Cinthya Fama és Sa’Soon – Magyarország drag királynői
Kifutó és rivaldafény, őrjöngő közönség és elképesztő előadások: az idei Drag Queen Hungary-t, bár zárt ajtók mögött, annál nagyobb lelkesedéssel tartották meg Budapesten a Bakelit Multi Art Centerben július 3-án. A versenyt amatőr és profi kategóriában rendezték, előbbiben 13, utóbbiban 5 indulóval, ám a koronát csak egy-egy királynő vihette haza. A Humen hasábjain a profik között is profi Cinthya Famával, és az amatőr kategória győztesével, Sa’Soonnal készült interjút olvashatjátok.
Cinthya Fama
Számítottál rá, hogy a te fejedre kerül a korona?
Amikor megtudtam, hogy Victoria Rose-zal kell versenyeznem, majd láttam az előttem lévő számokat, akkor meggyőződésem volt, hogy nem leszek első. Mindenesetre úgy léptem színpadra, hogy eldöntöttem: végigcsinálom, amiért jöttem, és úgy lépek majd le róla, hogy az eredménytől függetlenül én mindent megtettem. Amikor kihirdették, hogy én lettem a közönségdíjas, végleg le is mondtam az első helyről. Majd amikor ismét elhangzott a nevem, azt sem tudtam, mi történik. Arra gondoltam: ez sikerült! Az esemény után anyukámmal ünnepeltem otthon, aki végigszurkolta a versenyt. Mindketten elpityeredtünk.
Ezek szerint nagyon közeli kapcsolatot ápolsz az édesanyáddal. Ez mindig így volt?
Igen. Húszévesen vállaltam fel magam, amikor már Budapesten éltem. A családom a kezdetektől támogatott, anyukám egyszer meglepetésből az egykori Capellába is eljött, hogy megnézzen a színpadon dragként. Akkor leültünk beszélgetni, és azt mondta: végig a szememet figyelte. Abban pedig azt látta, amit gyerekkoromban a táncparketten. Hogy ösztönből csinálom, és a színpadra születtem.
Gyerekként versenytáncoltál. Hogyan lett ebből transzvarieté?
Mindig is bennem volt a szereplési vágy, amikor pedig először láttam drag queeneket az Alteregóban, nagyon megtetszett. Egy barátomról nem sokkal később kiderült, hogy ő is nőimitátor, én pedig ki akartam próbálni. Egyik napról a másikra a ruhaszalonban találtuk magunkat, segített próbálni, parókát választani. A sminkelést egyedül gyakoroltam vasárnap délutánonként a YouTube-ról. Először egy dunaújvárosi magánrendezvényen kaptam lehetőséget a fellépésre 2015-ben. Ezután vettem részt egy amatőr esten a Capellában, ahol annyira megtetszettem az állandó előadóknak, hogy bevettek a csapatba. Akkor indult igazán a drag karrierem, és építettem fel Cinthya Famát.
Bár pár évet kihagytál, így is sok élményben volt részed. Melyek a legemlékezetesebbek?
Az első nagy szerelmem nem nézte jó szemmel, amit csinálok, ezért visszavonultam. Miután szakítottunk, a Kimberly, majd azzal párhuzamosan a Phoenix bárba tértem vissza. Egy alkalommal heteró legénybúcsú volt, én voltam a konferanszié. A vőlegényről elmondták a haverjai, hogy nagy partiállat, én pedig felhívtam a show közepén a színpadra, hogy rockyzzunk. Nem számítottam arra, ami ezután történt… Úgy megforgatott, hogy köpni-nyelni nem tudtam.
Én úgy tudom, ugyanitt egy emlékezetes bakid is volt…
Haha, igen. A Magnum Szauna születésnapi partiján léptem fel, onnan mentem a Phoenix-be. A show végére már kiszállt a lábamból az erő, így a meghajlásnál egyszer csak hátraborultam. De profin kezeltem a dolgot: a földre feküdtem, és röhögni kezdtem, mintha csak pihennék.
A pandémia a te munkádat is beárnyékolta. A Drag Queen Hungary volt a nagy visszatérésed?
A bezárások végére engem szinte el is felejtettek, úgyhogy nem volt vesztenivalóm. Jó fejlődési lehetőségnek is gondoltam, úgyhogy jelentkeztem a profi kategóriába. A feltétel az volt, hogy legyen legalább 3 év színpadi tapasztalatom drag queenként. Végül négyen voltunk a mezőnyben, ötödiknek pedig az amatőr verseny győztese, Sa’Soon csatlakozott. Mind segítettük egymást, úgy gondolom, mindenki odatette magát. Én JLo Let’s Get Loud című számával léptem fel, lenyomtam egy igazán jó latinos táncot.
