Az Easttowni rejtélyek című krimisorozatban olyan dolgok jelennek meg, mint a hűtlenség, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a prostitúció vagy a papi pedofília, a készítőknek eszük ágában sincs szépíteni a valóságon. Ugyanakkor a mindezeket elszenvedő szereplők igenis kedvelhetőek, együtt sírunk és nevetünk velük, átérezzük a dühöt, a tehetetlenséget, a kilátástalanságot vagy éppen a meghitt, örömteli pillanatokat.
Miközben megpróbálnak lépést tartani a fejlődéssel, az amerikai kisvárosok éberen őrködnek a hagyományok felett és mereven ragaszkodnak bizonyos szokásokhoz, amelyek a külső szemlélő számára merevnek, ódivatúnak és sokszor értelmetlennek tűnhetnek. Az összetartó erőt a sporteseményeken való szurkolás, a kocsmai biliárdozás, a közös templomi éneklés és a gyakran kibogozhatatlan rokoni szálak jelentik. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent (legalábbis ezt gondolja) a másikról. Minden közösségnek megvannak a maga nagy reménységei, akik ha kitörnek innen, akkor vagy vissza se néznek vagy a gyökereikről nem megfeledkezve, elcsukló hangon, könnyes szemmel idézik fel az itt eltöltött éveket (esetleg bőkezűen adakoznak). Mások megrekednek helyben és hasznos vagy kevésbé hasznos tagjaivá válnak a szűkebb-tágabb környezetüknek.
Mare Sheehan (Kate Winslet) 25 évvel ezelőtt az egekbe repítette a középiskolai kosárcsapatot, amikor megnyerték az állami bajnokságot. Valószínűleg nem telik el úgy nap, hogy ne átkozná el a pillanatot, mert azóta mindenki tőle várja a megoldást minden problémára. Hiába lett nyomozó a helyi rendőrségen, az emberek a legártalmatlanabb ügyekkel is hozzá fordulnak, mert benne megbíznak és igen, morog egy jót, de elintézi, utánajár, mert ő egyszerűen ilyen. A munkájába menekül, úgy dolgozik, mint egy gép, ami valahol érthető – fia öngyilkossága erősen rányomja bélyegét a hétköznapokra. Az unokát – aki minden jel szerint aspergeres – ő neveli, mivel a srác barátnője drogfüggő. A leszbikus kamaszlánya egyetemre készül, volt férje a szomszédban lakik az új családjával, és ha mindez nem lenne elég, kénytelen a házat megosztani a saját anyjával is. A férfiakkal sincs túl sok szerencséje, mert bár egy új kapcsolat van kialakulóban egy egykönyves íróval (Guy Pearce), ő nem az a randizgatós típus.
Az utóbbi időben azonban nem csak a magánélete van romokban, hanem egy megoldatlan bűneset is nyomja a vállát. Éppen egy éve tűnt el egy fiatal lány, aki azóta sem került elő. Dolgát tovább nehezíti, hogy egy nehéz sorsú, de sokak által kedvelt leányanyát találnak holtan a közelben. Minden kétséget kizáróan gyilkosság történt, de nem tudni, hogy az esetek között van-e összefüggés. A megye egy fiatal nyomozót küld segítségül és valahol érthető, hogy Mare ezt zokon veszi, hiszen felkészültségét és ráteremettségét kérdőjelezik meg ezzel.
A fordulatokban bővelkedő cselekmény nem tartalmaz olyan elemeket, amit más krimisorozatokban már ne láttunk volna, a bűncselekmények felgöngyölítése során nagyjából hasonló problémákkal kell megküzdenie nyomozónknak és társának, akivel viszonylag hamar rájönnek, hogy együtt, összedolgozva eredményesebbek lehetnek. Az egyes részek végén mindig történik valami, ami új megvilágításba helyezi a történéseket, mindezt úgy, hogy az ember máris nézné a következőt. A nyomozás mellé emberi történeteket kapunk, valamint egy nagyon pontos és hiteles képet a kisvárosi létről, az itteni hétköznapokról. A sorozat ereje a karakterábrázolásban, a párbeszédekben és az erős színészi alakításokban rejlik. Itt nincsenek szép és sikeres emberek, szinte mindenkinek az életében valahol bekövekezett egy törés, talán még azok a szerencsésebbek, akik soha nem ízlelték meg a sikert és az ünneplést, mert így legalább nem fáj annyira a hiánya.
A rendezői székben Craig Zobel (Amerikai istenek, Westworld, A hátrahagyottak) foglalt helyet, a forgatókönyvet pedig Brad Ingelsby (Éjszakai hajsza, A harag tüze, A visszaút) jegyzi. A jól megírt történetbe úgy sikerült belehelyezni a leszbikus karaktert, hogy a mesterkéltség legkisebb gyanúja sem merül fel. Mare lánya, Siobhan (Angourie Rice – Rendes fickók, Pókember: Hazatérés, Pókember: Idegenben, Fekete tükör) aktív tagja a közösségnek, egy jól működő és hiteles, hús-vér karakter. Amit az ember egy idő után észrevesz, hogy pennsylvaniai kisváros ide vagy oda, de sem Mare, sem pedig a közösség nem tekinti kudarcnak a lány orientációját, nincs kiközösítés, megbélyegzés, pszichikai vagy fizikai erőszak. Siobhan a kellő mértékben van jelen, egyetemre készül, szerelmes, kamaszként jókat vitázik az anyjával, miközben ápolja bátyja emlékét és vigyáz az unokaöccsére. Kap ugyan egy külön szálat, de az szerves része a sorozat szövetének. Mindenki tudja róla, hogy kicsoda, mindenki elfogadja, ezért nyugodtan sétálhat az utcán kézen fogva a barátnőjével, nem alakul ki lincshangulat, nem teszi ki magát a közösség haragjának, megvetésének. Az ő példája is azt mutatja, hogy egyszerűen egy jól megírt történetben mindig lesz helye egy LMBTQ karakternek.
Hujber Ádám
Elérhető az HBO GO kínálatában. Próbáld ki hűségidő nélkül!
