Dragben mesél gyilkos sztárokról Lakatos Márk

Sztárvilág, hírnévre vágyó fiatalok és a média manipulatív gyakorlata: akár napjainkról is szólhatna a Chicago, az a Maurine Dallas Watkins által 1926-ban írt amerikai színdarab, amelynek az évek során számos feldolgozása született, mígnem musicalként 1975-ben először vitte színpadra John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse New Yorkban. A történet idén augusztusban Szegedre is megérkezik, és sztárszereposztással várja a közönséget összesen hat előadás során augusztus 12. és 20. között. A történetet egységbe foglaló és az eseményeket közvetítő Konferanszié szerepében Lakatos Márkot láthatjuk majd, akivel a próbákról és az előadásról beszélgettünk.

Hogyan ért téged a rendező, Béres Attila megkeresése? Számítottál rá?
Nagyon nagy meglepetésként ért. Attilával korábban sokszor beszéltünk róla, hogy kéne valamin közösen dolgoznunk, ám amikor felhívott, először azt gondoltam, hogy jelmeztervezés miatt keres. Ő azonban azt mondta, hogy ennél is durvább, pikánsabb együttműködésre gondolt. Majdnem kiesett a telefon a kezemből, amikor elmondta, hogy engem szeretne konferansziénak. Örömmel vállaltam, hiszen ez egy zseniális darab, arról nem is beszélve, hogy a mondanivalója elképesztően aktuális.

Hogyan hasonlítanád össze a mondanivalóját a mai világban zajló eseményekkel?
A darab bemutatja, hogy hogyan csinálunk a bűnösökből médiasztárokat. Hogy az erőszakos viselkedést hogyan fordítjuk ki a maga szörnyűségéből, tesszük a médián keresztül rajongottá, ezzel önmagából kifordítva a társadalmat. Láthatjuk, hogy a média hogyan hatol bele az életünkbe, a fiatalok életébe, akik már 5-6 évesen TikTok-sztárok akarnak lenni. Tizenöt perc hírnévért ma bárki az édesanyját lóháton… Az, hogy a darabban mindez egy börtönön belül játszódik, csak egy pikáns csavar az egészben.

A mű közel 100 éves, a TikTok alkalmazás 2017-ben vált elérhetővé. Hogyan aktualizálja az imént tárgyalt mondanivalót a szegedi előadás?
A színháznak abszolút az a célja, hogy jelen idejű párbeszédet folytasson a nézőkkel. Bármilyen előadást nézünk, az mindenképp hozzánk kell, hogy szóljon. A jelenlegi problémákról. Az alkotó csapat dönti el, hogy ehhez milyen formát választ. Ez a színház legnagyobb misztikuma. A darab kapcsán nem akarok semmit sem spoilerezni. Maradjunk annyiban, hogy nagyon provokatív koncepciója van a rendezőnek és a többi alkotónak. Mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön el. Ezt élőben, ott kell látni.

Miként kapcsolódik a karaktered a darabhoz, illetve hozzád?
Én vagyok az események konferansziéja, én kötöm össze a történéseket és tartom fenn a figyelmet. A karaktert annyiban írták rám, hogy tudatosan drag szerepnek alkották meg. Én tizenévesen dragként dolgoztam Spanyolországban, miután hazatértem, az első drag queenek között voltam. Azt szeretem a legjobban a szerepben, hogy önreflexióra késztet. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a cselekményben, a karakterem úgy világít rá egyre jobban a saját személyiségemre. Rám, aki a média világában él, bloggerkedik, vloggerkedik, influenszerkedik. Én a saját bőrömön tanultam és tapasztaltam meg a média pozitívumait és negatívumait. Nem mellesleg a Konferanszié bizonyos szempontból egy kívülálló karakter, ahogy az enyém is.

Hogyan reflektál a karaktered a ma zajló eseményekre?
Ma, amikor szinte mindennapi téma a gender, itt van egy karakter, amelynek egyszerre van férfi és női vonzata. Ha jobban belegondolunk, mindenkiben megvan az aminus és amina, azaz a nőben a tudattalan férfi, és a férfiban a tudattalan nő. Ha ezt elfogadnánk és értékként kezelnénk, nem pedig megpróbálnánk lenyomni azokat, akik másként élik meg önmagukat, mint ahogyan azt „előírják”, akkor egy kiegyensúlyozottabb társadalomban élnénk. Nem kellene annyit fröcsögnünk és háborognunk, elfedve vele olyan valós problémákat, mint a korrupció, a lopás. Ez a darab is arról szól, hogy hogyan terelik el az emberek figyelmét és vezetik őket az orruknál fogva a félelmeiken és a vágyaikon keresztül.

