Természetesen legújabb utazásom élménybeszámolója nem egy vízről, hanem annál sokkal többről fog szólni, és higgyétek el, azt a vizet megéri kipróbálni, de majd csak pár sorral később rántom le a leplet erről. A „leg” kifejezést pedig utam során annyiszor hallottam, hogy nem tehettem meg, hogy ne emeljem külön ki, de ez nem is véletlen.
Aki rendszeresen olvassa a BoyOnGo rovatot – remélhetőleg minél többen –, annak biztosan feltűnt, hogy általában magányos farkasként, vagy maximum egy ember társaságában szoktam menni az útjaimra, és általában mindent teljesen egyénileg szervezek. Ez nem azért van, mert ne bíznék az utazási irodákban vagy bármi problémám lenne velük, de általában vagy a spontaneitás, vagy éppen egy üzleti út, egy találkozó adta az apropóját eddigi útjaimnak. Valenciába azonban egy meghívás révén indultam el, hogy felfedezzük Spanyolország harmadik legnagyobb városát. Tizennegyedmagammal vágtunk neki a péntektől hétfőig tartó túrának, ami számomra már ezért is különleges volt. Nem mintha antiszociálisnak tartanám magamat, hanem mert egyszerűen ekkora csoporttal nem sűrűn utazom, de abszolút nem bántam meg.
A spanyol városka és Budapest között 2017 októbere óta repül az ír fapados légitársaság, jelenleg hetente két alkalommal. Spanyolország mindig is a szívem csücske volt, nem véletlenül töltöm időm nagyobb részét az Ibériai-félszigeten. Éltem két évet Barcelonában, és már lassan másfél éve élvezem a főváros, Madrid adta spanyol életérzést. Valencia is azon városok közé tartozott, amelyről csak olvastam, de sosem jártam arra, és mindig is nagyon kíváncsi voltam rá. Ha egyszerűen kellene megfogalmaznom, milyen is Valencia, akkor azt mondanám, hogy talán Barcelona és Madrid keveréke, egy kicsit nyugodtabb kiadásban.
A várossal azonos nevű tartomány Katalóniától délre fekszik a Földközi-tenger partján, központja természetesen Valencia. Elhelyezkedése azért is tökéletes, mert körülbelül ugyanolyan távolságra található Madridtól és Barcelonától is, így akár egy spanyol hármasba – nem olyanba! – is beiktatható. A várost sokszor mondják Madrid tengerpartjának, ugyanis a spanyol fővároshoz ez a legközelebb eső tengerparti város, így az augusztusi, akár 46 fokos hőségben nem csoda, hogy a madrileñók Valenciába menekülnek felfrissülni.
A reptérről tömegközlekedéssel könnyen és gyorsan bejuthatunk a városba, a terminálig futó metróhálózatnak köszönhetően egy átszállással és kb. 35 perc alatt a városközpontban találjuk magunkat. Ahogy általában a nagy spanyol városokban, itt is érdemes T-10-es – azaz 10 utazásra alkalmas – jegyet venni az automatából, vagy ha sűrűbben kívánunk tömegközlekedni, akkor vásároljuk meg a város turisztikai kártyáját, amellyel számos egyéb kedvezményben részesülhetünk a díjmentes tömegközlekedés mellett.
Egy mederben a régmúlt és az ultramodern építészet
Nem sok város mondhatja el magáról a világon, hogy a bosszantó és állandó áradások ügyét egyszerűen megoldották azzal, hogy kivezették a városból a folyót. Itt az egykor még a városban haladó Turia folyó medréből létrehozták Spanyolország legnagyobb, 110 hektáros városi parkját. November végén, vasárnap kora délután a 20 fokos napsütésben sétálni egy fantasztikus parkban – amíg a többiek múzeumot látogattak – és arcot barnítani, azt gondolom, abszolút az én underground sznobságomnak találták ki. Ezt már csak tetézni tudtam volna valami vagány street food elfogyasztásával a parkban, ebédidőben. Természetesen, ahogy minden, úgy a folyómeder is véget ér valahol, mégpedig nem máshol, mint a Művészetek és Tudományok Városában (La Ciudad de las Artes y las Ciencias). Ez nem más, mint egy öt modern épületből álló komplexum, Santiago Calatrava építész munkájának eredménye. A futurisztikus építmények egyike ad otthont Európa legnagyobb akváriumának (L’Oceanografic), továbbá megtalálható itt egy hatalmas 3D IMAX mozi (L’Hemisferic), egy operaház, egy hatalmas, három emeletes interaktív tudományos múzeum (Museo de Ciences Principe Felipe), és a L’Umbracle, ami egy hétezer négyzetméteren elterülő növénykert. A folyómeder ultramodern részétől elindulva pedig találkozhatunk mindazzal, ami szépen visszavezet minket a régi Valenciába, kilépve a folyóból pedig eljutunk a történelmi óvárosba, ahonnan folytatjuk sétánkat.
