Mi, akik itthonról lankadatlan éberséggel figyeljük mi zajlik a nemzetközi vizeken LMBT-témában, talán hajlamosak vagyunk – vagy legalábbis én – tekintetünket túlságosan a messzeségbe szegezni és nem koncentrálunk eleget arra, mi is történik a környező országokban. E hiányt a Bárkában igyekszem pótolni, így volt már szó Romániáról és Ausztriáról, most pedig Szlovéniát veszem górcső alá, ahol unatkozásra nem lehetett oka senkinek sem az elmúlt időszakban.
Vegyes érzelmekkel hagyjuk magunk mögött az óévet. Láttunk az Iszlám Állam militánsai által közösségi oldalakra feltöltött hátborzongató felvételeket arról, ahogyan homoszexualitással vádolt, letakart szemű, hátrakötözött kezű társaikat többemeletes épületek tetejéről dobták le, másokat halálra köveztek vagy fejbelőttek. Mindezt civilek, köztük gyerekek szeme láttára. De láttuk azt is, hogy győzedelmeskednek az igenek az írországi népszavazáson, hogyan ünnepelnek amerikai állampolgárok ezrei a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt, miután a bírák döntése lehetővé tette, hogy mind az ötven tagállamban törvényesen kelhessenek egybe az azonos nemű párok. És olvastunk arról, hogy a finn vagy éppen a szlovén parlament megszavazta az egyenlő házasságot. Ez utóbbi aztán alig másfél héttel szilveszter előtt egy népszavazáson el is bukott.
Erősödő homofóbia
Orákulumot játszani nem könnyű, de várhatóan ez az év sem lesz kevésbé édes és keserű. Még mindig hetven felett jár majd azon országok száma, ahol törvényellenes a homoszexualitás. Összehasonlításképpen tavaly egyedül Mozambikban szűnt meg ez az állapot, a megelőző évben az óceániai Palaun. Erősödik Oroszország hangja, amely a világon először tiltotta meg az úgynevezett melegpropagandát. Egyre több, Vlagyimir Putyinnal kokettáló kormány, volt szovjet tagköztársaság kacérkodik hasonló törvény bevezetésével, és az Egyesült Nemzetek Szervezetében is szaporodni kezdtek azok a javaslatok, amelyek deklarálnák a hagyományos családok védelmét. Természetesen a családi értékeket szerintük megszégyenítő meleg és leszbikus párokkal, szivárványcsaládokkal szemben.
Az LMBT-közösség ellen gyűlölködve felszólaló hangok nem csitulnak Afrikában sem, ahol állam- és kormányfők között divatba jön minket hibáztatni a családok széthullásáért, a botladozó gazdasági eredményekért. És sajnos nem feledkezhetünk meg e szélsőségek legradikálisabb szárnyáról sem, azokról a vallási fanatikus, elsősorban mohamedán csoportokról (lásd: Iszlám Állam), ahol szó szerint vadásznak a kiirtandó melegekre. Nyilvános kivégzések, példák statuálása a valaha Szíriához, Irakhoz tartozó kisvárosokban.
Haladó Nyugat
Eközben a Nyugat halad előre. Már húsz felett jár azon országok száma, ahol megvalósult az egyenlő házasság, és idén újabbakat várnak az „elitklubba”. Nemzetközi szervezetek sokat várnak a kontinensnyi Ausztráliától, ahol tavaly Malcolm Turnbull személyében egyenlőségpárti politikus ült a miniszterelnöki pozícióba. A közvélemény támogatására sem kell már várni, az Ipsos nyári felmérése szerint az emberek 69 százaléka hasonló véleményen van.
De nem kell több ezer kilométerrel arrébb keresgélniük a változást áhítóknak. Németországban a lakosság közel 80 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy a meleg és a leszbikus pároknak is joguk van a házassághoz. Sajnos a harmadik ciklusát töltő kereszténydemokrata kancellár, Angela Merkel pont a kisebbséghez tartozik, szerinte kormánya nem azon az úton halad, amelynek feladata lenne megszavaztatni az ezzel kapcsolatos törvényt. De meglepetések mindig jöhetnek, ezért is várják szakértők a németeket idén a klubba.
Két, hagyományosan konzervatív és katolikus országban számítanak hasonlóan kellemes meglepetésre. Az egyik a szintén nyugat-európai Olaszország, ahol a római katolikus egyház erős befolyása ellenére a fiatal szociáldemokrata miniszterelnök, Matteo Renzi jóval progresszívebb politikát folytat elődjénél, a bejegyzett élettársi kapcsolat elfogadását is ő vitte át az olasz törvényhozás két házán.
De ne felejtsük a dél-amerikai Kolumbiát sem, ahol tavaly különösen a transzneműek jogait illetően történtek előrelépések és nem kizárt, hogy idén az LMBT-közösség más tagjai is előrébb léphetnek az elfogadásban. Ugyanígy áll a helyzet a kommunista Vietnamban, ahol a helyi aktivisták hosszú évek óta nagyon komoly és hatékony munkát végeznek annak érdekében, hogy a közvélemény és a társadalom minél szélesebb rétegei elismerjék jogaikat. Végül van egy harmadik ország, is ez pedig nem más, mint a szintén ázsiai Tajvan, ahol nem elég, hogy januárban az ország történelme során először női elnököt választottak, de az új elnök, Csaj Ing-wen egyben támogatja az azonos neműek házasságát is. Bízzunk benne, hogy minden biztató jóslat valósággá válik, és az év végén akár már harminc országról is elmondhatjuk majd, hogy egyenlő jogokat biztosít meleg és leszbikus állampolgárainak is.
Waliduda Dániel
