglehetősen kaotikusak, de azért több a kellemes, érdekes hely – mint például Bari. Úgyhogy alapvetően több várost is szülővárosomnak tekintek. Apulia izgalmas, ha vakációra utazik oda az ember, viszont sikeres karriert felépíteni ott meglehetősen nehéz. Hozzá kell tennem, hogy Magyarország összességében jóval biztonságosabb, mint Olaszország – a maffia sok gondot okoz a régióban, ahol felnőttem.
Mit tudtál Magyarországról, mielőtt ide költöztél?
Hallottam a sikeres pornóiparról, mivel egy félig magyar – félig olasz család elég jól megszedte magát belőle Budapesten. Tudtam az ország elképesztő történelméről, de a nehezebb időszakokról is, mint például a kommunista évtizedek. Illetve tisztában voltam vele, hogy a fizetések meglehetősen alacsonyak a mindennapi árucikkek árához és egy modern, nagyvilági életstílushoz viszonyítva.
Mi hozott Budapestre?
Nyaralni jöttem 2011-ben. Ez volt az első utunk egy barátommal, miután a nyarat az Egyesült Királyságban töltöttük angol nyelv tanulásával. Szerelembe estem a várossal, az építészetével és a fürdőivel. El sem hiszed, Budapest milyen gyönyörű, amíg először meg nem látod a saját két szemeddel. Néhány év elteltével aztán, 2017-ben találtam egy budapesti álláslehetőséget a szakterületemen, az IT-szektorban és úgy döntöttem, hogy kilépve a komfortzónámból felfedezik egy másik országot és egy másik életet.
Mit szeretsz a legjobban az itteni életedben?
A város biztonságos és megfizethető. Korlátozások nélkül vezethetek, a nyarak hosszúak és melegek. El tudok navigálni az angoltudásommal és a jó minőségű konyha is elérhető megfizethető áron. Ó, és a fesztiválokat is imádom.
És mi az, amit a legkevésbé szeretsz?
Képtelen vagyok megtanulni a nyelvet, egyszerűen túl nehéz, ami megnehezíti azt is, hogy legyenek helyi barátaim. Jó lenne több boldogságot látni magam körül. Tudom, hogy az élet sok magyar ember számára nehéz, de meg kell próbálni pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Nem tetszenek a bunkó politikusok sem. Néhány döntésükkel egyetértek, de az eltúlzott propaganda egyáltalán nem tetszik. Szinte hihetetlen és szomorú.
Ért bármi kulturális sokk?
Persze! Az első az előző munkahelyemen ért, ahol egyetlen helyre tudtam csak járni ebédelni, viszont az étel gusztustalan volt. A munkahely-váltással ez a probléma szerencsére megoldódott.
Nem tudok úgy tenni, mintha büszke lennék az olasz örökségemre. Azért hagytam ott a szülőhazámat, mert elegem volt és fel akartam fedezni egy új országot.
Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség Olaszország és Magyarország között?
Dél-Olaszországban ha problémád van, mindig akad valaki, aki kisegít a bajból. Itt ez teljesen máshogy működik, nagyon nehéz segítséget kérni és kapni. Úgy érzem a magyarok sokkal inkább csak magukkal törődnek, akárcsak az északolaszok.
Mi a véleményed a budapesti meleg életről? Mennyire veszel részt benne?
A meleg élet itt egyre színesebb. Új helyek nyílnak, bár az alternatív zenéket kedvelőknek még mindig nem igen akad választási lehetősége. A klubok egyformák. Él egy sztereotípia, miszerint minden meleg pop és R&B rajongó. De mi van, ha a house-t, vagy az electronicát szeretem? Miért mindig a mainstreamet kell erőltetni? Szerencsére nemrég a felszínre jött egy kicsi, melegbarát szcéna, amely előnyben részesíti az alternatív zenéket, de még mindig csak egy kis közegről beszélhetünk. Nincs semmi bajom a popsztárokkal, de annyi minden más van, ami felfedezhető.
Odahaza milyen a meleg élet?
Olaszországban elsősorban nyáron pezseg az élet, de hozzá kell tennem, hogy az agresszió és a homofóbia és gyakrabban okoz problémát. A nagy városokban, mint Róma és Milánó, rengeteg a lehetőség, de a kisebb helyeken, mint például Bari, már kevésbé.
Milyen hobbijaid vannak?
Szeretek utazni, autóval felfedezni helyeket. Magyarországon is még mindig annyi mindent kell látnom – legutóbb Miskolcon jártam. Emellett egyszerű dolgokat szeretek: gokartozni, túrázni és jégkorcsolyázni.
Mit gondolsz a magyar pasikról?
Biszexuális vagyok (bizony ám, létezünk!), ami megnehezíti az ismerkedést, nem könnyű nyitott gondolkodású partnert találni. A magyar melegek hajlamosak korlátoltan gondolkodni, nem merik felfedezni a szexualitásukat. Szinte lehetetlen olyan biszexuális lányt, vagy fiút találni, aki el tudja fogadni a másikban is a biszexualitást. A magyar férfiak egyébként nagyon szexik, úgyhogy nagy is a verseny közöttük.
Mi az, ami leginkább hiányzik otthonról?
A kutyám, a barátaim, a családom, a kultúra és a tenger. Ó, és a finom koktélok, és egy kiadós olasz reggeli egy hosszú parti után capuccinóval.
Mit üzennél azoknak a külföldieknek, akik most készülnek letelepedni Bidapesten?
Budapest az Budapest. Próbálj alkalmazkodni. Ha nem vagy rá hajlandó, akkor jobban jársz, ha otthon maradsz! Olyan nincs, hogy megérkezünk egy idegen országba és a saját szabályainkat erőltetjük. Minden ország más és egyedülálló – felfedezésükben rejlik az utazás gyönyörűsége.
Bali V. Gergő