Narancsfák között sétálva, Valencia különleges vizét szürcsölve
Valencia óvárosa tipikus spanyol kisvárosi hangulatot áraszt. A narancsfákkal tűzdelt kis történelmi utcákon sétálva elkap minket a mediterrán életérzés, és rögtön kedvünk támad kiülni egy kávézó teraszára és rendelni egy pohár Agua de Valenciát. Az általam Valencia vizéként emlegetett ital nem más, mint egy pohár jó minőségű spanyol cava (habzóbor), megbolondítva egy kevés frissen facsart valenciai narancslével. Bármixer múltamból tudom, hogy ez nem más, mint a Mimosa, de itt a hangsúly most nem ezen van, hanem hogy ezt az italt valenciai lakosként vagy idelátogató turistaként már reggelihez vagy ebédhez is lehet fogyasztani. Hát én mindezt hétfő délelőtt a szálloda bárjában, munka közben tettem – meg is lett az eredménye.
Persze nem lehet egész nap a teraszon ülni, a város csak arra vár, hogy felfedezzük. Nem is érdemes sokat ücsörögni, hiszen a város rengeteg élményt és látnivalót kínál. Lehet, hogy rossz turista vagyok, de én nem szeretek egész nap templomból múzeumba járkálni. Sokkal érdekesebb számomra csak úgy sétálni és felfedezni a várost, persze nem kihagyva a főbb nevezetességeket. A dolog, amit imádok, és ha van rá lehetőség, akkor nem hagyom ki, az mindig a városi piac. Valenciában azért is muszáj ellátogatni a Mercado Centralba, mert ezt tartják Európa legrégebbi piacának, ahol a standok között sétálva vagy egy bárba beülve kóstolhatunk bele a helyi gasztronómiába. Aki szereti az autentikus helyeket és a finom ételeket, annak nem érdemes kihagynia a város legrégebbi éttermét, a Casa Montañát, ahol igazi valenciai környezetben kóstolhatjuk végig a spanyol gasztronómia remekeit. Ezek egyike nem más, mint a sokak által is ismert paella, melynek hazája pont Valencia, a helyiek pedig a móroknak köszönhetik ezt az ételt. Ők hozták be a rizst a városba, és ezt követően kezdetét vette ennek a sokak által kedvelt ételnek a térhódítása.
A belvárosi sétát folytatva eljutunk a város egyik legjelentősebb látványosságához, a Selyembörzéhez (Lonja de La Seda), amelyet Európa egyik legszebb és legjelentősebb gótikus épületeként tartanak számon az UNESCO Világörökség részeként. Innen tovább sétálva juthatunk el a valenciai székesegyházhoz, amelynek kápolnájában állítólag 500 évig őrizték a Szent Grált. Ennek másolata a mai napig megtalálható itt, bár egyesek szerint ez még mindig az eredeti. Aki természetesen úgy gondolja, hogy nem hagyná ki a jelentősebb templomokat, azoknak ajánlati tudom a Saint Nicholas-templomot, ami a katedrálistól pár utcára található.
Azoknak, akik szeretik felülről szemlélni a várost, remek kilátást nyújt Valenciára a Mirador del Ateneo legfelső teraszáról nyújtott látvány, amely Valencia legnagyobb terén, a Plaza del Ayuntamientón található.
Az óceánból az afrikai szavannára
Valenciában még ez is lehetséges, ugyanis – ahogy feljebb már említettem – a város ad otthont Európa legnagyobb akváriumának (L’Oceanografic), ahol például az óriás üvegalagútban sétálva nyerhetünk bepillantást az óceáni élővilágba. Ezenfelül pedig a folyómeder másik végében található a Bioparc nevű állatpark, ami az afrikai szavannák élővilágát mutatja be. A Bioparc különlegessége, hogy ketrecektől és rácsoktól mentesen, néhány helyen az állatok között sétálva tudjuk őket meglátogatni. A park megálmodói próbáltak minél nagyobb hangsúlyt fektetni a természetes élőkörnyezet kialakítására.
