Az egész úgy kezdődött, hogy a karácsonyt a szüleimnél töltöttem vidéken. Hosszú idő után először unatkoztam igazán esténként és volt időm videókat böngészni a YouTube-on. Még az Instagramon, egy profilban megláttam egy thai meleg sorozatot, amire rákerestem a videómegosztón. Az egyik részben a Songkran fesztiválról volt szó, amiről mindeddig egyáltalán nem hallottam, de felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy utánanéztem az eseménynek. És természetesen a repjegyeknek is, hiszen Bangkokba már régóta el szerettem volna látogatni. Eddig igazából csak az újévi White Party-ról tudtam, ami egy négynapos esemény Bangkokban, és talán Ázsia legnagyobb meleg partijának is mondható. Igazából a Songkran is egy újévi esemény, mégpedig a thai újév ünnepe.
A thai újévet (songkran) minden évben a március 13–15. közötti napokban ünneplik Thaiföldön, legnagyobb hagyománya pedig az egymás vízzel való locsolása – ami egyébként igen hasznos dolog a 35-37 fokos melegben. Bangkokban ilyenkor igazából egy percen belül leizzad az ember, ha kimegy az utcára. Tehát mondhatjuk azt is, hogy egy nagyon kellemes szokás, bár én a második napon már nem nagyon élveztem, amikor csurom vizesen jutottam be a túlklimatizált bevásárlóközpontba, és abban reménykedtem, hogy ne tüdőgyulladással küzdve töltsem a nyaralás elkövetkező napjait. A hagyomány egyébként onnan ered, hogy a Buddha-szobrokat a a thai újév idején viszik ki a templomból, hogy lemossák. A fiatalok pedig vizet locsoltak az idősebbekre – persze nem annyit, mint most –, így mutatva ki tiszteletüket.
Bangkokban a Songkran legnagyobb vizes eseménye egyébként pont a meleg negyed „főutcáján”, a Silom Roadon zajlik, ezért is gondolják sokan – és a sorozatot nézve először természetesen én is –, hogy ez egy meleg fesztivál. De hát igazából akár az is lehetne, hiszen egy vizespólós vagy éppen póló nélküli esemény abszolút illik közéjük.
Kezdjük gyorsan az alapvető dolgokkal, majd térjünk a lényegre
A reptérre való megérkezést követően több opció is kínálkozott számomra, hogy bejussak a városba, de se kedvem, se időm nem volt arra, hogy a tömegközlekedést válasszam, ezért a már Szingapúrban is használt Grab applikációval rendeltem autót. A Grab igazából az Uber délkelet-ázsiai verziója is lehetne, bár amerikai társánál picit több funkcióval bír, ugyanis a Grab Pay szolgáltatás segítségével több üzletben, de főként éttermekben fizetni is lehet. A Grab az előre kalkulált fix áron visz el minket a célállomásra, jelen esetben a szállodámba, ami mindössze 398 bátba (3.600 HUF) került.
Hagyományos taxiba nem is nagyon ültem be, aminek az volt az oka, hogy próbáltam a készpénzhasználatot kerülni – ami persze nem könnyű egy olyan országban, ahol nem szeretik a bankkártyát elfogadni –, valamint a legtöbb taxiban nincs óra, így benne van a pakliban, hogy átvernek. Viszont a Grab olcsósága, kényelme miatt a tömegközlekedést leginkább csak az esti órákban használtam, amikor már nem volt olyan elviselhetetlenül meleg az utcán, bár a buliból hazafelé már ismét autóba ültem inkább. A tömegközlekedés egyébként – ahogy a legtöbb ázsiai országban – nagyon olcsó és modern, így abszolút ajánlom nektek a Sky Train vagy a metró használatát; buszra pedig nem mertem felszállni, nehogy eltévedjek valahol.
A thai emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, ritkán lát az ember ennyire tisztelettudó népet. Igazából mindig elmondom az ázsiai útjaim után, hogy nagyon sokat tanulhatnánk tőlük a kedvességről és egymás tiszteletéről. Nem véletlen, hogy minden ázsiai utam során nemcsak új élményeket szerzek, de nagyon sokat tanulok is. Még egy jó tanácsot szeretnék megosztani veletek, mégpedig hogy az utcán, de főleg az útkereszteződésekben mellőzzétek a telefon használatát és nyissátok ki a szemeteket, a zebrán áthaladva pedig soha, azaz soha ne vegyétek elő a telefont, mert tényleg az életetekkel játszotok. Bangkokban gyalogosan közlekedni ugyanis tényleg életveszélyes, mert a piros és zöld jelzések a lámpán mindössze ajánlásnak számítanak.