Mindez a fiatalabb generációnak is átjön majd szerinted?
A cél az, hogy minél többen menjenek színházba. Mivel nagyon fontos a generációváltás, ezért úgy kell átadni a darab mondanivalóját, hogy az sokféle és korú emberhez eljusson. Erre tökéletesen alkalmas az előadás musical formátuma, hiszen a zenén, ritmuson és látványon keresztül sok emberhez, széles közönséghez szól. Sokaknak a 2002-es Renée Zellweger, Catherine Zeta-Jones és Richard Gere főszereplésével készült film jut először eszébe, ami miatt többen találhatják izgalmasnak a sztorit és válhatnak kíváncsivá. Ugyanakkor ez egy nagy csapda: a film nyújtotta élményt nem lehet és nem is kell visszavárni a színpadon. A kettő között különbséget kell tudni tenni. Aki képes erre, neki nagyon izgalmas élmény lesz a darab.

A próbák is izgalmasak?
Már a főpróbahéten, díszletben, jelmezekben, világítással próbálunk a Dóm téren, az egész nagyon izgalmas. A próbák első része még Budapesten zajlott, azt az év első felében nehéz volt összeegyeztetni az időbeosztásommal, hiszen Spanyolországban voltam. Itt Szegeden este 6-tól éjfélig tartanak a próbák. Bár feszített a tempó, a színészgárda zseniális. Van, akiket már korábbról ismerek, míg akadnak, akikkel most találkoztam először. A Billy Flynn-t alakító Nagy Ervinnel tizenéves korunktól ismerjük egymást, izgalmas kaland egy színpadon játszani vele. Az utolsó percig is alakulnak a részletek, nagyon precízek az időzítések. Emiatt is aggódom a leginkább, folyamatos jelenlét mellett 7-8 alkalommal kell ruhát váltanom. Gyorsöltözéseim vannak, úgyhogy kapkodni kell a levegőt. Ettől függetlenül folyamatosan röhögünk. Nagyon sok koreográfia van, sokat kell táncolni, énekelni, így sokszor megy a bénázás, ügyetlenkedés. Számtalanszor akad olyan helyzet, amikor valaki teli torokból röhög saját magán és persze a többiek is rajta. Nagyon jó hangulatban telnek a próbák. Végérvényben olyan, mint egy nyaralás. Egy szuper hotelben szálltunk meg, van szauna, jakuzzi, medence. Kicsit olyan, mintha egy nyári táborban volnék.

Ezt a feszített tempót hogyan tudod összeegyeztetni az egyéb elfoglaltságaiddal?
Folyamatosan egyeztetnem kell az RTL-es munkám és az Allee Divathét miatt, de mióta stylist vagyok, és benne vagyok a színházas és tévés alkotómunka sűrűjében, megtanultam egyszerre több helyen helytállni. A kalandokra szívesen szánok időt, nem mellesleg az elmúlt 2 évben az ember megtanulta, hogyan zavarjon le egymás után egy tucat meetinget a Zoomon. Ez működik most is.

A showbizniszben szerzett tapasztalataid után mit gondolsz? Lesz még lámpalázad? Nyakunkon a premier…
Ez az ország legnagyobb színpada. Belegondolni is durva, hogy amikor a csodálatos Ónodi Eszter és Nagy Ervin is úgy lép fel ide, hogy >>hű, az anyját<<, akkor én mit mondjak? Ez lesz az első nagy színpadi szereplésem. Ha az ország legnagyobb színészei megilletődnek, amikor először felmennek erre a színpadra, az jelent valamit. Talán egyedül Janza Kata nem izgul, ő már annyiszor szerepelt itt. A lámpaláz ugyanakkor nagyon fontos ahhoz, hogy magas energiaszintre kerüljünk. A rutinos színészek is lámpalázasak, ha valami fontosat csinálnak. Ez hozzátartozik az alkotáshoz.

Máthé Bence