Bauhaus-lázban ég Németország, sőt, mondhatjuk, hogy egész Európa. A születésének 100. évfordulóját ünneplő nagyhatású, modernista iskoláról kiállítások, filmvetítések, konferenciák, és milliónyi más program keretében emlékeznek meg a kontinensen. A kiváló alkalmat megragadva így tesz a Budapest100 is, amely során idén „a Bauhaus nyomában” járva merülhetünk el a budapesti épületek történetében.
Habár a németországi Bauhaus-iskola mindössze tizennégy évig – 1919-től 1933-ig – állt fenn, és vele párhuzamosan számos nagyon hasonló küldetéssel rendelkező intézmény működött a világon, valamiért mégis a Walter Gropius által alapított weimari iskola volt az, amelyik a legnagyobb hatással volt az európai modernizmus kialakulására, és amelynek befolyása mind a mai napig érezhető az építészetben és az anyagi kultúránkban is. Annak ellenére, hogy alapítója egy építész volt, és az évek során a Bauhaus-elvek nagyon látványosan manifesztálódtak jelentős épületek képében, az első évben még nem indult építész osztály az iskolában.
Az I. világháború olyan horderejű társadalmi változásokat hozott magával, amik természetesen a művészeteken is rajta hagyták nyomukat. Így indulhatott el az építészet is a 19. század dagályos, múltba tekintő historizálása, illetve az új utakat kereső, de továbbra is az ornamentikában megoldásokat találó szecesszió után egy olyan úton, amelyet ma modernizmusnak nevezünk. A modernista, és ezzel együtt a Bauhaus-elvek középpontjában a funkcionalitás, a legegyszerűbb geometriai formákon és az alapszínek dinamikáján (piros, sárga, kék) alapuló tervezés, a lecsupaszított formák és tömegek alakításában megtalált szépség áll. A bauhaus stílusú épületek épp ezért puritánnak, sőt, sokak szemében ridegnek tűnhetnek – azonban ezek voltak az első olyan házak, amik valóban az emberre szabott, mai értelemben véve is modern élettereket kínáltak a fényesség, a levegősség, az átláthatóság jegyében.
A jövőbe mutató szemléletével nagy vonzerőt képviselő intézményben számos magyar művész találta meg a számítását, sőt, volt közöttük olyan is, aki a Bauhaus meghatározó alakjává vált. Olyan nevek fordultak meg a weimari, illetve a dessaui központokban, mint az építész Fischer József, az építész–formatervező Breuer Marcell, a fotós–képzőművész–formatervező Moholy-Nagy László, a képzőművész Weininger Andor, valamint a festő–grafikus Bortnyik Sándor, aki Bauhaus mintára Műhely néven grafikai magániskolát is alapított Budapesten. A felsoroltak egyébként nagyrészt mind azután tértek haza, hogy a nácik hatalomátvételét követően a Bauhaus – mint a baloldali értelmiség melegágya – nemkívánatossá vált Németországban, ezért saját elhatározásra feloszlott.
Így juthatott el a bauhaus stílusú építészet Magyarországra, és ezen belül is főképp Pécsre, illetve Budapestre. Mivel a helyi ízlés által is meghatározott megrendelések között nehéz „tiszta” bauhaus építészetre akadni, így a Budapest100 programja során is inkább a modernizmus egyfajta szinonimájaként értelmeztük a bauhaus fogalmát. A május 4–5-ei hétvégén látogatható több mint 50 épület – amelyek között van lenyűgöző lépcsőházzal kialakított bérház, izgalmas formaalakítású családi villa és saját korát is bőven meghaladó templom – tervezői között olyan nagy neveket találunk, mint id. Janáky István, Ligeti Pál, Vágó László, Kozma Lajos, Rimanóczy Gyula, Nyiri István, Árkay Bertalan, vagy Molnár Farkas. Habár nem mindegyikük kötődött közvetlenül a német Bauhaus-iskolához, de épületeikben valamit mégis átemeltek az eredeti alapelvekből akár esztétikai, akár filozófiai szinten. És minden minimalizmusuk ellenére – tekintve, hogy nagyrészt a felsőbb polgári rétegeknek épültek ezek a házak – hihetetlenül gazdag anyaghasználattal (pl. látványos márványfelületekkel, üvegcsempével, ólomüveg-ablakokkal), és nagyvonalú eleganciával megformált terekkel találkozhatunk bennük.
A Budapest100-on megszokott épülettörténeti kiállítások és házbejárások, városi séták, koncertek stb. mellett idén számos, a modern építészetről és a Bauhaus-iskola hatásáról szóló egyéb programon is részt vehetünk. Éppen azért, hogy ne maradjunk le egyetlen olyan házról sem, amit csak a hétvége folyamán látogathatunk meg és járhatunk be, a Budapest100 a Goethe Intézettel társulva a programokat követően szervez további eseményeket. Szombaton és vasárnap, miután a házak becsukták kapujukat, illetve hétfőn este egy-egy izgalmas dokumentumfilmet nézhetünk meg a Kortárs Építészeti Központban (KÉK). Ezeken kívül pedig hétfő délután egy-egy kerekasztal-beszélgetésen először a nők Bauhaus-beli szerepéről, helyzetéről, majd a Bauhaus regionális változatairól lesz szó.
A programokról további információt a Budapest100 honlapján, valamint a nyomtatott programfüzetből szerezhettek, amely április közepétől lesz elérhető a KÉK-ben.
Budapest100: A Bauhaus nyomában
2019. május 4–5.
www.budapest100.hu
Instagram: @budapest_100
Facebook-esemény: budapest100
A Budapest100 évek óta sikeres civil városi ünnep, amely felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő város mindennapi értékeire, közelebb hozza egymáshoz a városlakókat, a szomszédokat, a generációkat. A program 2011-ben indult az OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ kezdeményezésére azért, hogy évente egy hétvégén ünnepeljünk együtt az épp abban az évben 100 éves házakkal. 2015-től új irányba indultunk, és városrészeket választottunk, mert az I. világháború alatt kevés új ház épülhetett. De az eredeti cél megmaradt: bemutatni pincétől a padlásig a házakat, megismerkedni a lakókkal és hozzájárulni új közösségek kialakulásához. Kutatásaink páratlan adatbázisként használhatóak honlapunkon. A történeteket a lakók tudják továbbadni – mi ebben segítünk azért, hogy a város szelleme élő maradjon. „Minden ház érdekes” – ez a mindenkori mottónk. A Budapest100 eseményeit önkéntesek szervezik a házak lakóinak, illetve a részt vevő intézmények képviselőinek segítségével. Minden program ingyenes.
Gyulai Szilvia
