Egy magyar pszichológus, Pakai-Szűcs Réka a coming out témájában végzett kutatást 147 fő bevonásával. Eredményei szerint az előbújás pszichológiai előnyei közé tartozik a kevesebb stressz, a depresszív érzések csökkenése és az önértékelés növekedése, valamint a szerelmi kapcsolatok minőségének jelentős javulása.Azonban a coming outnak korlátai is vannak. Kutatásának összefoglalóját az alábbiakban olvashatjátok.
A coming out
A coming out a köznyelvben az a jelenség, amikor egy saját neméhez vonzódó személy elmondja szexuális irányultságát egy (vagy több) kívülállónak. A szakirodalom azonban ezt sokkal komplexebben látja és a coming out kifejezést inkább arra a folyamatra használják, amely során az egyén önmagát homoszexuálisként azonosítja és a homoszexuális társadalomhoz tartozónak vallja magát (Drescher, 2007).
A closet queen vagy „closeted” olyan személy, aki éveken vagy akár évtizedeken át homoszexuális (vagy biszexuális) érzésekről fantáziál, homoszexuális érzelmei vannak, de nincs homoszexuális ön-azonossága. A closeted, avagy látens egyének gyakorlatilag magukra maradnak saját homoerotikus érzéseikkel, vágyaikkal és fantáziáikkal. Saját homoszexualitásuk teljesen elfogadhatatlan még saját maguk számára is, ezért önmaguk ezen részét megpróbálják leválasztani saját személyiségükről, teljességgel kizárni a külvilág felé mutatott önmaguktól (Drescher, 2004). A closet queen emberek elfogadják a társadalom negatív sztereotípiáját, emiatt bűnösnek érzik magukat és addig nem coming outolnak, amíg nem történik meg a kognitív váltás (Barry, 1971).
Azok, akik nem fogadják el saját szexuális irányultságukat, gyakran érzik magukat bűnösnek, idegesnek, magányosnak és kirekesztettnek. Gyakran öngyilkossági gondolatokról, önutálatról is beszámolnak, illetve önbizalom hiányosak. Akik viszont önmagukat elfogadják és előbújnak, pozitív hatásokról számoltak be, és megfigyelték, hogy pozitívabbá vált önérzetük, valamint önbecsülésük is pozitív irányba fejlődött (Cohen, Savin-Williams, 1996).
Az előbújást segítő és nehezítő faktorok
A coming outot megkönnyíti a homoszexuális környezet, a homoszexuális tudatú emberekkel való találkozás, a meleg szubkultúra megismerése, mert segít a negatív sztereotípiák felülírásában. A felvállalást viszont nehezíti, hogy a homoszexuális érzületű, de még ezzel nem azonosult személyek azt hiszik, hogy a melegek perverzek, koszosak, deviánsak, stb. A heteroszexuálisok által felállított sztereotípiákat maguk is elhiszik, és nyilvánvalóan nem tudnak azonosulni ezzel, mert önmagukat nem gondolják ilyennek. Ugyanakkor a negatív sztereotípiák miatt önmagukat bűnösnek érzik. A homoszexuális szubkultúrával való találkozás esetén viszont az egyén látja, hogy az „igazi” melegek normálisan viselkednek, nem pedig úgy, ahogy azt az előítéletek diktálják, ezért egyfajta kognitív változáson mennek keresztül. Abban a pillanatban, hogy megtörténik az előbújás, úgy érzi, „hazatért”, megtalálta magát a világban, ami pozitív hatással bír az önértékelésre (Barry, 1971).
Átlagosan 6 év telik el az első homoszexuális érdeklődés és érzelmek, illetve a coming out között (Barry, 1971). Az első homoszexuális érzelmek nagy része serdülő és fiatal felnőttkorban jelenik meg. A coming out fontos előrelépés a fiatalok személyiségfejlődése terén. Számos fiatal a felsőoktatási képzés évei alatt bújik elő (Evans, Broido, 1999).
