Még tavaly augusztusban történt, hogy a floridai Tallahassee városában található, pár éve több millió dollárból felépített katedrálissal bíró St. Peter anglikán templom alapító-vezetőjének távoznia kellett.
Az alapító, Eric Dudley tiszteletes homofób dogmákra építette a működését, és évtizedek óta mind az egyházán belül, mind az USA-ban a hangos melegellenességéről volt hírhedt. Az egyházi zaklatásokat vizsgáló szövetség és egy független nyomozócsoport most kiadott jelentéséből azonban kiderül, hogy mi is vezetett a tavalyi eltávolításához.
Dudley 1995 és 2005 között a St. John Episzkopális Egyház rektora volt, míg egy vasárnap a prédikációja közepén bejelentette, hogy az egyházon belül tapasztalt „mélységes eretnekség” miatt távozik. Azon húzta fel magát, hogy a New Hampshire-i egyházmegye élére egy nyíltan meleg püspök került – fogta inkább a gyülekezete felé, és új templomot emelt. Méghozzá anyagilag igen jómódúnak tűnőt, 2014-ben fejezték be a több millió dollárba kerülő új katedrálisuk építését.
A jelentés végigviszi, hogy Dudley előszeretettel vette körbe magát rendkívül vonzó fiatalemberekkel – legyenek azok akár pályakezdő papok vagy akár egyházon kívüli fiatalok. Miközben a nős, három gyerekes Dudley a nyilvánosság felé harcos homofób álláspontját képviselte, ezeket a kiválasztott fiatalembereket elhalmozta figyelmével, ajándékokkal, és állást szerzett nekik az egyház berkeiben.
A vizsgálóbizottság 51 személlyel készített interjút a nyomozása alatt, és az egyház korábbi alkalmazottjai úgy emlékeztek, hogy
„egy bizonyos típus ragadta meg a mi lelkészünk szemét. Az olyan típusú jóképű, karcsú, izmos fiatalemberekkel vette körbe magát, akiken azonnal megakadt a nők pillantása, ha beléptek valahová.”
Csakhogy a lelkész nem csupán plátói rajongást táplált irántuk. Miután kellően a bizalmukba férkőzött, tekintélyével visszaélve manipulálni kezdte őket, és érzelmileg, szellemileg, pénzügyileg és fizikailag is kizsákmányolta őket.
Ahogy az Advocate által szemlézett jelentésben is szerepel, a hivatalos utazásaira rendre magával vitt egy-egy fiatal férfit, és gyakran olyan szállodai szobát rendelt, amiben nem külön ágyak, hanem franciaágy volt. Áldozatainak mindig arra hivatkozott, hogy a szállodai személyzet rontotta el a foglalást, ezért kénytelenek lesznek közös ágyban aludni. Ezek után előfordult, hogy reggel arra ébredtek, hogy a csak alsónadrágban lévő lelkész simogatja őket. Érhető okokból minden érintettet megráztak ezek az élmények, az egyikük így idézte fel, hogy mi zajlott közben a fejében:
„Ez nem lehet valóság. A lelkész arról ismert, hogy gyűlöli a melegeket. Mindketten annak a gyülekezetnek vagyunk a tagjai, ami a homoszexualitás elutasítására épül.”
Egyik esetben az áldozatának, egy kezdő papnak részmunkaidős állást biztosított, majd miután elnyerte a barátságát, elvitte egy bevásárlókörútra a fiatal férfi kedvenc üzletébe, ahol 700 dollár értékben vásárolhatott. Itt Dudley teljes állást ígért neki és azzal kecsegtette, hogy egy nap majd ő követheti az egyház élén. Egyik alkalommal a férfi házában kettesben maradtak, és Dudley megkérte, hogy próbálják ki a fiatal pap új ágyát. Az áldozat habozott, de Dudley ragaszkodott hozzá, hogy mindketten feküdjenek az ágyra. Amikor ez megtörtént, a férfira feküdt, levette az ő és a saját ingét is és csókolgatni kezdte. A jelentésben csak álnéven említett férfi azonban lelökte magáról, mire a pap feldúltan távozott. Másnap azonban visszatért, és azt magyarázta, hogy ő nem meleg, csupán ragaszkodó típus, és szüksége van az érintésre.
Egy másik fiatal férfi, aki az egyház alkalmazottja volt, arról számolt be, hogy Dudley mániákusan figyelte minden lépését. Gyakran felhívta telefonon, vagy küldött neki üzenetet, és ha nem válaszolt azonnal, a lelkész hamarosan megjelent a férfi otthonában vagy az irodájában.
„Nagyon bizarr volt. Mintha azt képzelte volna, hogy valamiféle romantikus, bensőséges kapcsolat van köztünk.”
Miután ebből elege lett, emailben kért segítséget az egyik egyházi munkatársuktól, hogy mit csinálhatna Dudley-vel és hogy talán leülhetnének erről beszélni hármasban. A levélre másolatban Dudley-t is rátette, aki perceken belül hívta is telefonon. Mivel nem vette fel a telefont, Dudley hamarosan megjelent a házánál és üvöltve verni kezdte az ajtót. A lelkész a ház körül rohangált, miközben azt kiabálta, tudja, hogy odabent van a férfi. Miután Dudley már betörte a bejárati ajtó üvegét, válaszolt neki, de nem engedte be a házba. A lelkész sírni kezdett, és azt mondta, nem hiszi el, hogy a fiatal férfi kockára tett mindent, amit Dudley eddig érte tett.
„Vége van! Mindent elszúrtál! Hogy mertél szólni erről az egyik beosztottamnak?”
– üvöltötte. A jelentés azt is megjegyzi, hogy az egyházi vezetésnek legalább 2011 óta tudomása volt a zaklatásokról, de évekig nem tettek ellene semmit egészen tavalyig, amikor kezdtek napvilágra kerülni a lelkész viselt dolgai.
2018 augusztusára már többen is jelentették, hogy mi történt velük, ezek után Dudley beleegyezett a lemondásba. Elismerte a zaklatást, a beleegyezés nélküli érintéseket, de soha nem vállalt teljes felelősséget a tetteiért, csupán általánosságban elnézést kért a „nem megfelelő cselekedeteiért”.