A szakma téged korábban állítólag nem túlságosan kedvelt, mára azonban egyre többen szeretnek. Mi változott?
Régen sosem rejtettem véka alá a véleményemet, és mindig kendőzetlenül közöltem azt. Bár most is szókimondó vagyok, konszolidáltabban fogalmazok. Ugyanakkor külsőre is fejlődtem: nem használok erős kontúrokat, a finomabb, nőiesebb vonalakra törekszem. A latina beauty queen a profilom. A karakterem fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a barátaim és kollégáim, Frances Cobean, Cielle Ferreira és Enigma.
Odahaza is van, aki inspirál?
Ha a magánéletemre gondolsz, nincs. Három éve szingli vagyok. Általában elköszönnek, miután elmondom, hogy mivel foglalkozom. Sokan nem értik, hogy ez csak előadóművészet. Törekedni is akarok arra, hogy drag queenként példát mutassak, és eloszlassam azoknak a tévhiteit, akik a prostituáltakhoz hasonlítanak, vagy transzneműnek gondolnak minket. Ez nem erről szól.
Milyen terveid vannak még a jövőre nézve?
Készülök a koronával járó madridi fellépésre a Black&White Bárban, illetve folytatom a fellépéseket, amikor hívnak. A Reggaeton és a Polygon bárokban lépek fel, korábban láthattak a WhyNot-ban is, illetve július 17-re és 23-ra meghívást kaptam az Alteregóba. Nekem ez igazi megtiszteltetés, régóta azon dolgozom, hogy felléphessek ott. Elképzelhető, hogy a mostani győzelmemnek köze van a meghíváshoz, mindenesetre az első este a versenyszámomat adom elő. Második alkalommal pedig a szokásos, latinos stílustól eltérően az új számommal készülök, amit 10-én láthattak a Polygon vendégei. Ez nem más, mint Alex Newelltől a Kill The Lights.
Mit tanácsolsz a jövő drag queenjeinek?
Sose vállaljatok egy este két fellépést, pláne ne nyáron egy szaunában, majd egy fülledt bárban!
Sa’Soon
Az amatőr kategória győztese, Sa’Soon a Drag Queen Hungary színpadán debütált, vagyis ez volt élete első fellépése. Évek óta készült a reflektorfényre, elhivatottsága pedig meg is hozta a megérdemelt sikert. Nemcsak, hogy a kategória királynője lett, de a profik között is második helyen végzett.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy draggel akarsz foglalkozni?
Tizenkét éves voltam, amikor az interneten rátaláltam pár Capellás videóra. Nagyon tetszettek a fellépések, de akkor még nem tudtam, hogy ők beöltözött férfiak. Azt hittem, ehhez nővé kell válnom. Már tini voltam, amikor rájöttem, miről is van szó valójában, és akkor kezdett el igazán érni bennem a gondolat, hogy egyszer én is drag queen legyek. Sokáig a sötét gyerekszoba rejtett mélye volt a színpadom.
Hogyan vált a vágy elhatározássá?
Rengeteg felvételt néztem, a RuPaul’s Drag Race valóságos rajongójává váltam, és persze sokat jártam az Alteregóba. Mindebből rengeteget inspirálódtam, majd amikor egy alkalommal Cielle Ferreirát láttam a színpadon, azt mondtam: ilyen nincs, nekem is ezt kell csinálnom. Eldöntöttem: mindent kitanulok, ami szükséges ahhoz, hogy ha színpadra állok, a profik tudásával vetekedjek. Beiratkoztam jelmeztervező szakra, majd elvégeztem a fodrászsulit, utána maszkmesternek és sminkesnek tanultam. A színpadra állítás minden folyamatát ki akartam tanulni, majd mindent otthon gyakoroltam. Mivel a tánc gyenge pontom, ezért karakterben olyat akartam kitalálni, aki anélkül is el tudja adni a show-t.
Milyen lett ez a karakter?
Egy idősebb, megfásult háziasszony karakterét vittem színpadra, aki egy ilyen estére, kilépve a szürke hétköznapokból, primadonnává válik. Hajviseletnek Bianca del Rio parókáit gondoltam tovább, a magasra épített fazont a ’70-es évek divatja szerint alakítottam ki. Megjelenésben magamra akartam aggatni minden csillogó dolgot, amitől egy idős háziasszony igazi dívának érzi magát. Túlzó és sok akartam lenni, hiszen ez a karakter egy komika, aki sztorikat ad elő, hülyét csinál magából, a közönség pedig nevet. Magyarországon kevés ilyen van, talán Betty Blue képviseli valamelyest a komika karaktert, ő volt például, aki a hazai előadók közül a legnagyobb hatással volt rám.