A melegek általában az első szexuális tapasztalatuk előtt három évvel már tudják magukról, hogy homoszexuálisak. Ebből fakadóan általában kamaszkorban szembesülnek a normálisnak hittől eltérő szexuális vágyaikkal. Álmaikban, szexuális fantáziájukban homoerotikus képek jelennek meg, miközben kortársaiktól eltérően az ellenkező nem nem érdekli őket. Emiatt a legtöbb meleg fiatalt súlyos szorongás jellemzi, hiszen többségük már elsajátította a társadalom negatív sztereotípiáit a homoszexuálisokkal kapcsolatban. A serdülőkor egyébként is minden fiatal számára meglehetősen nehéz időszak, amely a homoszexuális fiatalokra még hatványozottabban igaz. Orientációja miatt fokozottan jelenik meg életükben a magányosság, elszigetelődnek kortársaiktól, a társalgásokból kimaradnak, hiszen ebben a korban a fő téma a szerelmi ügyek és az ébredő szexualitás megbeszélése. A meleg fiatalok pedig ezekkel a helyzetekkel nem tudnak mit kezdeni, érzéseiket nem tudják megosztani másokkal. Sokan inkább erőltetik a heteroszexuális kapcsolatokat, ezek azonban boldogtalanok. Általában minél hamarabb kerül tisztába egy homoszexuális fiatal önmagával, annál egészségesebb lesz a személyiségfejlődése, mivel az orientáció elleni kilátástalan küzdelem jelentősen aláássa az önértékelést és nehezíti a kapcsolati készség kialakulását (Fischer, 2010).
Minél elutasítóbb a társadalom a homoszexualitás iránt, annál nehezebb egy meleg fiatal helyzete és emiatt kénytelenek titkolózni, rejtőzködni. Ráadásul, amíg a heteroszexuális fiatalok előtt egyértelmű példák állnak, addig a homoszexuális fiatalok teljesen tanácstalanok, mivel nincsen előttük semmilyen követendő példa arra, hogy hogyan él a társadalomban egy jól integrált meleg. Egyedül, maguknak kell szembenézniük azzal, hogy az egyik legmegvetettebb társadalmi csoporthoz tartoznak.
Azt követően, hogy az érintetteknek sikerült önmagukat elfogadniuk, rögtön következik az újabb feladat, miszerint hogyan fogadtassák el önmagukat a környezetükkel. Sokan emiatt inkább kettős életet élnek, ami a személyiséget, az egész pszichét folyamatosan károsítja. Általában sikerül olyan baráti kört kialakítaniuk, ahol önmaguk lehetnek, azonban a külvilágnak mutatott mindennapokban automatizmus a titkolózás, a rejtőzködés. Mindaz, ami a heteroszexuális pároknak teljes mértékben természetes, az nekik „tiltott” és folyamatosan kontrollálniuk kell magukat. Titkos életük miatt folyamatosan feszültek, ráadásul könnyen zsarolhatóak is, és mindezek személyiségpusztító hatása ellen csak az előbújás segíthet, amely szintén nem kis kockázattal jár (Fischer, 2010).
A homoszexualitás számos emberből ellenérzéseket vált ki, de a leghevesebben talán a heteroszexuális férfiak utasítják el a meleg férfiakat. A nők általában jobban elfogadják a homoszexualitást, sőt, a heteroszexuális nő-meleg férfi barátság kifejezetten gyakori jelenség, melynek az lehet az oka, hogy a nők közötti barátságban mindig benne van a férfiakért folytatott vetélkedés, míg a meleg férfival való barátság úgymond „steril”, hiszen nincs közös vadászterület, illetve nem lehetnek egymás potenciális partnerei (Fischer, 2003).
