Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom nevű szélsőjobboldai párt vezetője törvényjavaslatot nyújtott be, hogy Magyarországon ne lehessen propagálni a homoszexualitást az általános iskolai évektől kezdve egészen az egyetemig.
Toroczkai a jó régi recepthez nyúl, hogy miniatűr, a náci Németországban ragadt gyűlölködő pártját népszerűvé tegye azok között a szavazópolgárok között, akik szintén fogékonyak arra, hogy harmatgyenge személyiségüket, melyet csak a nacionalizmusra tudnak egyes egyedül felépíteni, rávegye egy újabb gyűlölködésre, az egyedüli mindennapi szórakozásra, így szerezve néhány szavazót 2022-re. Nem először látjuk ezt, hogy egy induló párt kisebbségi csoportok támadásával próbál népszerű lenni. Nem igazán jön be a dolog hosszú távon, később majd jönnek a cuki vizslakutyák, majd a feloszlás. Meg amúgy is. Milyen szinten kínos az, hogy egy nagy, erős, hazafi férfi, az évezredeken át üldözött, délceg, verejtékes magyar leszármazottja úgy próbál népszerű lenni, hogy belerúg a kisebbe? Ez még az oviban is ciki.
De tekintsünk el most az óvodai taktikai erőktől.
Tanuljuk meg végre, hogy a homoszexualitás nem reklámozható és nem lehet elkapni. Igazán jó, hogy végre valaki aggódik a magyar közoktatásért. De a fűtetlen iskolákban lévő diákokat nem ettől a melegségtől kell megvédeni. Mert nincs mitől védeni.
Az iskola az az intézmény, ahol az ember megtanulja a világ dolgait. Megtanulja, hogyan működik a társadalom, a szerveztünk, a Föld, milyen történelem áll mögöttünk és hogy mi az a művészet. És megtanítja, kik vannak körülöttünk, mik azok a dolgok, jelenségek, kik azok az emberek, akikkel találkozhatunk. A melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek és queerek is ilyenek. Ott vagyunk az életben, a sorozatokban, a filmekben, az utcán, a bankban, a zenében, a Netflixen, a boltban, az adóhivatalban, a rendőrségben, a templomokban, a parlamentben, a könyvesboltban, a könyvespolcokon… Mindenhol.
És ott vagyunk az iskolákban is. Néha oktatók és mint diákok. És mikor diákok vagyunk, nehéz helyzetben vagyunk, mert sokszor nem tudjuk, mi a baj velünk, csak tudjuk, hogy valami nem stimmel, és ezzel tisztában van a környezetünk is. A szüleinknek nem merünk róla beszélni, a barátoknak sem, és egyedül, nagyon egyedül vagyunk a világban.
És sokkal könnyebb lenne, ha látnánk, hogy nem vagyunk egyedül a világban. Hogy néha az ember más. És vannak más emberek is, akik túlesnek a nehéz éveken és képesek a boldogságra. Könnyebb lenne, ha valaki leülne ezekkel az emberekkel vagy csak egyszerűen elmondaná nekik, hogy vannak melegek és transzneműek, akikkel nincs semmi baj.
És vannak, akik egyszerűen kíváncsiak. Akik nyitottabb szemmel és elmével járnak, mint például a szélsőjobboldali felnőttek, akik a gyűlöletet keresik már az útszéli bokrokban is, és akik észreveszik, hogy vannak a világon LMBTQ emberek, hallott róluk, olvasott róluk, látta őket és kíváncsi rá, hogy mi is ez.
Jó, ha vannak emberek, akik elmondják, hogy igen, vannak társaink, akik kicsit, valamiben mások mint a többiek, de hát mindannyian mások vagyunk valamiben, nem? Jó, ha vannak emberek, akik elmondják, hogy attól, hogy valaki más, hogy valaki másnak születik még nem kell bántani. El kell fogadni, meg kell ismerni és be kell őt is fogadni a környezetünkbe, hogy jobban megértsük: a világ nem fekete-fehér.
Ez nem propagálás. Ez nem annak az üzenete, hogy legyetek ti is buzik. Attól, hogy a múzeumban megmutatsz valakinek egy köcsögöt, nem azt üzened, hogy a múzeumlátogató is legyen köcsög. Attól, hogy földrajzórán elmondod, mi az a melegfront, még nem lesz a gyerek is melegfront. Attól, hogy matekórán elmagyarázod, mi az a páratlan, még senki sem lesz páratlan. Senki sem egy tükör. Senki sem azzá változik, amit lát.
Bár néha igen. Néha igenis tükrök vagyunk. Mert ha azt mutatják nekünk otthon és az iskolákban, hogy legyünk elfogadóak, elnézők, türelmesek, nyitottak, akkor azok leszünk. Ha azt mondjuk, hogy legyünk kirekesztőek, gyűlöljünk, uszítsunk és vezessünk félre fél igazságokkal, hogy így okozzunk embereknek rosszat, ezt fogjuk tenni.
Fene sem tudja, miért jó az bárkinek, hogy egy fekete-fehér, sötét világot akar teremteni, ahol olyan emberek szenvednek, akik nem ártottak senkinek. Ez csak színtiszta gonoszság. A nagy kérdés, hogy melyiknek van helye az iskolában. A megértésnek és oktatásnak, vagy az elhallgatásnak és gonoszságnak.
A józan ember tudja erre a választ.
De van egy kellemetlen hírem. Attól, hogy eltakarod a Napot, attól még az sütni fog. Rengetegen leszünk mindig, akik beszélni fognak az LMBTQ emberekről és képviselni fogják azokat.
Tilthattok be órákat, mozgalmakat. Az elődeitek is égettek könyveket.
De mindig lettek új könyvek írva.
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
Facebook: @kanicsar