A Drag Queen Hungary versenyén elég egyedi számot adtál elő, a zeneválasztásaid sem mindennapiak. Mi alapján válogatsz?
Nagyon közel áll hozzám az electro swing műfaja, általában sodródok az árral, így pedig sok új dalt megismerek. Ha egy megtetszik, csak behunyom a szemem, és már látom is magam előtt a show-t, hogy mit viselek, mit fogok előadni, mi lesz a sztori. Ezután gyakorolni kezdek. Szerencsére ráérzek a ritmusra, a mozdulatok maguktól jönnek, közben rögtönzöm a történetet, amit elképzeltem. Így született meg a versenyszámom is, ami a Swing című, 2014-es magyar mozifilm egy féltékenységi vitajelenete Csákányi Eszter és Csuja Imre karaktere között.
Számítottál rá, hogy ekkora sikered lesz a versenyen?
Én úgy jelentkeztem a versenyre, hogy kicsit más gondolataim voltak a transzvarietéről, mint a többségnek. Nem tudtam, hogyan fogják fogadni, úgy voltam vele: próbáljuk ki. Ha tetszik nekik, annak örülök, ha nem, akkor keresek más alternatívát. Végül bekerültem a 15 amatőr versenyző közé, de így is kicsit félve mentem oda, hiszen az én számomban nem volt sok tánc, ellenben sok volt a duma és a vicces mimika. Akkor bizonyosodtam meg arról, hogy jó az, amit csinálok, amikor láttam a közönség reakcióját, majd a fellépés után többen odajöttek, hogy beszélgessenek, támogassanak.
Mit éreztél, amikor elhangzott a neved, és életed első fellépése egy koronát ért?
Teljességgel ledöbbentett. Az egykor sötét szobában bujdosó fiú nagyon büszke volt. Amit annak idején elképzelt a négy fal magányában, most sikerült neki. Sikerült 354 ember elé kiállnia a színpadra. Nagyon jó érzés volt, az pedig igazi megtiszteltetés, hogy az előző királynő, Valerie Divine adta át a koronát, és meg is hajolt nekem. Abban a pillanatban fel sem fogtam, mi történik. A színpadról lefelé jövet a könnyem is kicsordult, akkor Bonnie odaszólt: „most kell megjárni a profit is!”. Erre összeszedtem magam, átöltöztem, és készültem a második fellépésre a profi mezőnyben, ugyanis az amatőr győztes indulhatott ötödikként a profi koronáért is.
A második előadásod a profi mezőny második helyezését hozta el számodra.
Egy idióta fodrászt adtam elő, akinek a munkája egy nagy nulla, mégis odavan a hivatásáért. Egy barátomat ültettem a székbe, a fejére parókát húztam, azt vágtam, sütöttem, lakkoztam – látványelemként a lakkot meg is gyújtottam. A zene electro swing volt, és az első számomhoz hasonlóan itt is volt egy hosszabb monológom.
Civilként is hasonlóan humoros vagy, vagy teljesen eltér a színpadi karaktered a valós személyiségedtől?
Sa’Soon egy szókimondó, pikírt, karakán öregasszony, akit nem érdekel semmi. Én a civil életben egy visszahúzódóbb, egyszerű srác vagyok, aki kémia-rajz szakos tanárnak tanul az egyetemen. Amikor azonban Sa’Soonként színpadra lépek, kijön belőlem minden, ami amúgy nem. Ilyenkor élem ki magam. A karaktert pedig a közönség reakciói viszik előre.
A magánéletedben mekkora szerepet kap a drag queenség?
Mivel ez egy álmom volt, a drag egyelőre elsőbbséget élvez az ismerkedéssel szemben. Egyébként eddig senkinek sem okozott problémát ez a dolog, sőt, volt, akinek kifejezetten tetszett, amit csinálok. Három ilyen fiú is volt, közülük kettő el is jött megnézni a versenyen. Aki ezt nem tolerálná, azzal én nem ismerkednék. A családom még nem tudja, de tervezem elmondani anyukámnak. Videókat már mutattam neki egy-egy drag show-ról, eddig mindig érdeklődő volt. Aztán az is lehet, hogy sejti, a másságomra is ő kérdezett rá egy évvel ezelőtt. Szerencsére nagyon elfogadó.
Tervezel bármit változtatni a jövőben?
Szeretném megtartani ezt a komikát, comedy queenné akarok válni. Amihez pedig a jövőben is ragaszkodni fogok a műsoraim kapcsán, hogy mindig legyen egy történetük, hiszen Sa’Soon előadása úgy kerek egész.
Vági Bence
Fotók: Erdős Dénes
Ez a cikk a Humen Magazin 2021/5. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!