Bangkok – a város, ahol nem tudnék élni
Már legutóbb Szingapúrban is éreztem, hogy a jóból is megárt a sok, Bangkok ezt csak fokozni tudta – az első fél nap után kijelenthettem, hogy nem tudnék itt élni. Elég nehezemre esne egy olyan városban hosszabban tartózkodni, ahol az utcán csak kapkodom a fejemet a szebbnél szebb pasik után, ahol percenként jövök zavarba, amikor folyamatosan csak néznek a férfiak. Persze az elején ez nagyon jó és jól esik, főleg egy olyan embernek, aki él-hal az ázsiaikért, de egy idő után a bőség zavarával küszködve már nem olyan vicces ez a sztori. Az esti buliban pedig már egyenesen frusztrált, hogy mintha ártatlan kis nyusziként álltam volna a tánctér közepén az éhes, nyálukat csorgató farkasok között arra várva, hogy valaki megmentsen mielőtt felfalnak. Persze nem panaszkodom, mert azért az elején ez tényleg jót tett a májamnak – nem úgy, mint az a pár pohár gin&tonic – és élveztem a szituációt. Azt hozzá kell még tennem, hogy Songkran idején halmozottan megnő a városban a melegek száma, ugyanis nagyon sok ázsiai országból, de Ausztráliából, Új-Zélandról és Európából is érkeznek ebben az időszakban a thai fővárosba, hogy eleresszék magukat kicsit.
Azok a forró bangkoki éjszakák
Azt hiszem, fentebb már világossá vált, hogy miért is olyan forróak a bangkoki éjszakák, de ez még mind semmi, ezt még lehet tovább fokozni. Megérkezésem után nem sokkal – ahogy az általában lenni szokott – a „sárga angyal” applikációján tettem egy gyors terepszemlét, majd szundítottam egy kicsit. Az egy dolog, hogy mire felkeltem, megválaszolhatatlan mennyiségű üzenetet kaptam, de egy ismerősöm írt Messengeren: üdv Bangkokban, most láttam a sárgán, hogy épségben megérkeztél. Azt hiszem, most már tényleg elmondhatom, hogy bárhova megyek a világon, biztosan találok legalább egy ismerőst. Meg is beszéltük, hogy este találkozunk egy bárban és megmutatja nekem, hogy milyen is a bangkoki éjszaka.
Természetesen a meleg negyedben (Silom) találkoztunk, és első utunk a Telephone Barba vezetett. A bár emeletén étterem, míg alsó szintjén klasszikus éjszakai bár üzemel, ami tökéletes kezdés az esti bulik előtt. Ebben az utcában több bár is található, így ha éppen megunnánk az egyiket, akkor csak pár lépést kell megtennünk a következő helyig. Bangkokban az éjszakai élet picit korábban kezdődik, mint nálunk, Európában, így természetesen jóval korábban, általában hajnali 2-3 órakor véget is ér.
A város egyik legnépszerűbb szórakoztatóközpontja a DJ Station, ami pár perc sétára van a bároktól. Mi sem időztünk sokat a Telephone-ban, hanem átmentünk a DJ Stationbe, ami előtt értelemszerűen elég hosszú sor állt. Nagyon fontos a bejutáshoz, hogy mindig legyen nálunk a személyi igazolványunk, útlevelünk vagy bármelyik digitális másolata a telefonban, ugyanis csak fényképes igazolvánnyal engednek be minket. A DJ Stationbe a 3.600 forint körüli belépő két italra jogosít minket, így igazából azt mondhatom, hogy teljes egészében leiható a belépő. A kapott alkohol mennyiségére még egyik helyen sem volt okom panaszra. A DJ Station nem egyetlen szórakozóhely, hanem ahogy fentebb is írtam, egy egész komplexum, összesen öt különböző hellyel, amelyek mindegyike egy közös udvarból nyílik. Ez természetesen különböző zenei stílusokat is jelent, így egy helyen szórakozhatunk elektronikus zenére, popra, karaokezhatunk, vagy akár belekóstolhatunk az ázsiai popzenébe.
Gcircuit, az egyik legforrób ázsiai meleg parti
A különböző circuit partik már szinte a világ minden táján megtalálhatók, így természetesen Ázsiában is jelen vannak ezek az elektronikus zenei rendezvények. Thaiföldön három ilyen híres bulit is találunk, az egyik a Palm Springs-ből indult White Party, amelyet itt év végén, december 28–31. között rendeznek meg. A Barcelonából már jól ismert Circuit Festival júniusban zajlik, és a songkran idején tartják a Gcircuit partit, ahol péntektől vasárnapig összesen öt – három esti és két nappali – bulin ünnepelhetjük a thai újévet. Az öt buliból azt terveztem, hogy kettőre megyek el, de végül a pénteki nyitóbulit kihagyva a szombati főbulira jutottam. A programot nézve nemcsak három – péntek, szombat, vasárnap – esti buli közül választhatunk, hanem szombat és vasárnap délután medencés partira is mehetünk, amelyből előbbi macis buli.
Az mondjuk furcsa volt számomra, hogy helyszínnek egy bevásárlóközpont nyolcadik emelete volt megadva, viszont amikor megérkeztem, akkor először nem hittem a szememnek: egy stadion méretű helyre érkeztem, ahol már több ezer ember bulizott. Aki volt már Európában ilyen buliban, az tudja, mire számíthat, és én is ilyen tapasztalatok és élmények tudatában mentem. Viszont picit mást kaptam, mint amire számítottam. Az természetesen nyilvánvaló volt számomra is, hogy a többnyire félmeztelen közönség nagyobb része ázsiai lesz és nem európai, viszont a hangulat számomra sokkal jobb volt, mint egy európai partin. A vizuális élményen – ami a pasikon és táncosokon felül számomra a fénytechnikát is jelentette – zeneileg is picit úgy éreztem, hogy más típusú buliban vagyok és összességében is azt mondom, hogy a Gcircuit party az európai circuit partikhoz képest sokkal jobban tetszett.