A heteroszexuális férfiaknál merőben ellenkező a helyzet, mivel számukra egy másik férfi közeledése kellemetlen. Különösen a „macsó” férfiaknál jelenik meg ez az ellenérzés látványosan, amely szorongással és agresszióval keveredik. Számukra különválik a férfi és női szerep, a férfi a vadász, az aktív, az erős, aki szükségletei kielégítésére használja a nőt, akit tulajdonképpen lenéz. Abban a pillanatban viszont, hogy egy ilyen macsó férfi összetalálkozik egy homoszexuális férfival, elviselhetetlen szorongást érezhet, mivel ebben a helyzetben ő maga válhat prédává, az ő általa megvetett nőhöz hasonló szexuális tárggyá. Emiatt egy meleg férfi közeledését megtorlásra váró támadásnak veszi, amely bántalmazássá fajulhat (Fischer, 2003). A leszbikusok esetében ilyen szélsőséges eltérések nincsenek, általában mindkét nem elfogadja őket (Fischer, 2003). Gondjaik inkább abból adódik, hogy nem veszik őket komolyan és heteroszexuális férfi embertársaik állandó viccelődéseinek vannak kitéve.
Ma már változik a társadalom nézőpontja. Korábban a homoszexualitást betegségnek gondolták, mivel azonban semmilyen kóros működést nem mutattak ki, és a melegek körében gyakoribb pszichés rendellenességekről is kiderült, hogy azokat a szankcionáló környezet okozza és nem szexuális orientációjuk, így a betegség-elméletet elvetették. Ekkortájt arra is rájöttek, hogy a szexuális preferencia terápiával nem befolyásolható, hanem megváltoztathatatlan sajátosság, akárcsak a színtévesztés (Fischer,2010).
A kutatás
Kutatásomban a homoszexuális nők és férfiak önértékelését vizsgáltam, mivel az utóbbi évtizedben egyre többen coming outolnak, azaz egyre több ismert vagy hétköznapi férfi és nő mondja el a nyilvánosság, illetve környezete számára, hogy saját neméhez vonzódik. Álláspontom szerint komoly mélylélektani okai vannak annak, hogy ezek az emberek szükségesnek érzik szexuális orientációjuk felvállalását.
A kutatásban 147 önmagát homoszexuálisnak valló személy vett részt, akik mind felnőtt, homoszexuális vonzódású férfiak és nők. A résztvevők két csoportba kerültek aszerint, hogy szexuális vonzódásukat felvállalták-e már környezetük felé vagy sem. A kutatást kvantitatív, kérdőíves önkitöltő módszerrel végeztem el, ami a kitöltők állapot– és vonásszorongását, illetve önértékelését vizsgálta.
Az eredmények kiértékelését követően igazolni tudtam azt, hogy a szexuális preferencia felvállalása jelentős pozitív változást okoz az egyének önértékelésében és ezáltal életminőségük is jobb, mint a rejtőzködés évei alatt. Az eredményekből egyértelműen látható volt, hogy a két csoport között jelentős különbség van az önelfogadás mértékében. A tesztek kimutatták, hogy akik már túl vannak a coming outon, azok önértékelése összességében magasabb azoknál, akik még rejtőzködnek. Az énkép vizsgálatánál az eredmények azt mutatták, hogy a két csoport énképét tekintve egységesen kialakult énképről beszélhetünk, azonban a differenciál teszt az énkép tartós válságát mérő komponensénél azt jelezte, hogy a rejtőzködők csoportját negatívabb énkép és gyengébb akarati cselekvés jellemzi, azonban ezek a jelzések szorosan összefüggenek az önértékelési bizonytalansággal és döntésképtelenséggel. Így azok, akik még nem coming outoltak, sokkal bizonytalanabbak magukat illetően, határozatlanabbak azoknál, akik már előbújtak. Ez véleményem szerint összhangban van aktuális állapotukkal, hiszen ők még hezitálnak, nap mint nap foglalkoztatja őket a gondolat, hogy mikor és hogyan bújjanak elő, kétségek közt gyötrődnek. Ezt a belső önmarcangolást más teszt is alátámasztotta, mivel világosan megmutatta, hogy a még nem coming outolt csoport sokkal inkább szorong, mint a már coming outolt csoport, akik kevésbé voltak szorongóak.