Vamos a la playa
Tengerparti városként természetesen nem lehet kihagyni Valencia strandjait sem. A város egyik legjelentősebb strandja a Playa de la Malvarrosa. Ez volt az a pont a túránkon, amikor alig vártam, hogy különváljanak útjaink, ugyanis én imádok egyedül sétálni a tengerparton, leülni a homokba, nézni a tengert és az eget, és természetesen magamba szívni a D-vitamint. Nyilván szívesebben ledobtam volna magamról a textilt és belevetettem volna magam a vízbe; sajnos november végén az időjárás nem éppen a strandolásnak kedvezett, de így is nagyon jó volt sétálni a parton.
Azoknak, akik a naturista élvezeteknek szeretnek hódolni, kicsit messzebbre kell menniük, de két strandot is találnak Playa de El Saler és Platja de l’Arbe del Gos néven.
Az esti melegedő, avagy a valencianók nyomában
Természetesen Spanyolországban, a világ egyik legnyitottabb országában nincs olyan nagyváros, amely ne büszkélkedhetne melegnegyeddel, így a sorból Valencia se maradhat ki. Itt is megtalálható minden, mi szem-szájnak és középső testtájéknak ingere. Számos éjszakai bár, szórakozóhely, szauna és cruising lehetőség, és természetesen jobbnál jobb pasik közül választhat az idelátogató. Mint jól nevelt kisfiú, természetesen csakis az élménybeszámolóm sikere érdekében szombat este ellátogattam egy alkoholos italokat kínáló és zenét is szolgáltató vendéglátóegységbe, a The Muse bárba. Hogy ne legyek egyedül (és ökör iszik magában alapon – bár én megteszem a kiszáradás elkerülése érdekében) két utastársam, Dóri és Ági is feláldozta magát, és belevetették magukat a valenciai meleg éjszakai életbe. Ahogy az a spanyoloknál szokás, nem indulunk el sehova – maximum vacsorázni – éjfél előtt, így este 11 óra után nem sokkal minket is az üres bár fogadott, majd később pillanatok alatt lett tele a hely. Mi nem az ún. valenciai klasszikus melegnegyedbe, Russafába mentünk, hanem attól egy kicsit távolabb eső utcát ajánlottak nekem a helyiek. Természetesen a bárokból később mindenki szórakozóhelyekre megy, és a The Muse esetében a legjobb, hogy mindössze az utca túloldalára kell átmenni, és a Deseo 54 nevű klub kapuja előtt találjuk magunkat (jobb esetben két lábon és nem külön segítséggel). A Deseo 54 esetében is – mint általában a legtöbb szórakozóhelynél – a bárokban lehet kérni kedvezményre vagy ingyenes belépésre jogosító kupont, amit már rögtön az első ital elfogyasztása után kérhetünk. Mi sajnos kimaradtunk ebből az éjszakai mókából, mert reggel folytatni kellett a városnéző túrát és elaludni tilos volt – így is mindig rám kellett várnia a szinte csak hölgyekből álló csapatnak, mert én készültem el valamiért a legkésőbb.
De ha esetleg egy esti vacsorával indítanánk az estét, akkor sem kell messzire mennünk, mert a Girasol gay éttermet közvetlenül a bár mellett találjuk. Ha pedig nem lenne elég a jóból az esti buli után, akkor a Now Sundays Club after partiján tudjuk folytatni az estét.
És hogy valójában miért is jó Valencia?
Akit a fent leírtak még nem győztek meg, vagy túl sok információt kapott, annak nagyon egyszerűen tudnám összegezni azt, mit nyújt Valenciae. Spanyolország harmadik legnagyobb városaként, fontos kereskedelmi központként, történelmi és modern városrészeivel, hamisíthatatlan mediterrán hangulatával, pezsgő éjszakai és meleg életével megvan benne minden, amit egy spanyol nagyvárosnak nyújtania kell, viszont a visszafogottság és a finom elegancia az, amitől Valencia mégis egyedibbé válik katalán társához vagy a fővároshoz képest. Az pedig nem elhanyagolható szempont, hogy itt nem találkozunk olyan turistaáradattal – hacsak nem az év legjelentősebb eseménye, a Las Fallas idején érkezünk –, mint a már említett két városban.
Ne feledjétek: a világ csak arra vár, hogy felfedezzük!
Erdei Zsolt
Kövessétek BoyOnGo útjait az Instagramon is: @ezsoltee