Közzétette: GCIRCUIT – 2019. február 27., szerda
Drag Queen show és forró after party vasárnapra
Az ismerősöm ajánlotta, hogy mindenképp látogassak el egy drag queen bárba, hogy belekóstolhassak a thai dragek – akiknek semmi közük a lady boy-okhoz – világába egy kicsit. A Maggie Choo’s bár a Silom Road másik oldalán, mondhatjuk, hogy a meleg negyed szélén található. A Songkran Festival idején pedig külön erre az eseményre szervezett Songkran Drag Race várt mindenkit a vasárnapi napon. Az egyébként ingyenes helyre 500 bát (4.500 HUF) volt a belépő, ami két italt foglal magában, tehát itt is kijelenthetjük, hogy csak a kötelező fogyasztásért kell fizetni. Minden órában 15 perces show-val vagy valamilyen versennyel (például Drag Runway, Drag Shazam) kedveskednek, majd ezt egy kb. 45 perces buli követ. Azoknak, akik nem szeretnének táncolni, a show-t nézni, vagy éppen megismerkedtek valakivel, remek helyszínnek bizonyulnak a kis szeparék, ahova be tudunk ülni és nyugodtan beszélgetni.
Mivel a szórakozóhelyek és bárok többsége hajnali kettőkor már bezár, ezért sok opciónk nem volt továbbmenni, így a G.O.D. (Guys On Display) after party hely felé vettük az irányt, ami a többi szórakozóhellyel ellentétben egészen kora hajnalig nyitva van. Mivel ez az egyetlen hajnalig nyitva tartó hely, ezért garantált a tömeg, amivel igazából még nem is lenne problémám, de miután kifizettük az 500 bátnyi belépőt – ami szintén lefogyasztható volt – szinte alig vártuk, hogy elfogyjon az italunk, mert se mozdulni, se táncolni nem lehetett a többszintes helyen, ahol természetes velejárója volt a tömegnek az óriási hőség is. A zenével és a társasággal alapvetően nem lett volna problémám, de sajnos a körülmények azt kívánták, hogy inkább fejezzük be ezt a vasárnapi bulit és válasszuk az ágyat helyette – az már más kérdés, hogy alvásra-e.
Végül a kimaradhatatlan thai konyha és a bevásárlás
A bangkoki utamat nemcsak a Songkran Festival miatt vártam nagyon, hanem kedvenc ázsiai konyhám, a thai miatt is, hiszen eddig még nem volt alkalmam thai ételeket saját hazájukban megkóstolni. Az egy hét alatt több kisebb helyen is megfordultam, és kipróbáltam azokat az ételeket, amelyeket Európában is nagyon szívesen fogyasztok, vagy amiket az egyik thai haverom ajánlott, de mindvégig kerestem valami különleges és egyedi éttermet. Azt hiszem, a Cabbages and Condoms-nál egyedibbet nem is találhattam volna. Az étteremben káposztát ugyan nem, de annál több óvszert láttam. A falakat nem csupán a biztonságos szexre és óvszerhasználatra felhívó plakátok, de különböző országok „nemzeti kondomjai” is díszítették. A számla mellé pedig nem mentolos cukorka vagy rágó érkezett ajándékba, hanem természetesen pár csomag óvszer. Azt hiszem, ez nemcsak egyedi, de még praktikus ajándék is lehet egy vacsora után.
Szóval, ha szeretnétek a thai konyhát egy tényleg különleges helyen kipróbálni és egy jót vacsorázni, akkor látogassatok el mindenképpen a Sukhumvit negyedben (a Nana nevű Sky Train megállónál) lévő étterembe. Utolsó napomat már csak bevásárlással töltöttem, és ismerősöm ajánlására a Platinum Shopping Mallba mentem, ahol igazából csak 1-2 trikót szerettem volna venni, de végül a hatodik póló vásárlásánál állítottam le magamat, mert féltem, hogy kifutok az időből. Ebben a bevásárlóközpontban különböző thai dizájnermárkák termékei találhatók, a választék óriási, az árak pedig szinte nevetségesek, hiszen az egyedi trikók és pólók árai átszámítva 900-2700 forint között mozognak.
Természetesen a bangkoki utam nemcsak a bulizással és a thai meleg élet felfedezésével telt, hanem városnézéssel is. Azt viszont remélem, nem bántátok, hogy a BoyOnGo bangkoki beszámolója más irányt vett, és inkább a forróbb élményekről szólt, mint a kulturális értékek bemutatásáról. Én pedig azt hiszem, hogy hamarosan visszatérek Bangkokba, és folytatom ennek az őrült, de mégis nagyon vonzó városnak a felfedezését.
Erdei Zsolt
Kövessétek BoyOnGo útjait az Instagramon is!
