Nyugodtan kijelenthetjük, hogy senkinek sem könnyű elfogadnia saját melegségét, és ezáltal önmagát. Úgy végképp nehéz, ha az illető családja elutasítóan, ellenségesen lép fel, és akár lelkileg is terrorizálja őt. Ha valaki nem elég erős, nem biztos, hogy egy ilyen helyzettel képes egyedül megbirkózni. Ebben a hónapban egy vidéken felnőtt fiatal meleg sráccal, Kozma Enriquével beszélgettünk, aki elmesélte, milyen viszontagságos volt saját melegségének az elfogadása egy ellenséges családi közegben, valamint azt is, hogy a Humen Magazin mennyiben segített neki.
A családod hogy tudta meg, hogy meleg vagy?
Véletlenül megtalálták a naplómat, amibe beleolvastak. Kérdőre vontak, hogy tényleg meleg vagyok-e. Voltam annyira bátor, hogy nem tagadtam, mert azt gondoltam, hogy szeretnek annyira, hogy elfogadjanak. Tévedtem. A családomnak nagyon nem tetszik, hogy meleg vagyok. Abban reménykednek, hogy megváltozom és „normális” életet fogok élni. Azt gondolják, én választottam a melegséget.
Mit lehet tudni a családodról?
A családom vidéken él, én is ott nőttem fel. Négyen vagyunk testvérek, két nővérem és egy húgom van.
Mennyire volt nehéz elfogadnod önmagad? Ilyen közegben biztosan nem volt könnyű…
Eleinte nagyon nehéz volt, mert a családom és a környezetem azt táplálta belém, hogy undorító és rossz ember vagyok. Viszonylag korán, már az általános iskolában kiderült számomra, hogy meleg vagyok, de csak középiskolában fogadtam el önmagam, és csak akkor kezdtem el megnyílni mások, főleg a barátnőim előtt. Iskolás éveim alatt nagyon sokan bántottak lelkileg, amit nehéz volt feldolgoznom. Úgy hiszem viszont, hogy ezek a tapasztalatok is hozzásegítettek ahhoz, hogy megerősödjek, és most 18 évesen ennyire éretten és felnőtten álljak a dolgokhoz, az életemhez. Most már teljesen elfogadtam, hogy meleg vagyok és melegként is jó ember vagyok.
Ki vagy mi segített abban, hogy elfogadd a melegséged?
A legnagyobb hatással egy 3 hónapos németországi tanulmányút volt rám. Miután visszajöttem, 100%-osan elfogadtam önmagam, és minden kétségem megszűnt. A kinti tartózkodásom nagyon sok erőt adott, és megtanított szembenézni a ténnyel. Ami talán a legfontosabb: rávilágított arra, hogy nem a szexuális orientációm a fontos, csupán az számít, hogy legbelül ki vagyok. Először a barátnőimnek mondtam el, hogy meleg vagyok, és ők végig támogattak is mindenben. Persze, mint olyan sok tinédzsernek, nekem is voltak kedvenc énekeseim, akiknek a zenéje sokat segített átvészelni a nehéz időszakokat – ilyen volt Lady Gaga és Ricky Martin.
A családoddal, környezeteddel most milyen a viszonyod?
A testvéreim mellettem vannak, de rajtuk kívül a családommal jelenleg labilis a kapcsolatom. Úgy érzem, sosem fogják elfogadni a melegségemet…
Mik a terveid a jövőre nézve?
Jelenleg elég kaotikus minden, de a jövőben szeretnék külföldre költözni és ott felépíteni az életemet. Célom, hogy kiálljak a hozzám hasonló helyzetben lévők mellett.
Hogyan kerültél kapcsolatba a magazinnal?
Sokat segített nekem önmagam elfogadásában ez a lap, a cikkeket olvasva jó volt érezni, megtapasztalni, hogy nem csak én vagyok olyan, aki úgy hiszi, hogy sehova sem tartozik, aki számkivetettnek érzi magát. Segített a tudat, hogy vannak olyanok, akik kiállnak az emberek mellett. Sokszor a magazin adott nekem erőt egyes dolgok elfogadásában is. Rengetegszer fordultam magamba, és nem egyszer öngyilkos is akartam lenni. Sokszor vagdostam magamat, amikor a családom szidalmazott engem. De amikor a Hument olvastam, valahogy mindig felcsillant egy reménysugár. Most itt szeretném megköszönni a magazin munkatársainak azt a sok segítséget, támogatást és törődést, amit kaptam, még ha ezt nem is sejthettétek. Sokszor nektek köszönhetően változott meg a gondolkodásom vagy éppen a lelkivilágom. Itt üzenem azoknak a fiúknak és lányoknak, akik melegségük, másságuk miatt szorult helyzetben vannak, hogy kitartás! Mindenki megérdemli a boldogságot és egyszer ti is boldogok lesztek!
Szerző: BéZé