A coming out pszichológiai hatásai
Kijelenthetjük, hogy a coming out pozitívan hat az önértékelésre és ezáltal az életminőség is javul, mivel az önmagukat felvállalók sikeresebben tudnak megküzdeni a külvilággal, kevésbé szoronganak, depresszív érzéseik csökkennek és közelebb kerülnek a mentális egészség eléréséhez, amivel érzelmi kapcsolataik minősége is jelentősen javul (Ryan, 2011., Drescher, 2007., Barry, 1971). A rejtőzködő csoportnál mért alacsony önértékelés egyértelműen negatívan hat az általános jóllét érzésére és kapcsolatba hozható a fokozott szorongással. Ez a két együttes pedig jelentősen hátráltatja az egyes egyéneket önmaguk elfogadásában. Az orientáció elleni küzdelem nehezíti a kapcsolati készség kialakulását és rontja az önértékelést, amely szorongáshoz, depresszióhoz, ingerlékenységhez vezethet (Fischer, 2010., Rosenberg, et al., 1995). A stresszhelyzetek feldolgozásában hátráltató tényező, hogy az alacsony önértékelés kiszolgáltatottá és bizonytalanná tesz, ezáltal pedig belső feszültség és szorongás alakul ki.
Összegzés
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a coming out, mint jelenség, nem az aktuális divat szüleménye, mint ahogy azt sokan gondolják. Éppen az évről évre megrendezett melegfelvonulások révén hiszi azt a társadalom jelentős része azt, hogy a felvonulás egyfajta propaganda és felszólít arra, hogy gyere és csatlakozz közénk, legyél te is meleg! Természetesen ez képtelenség, hiszen a szexuális orientáció nem válaszható termék, hanem adottság. A coming out az egészséges személyiségfejlődés útjának egyik fontos, törvényszerű állomása, ami hatalmas megkönnyebbüléssel és felszabadulással jár. Alapvető benső indíttatás és szükség, amely nélkül a fejlődés elakad és a személyiségfejlődés, az érzelmi élet devalválódása jöhet létre. A kevésbé konzervatív közeg elősegíti az előbújást, mivel elfogadóbb környezetet teremt, és emiatt tűnhet úgy, hogy a liberálisabb társadalmakban több a homoszexuális, hiszen a hagyományelvű, vallásos közegben sokkal többen választják a kényszerű titkolózást (Fischer, 2010).
A coming out sokkal inkább növeli az érzelmi jóllétet, mint ahogy azt eddig gondolták (Ryan, 2011). A pszichológiai előnyök közé tartozik a kevesebb stressz, a depresszív érzések csökkenése és az önértékelés növekedése, valamint a szerelmi kapcsolatok minőségének jelentős javulása (Ryan, 2011., Drescher, 2007). Azonban a coming outnak vannak korlátai. Noha általánosságban véve a coming out kifejezetten előnyös, mivel a látenciának komoly pszichológiai veszélyei vannak (traumatikus szerelmi kapcsolatok, fokozott stressz, öngyilkossági tendenciák), azonban a környezeti feltételeket mindenképpen mérlegelni kell az előbújás előtt. Ugyanis egy elutasító környezetben (pl. erősen vallásos környezet) az önmagát felvállaló egyén könnyen stigmatizálódhat, amivel minden lehetséges pszichológiai előny megsemmisül. Ez a környezeti mérlegelés magyarázhatja meg azt, hogy a homoszexuális érzületű személyek leggyakrabban közvetlen barátaiknak beszélnek először szexuális preferenciájukról, majd ezt követi általában a család, a munkatársak, iskolatársak és végül a vallási közösség (Ryan, 2011).
Az önértékelés alapvető szükséglet, védelmez a szorongás és negatív érzések ellen. Egész életünk menetét, sorsát tudja befolyásolni az, hogy rendelkezünk-e azzal a bizonyos belső bástyával. Sajnos nem indulunk azonos feltételekkel, de mindenki számára megvan a lehetőség arra, hogy változtasson. A stabil önbecsülés és egészséges önértékelés megkönnyíti mindennapjainkat, valamint számos mentális problémát nagyobb sikerrel kerülhetünk el.
