Hamarosan az Orlai Produkciós Iroda Száll a kakukk fészkére című darabjában fog feltűnni mint gonosz főnővér, esténként viszont továbbra is rockdíva a színpadon. Péterfy Borival gonosz karakteréről és a zombi társadalomról beszélgettünk, de szóba jött az új Péterfy Bori & Love Band album is.
Humen: Ismét egy hideg szerep, mint a Terápiából Orsolya volt. Pedig ez tőled olyan távol áll, nem?
Péterfy Bori: Abszolút van bennem keménység és hidegség. Színésznőként inkább ilyen alkat vagyok, mint egy naiva. Nagyon vidám szerep ritkán talál meg. Egyébként egy színésznő alapvetően olyan, mint egy massza. Egy jó szerep és egy jó rendező kell hozzá, és bármivé át tud alakulni.
Humen: Mennyire tudsz köteléket találni a főnővérrel?
PB: Abszolút tudok. A Terápiában Orsolya sok szempontból hasonló volt, mindkettő magányos, karrierista, frusztrált nő. Én szerencsére nem vagyok ilyen, de nagyon jól ismerem ezt a típust. Mrs. Ratched egy csapatnyi férfin uralkodik, én meg gyakorlatilag most már kilenc éve egy csapatnyi férfivel dolgozom éjjelnappal. Sőt, otthon is egy csapatnyi férfin uralkodom. (nevet) Ebből is tudok táplálkozni, bár ha olyan eszközökkel akarnám irányítani a zenekart, mint a főnéni, akkor már régen feloszlottunk volna.
Humen: A regényben nagyon hiányoltam, hogy sose derült ki, hogy a főnéni mitől lett olyan, amilyen.
PB: Nekem pont az tetszik, hogy nem lehet tudni erről a nőről semmit. Azt sem lehetett tudni, hogy mennyire tetszik neki McMurphy. A filmváltozatban nagyon tetszett, ahogy a kis fura összeszorított szája szélén mindig ott ült egy perverz vágy. Tetszik, hogy rejtélyes karakter. Elhangzik, hogy nincs élete, nincs férje, a munkája a mindene. Gyakorlatilag szinte pszichológusnak képzeli magát és egészen drasztikus, beteg módon uralkodik a betegein és az orvosokon is.
Humen: Kicsit ez a magyar portás néni modell, nem?
PB: A portás nénik csak azt hiszik, hogy megengedhetik maguknak, hogy minősíthetetlenül beszéljenek az épületbe belépő több diplomás emberrel. Vagy egyáltalán bárkivel. Itt nem erről van szó. Ez a nő tényleg érti a szakmáját, csak éppenséggel teljesen máshogy használja fel a tudását a hatalomvágy miatt. Ezért a szimbóluma a mindenkori hatalomnak az egész mű. Sokkolással és lobotómiával zombikká teszik a betegeket. Ez a hatalom jellemzője. Agyatlan birka népet sokkal könnyebb irányítani, mint gondolkodó személyiségeket.
Humen: Ezért fontos ez a darab most éppen Magyarországon?
PB: Igen. De ez egy finom üzenet, hiszen itt mégiscsak konkrétan emberekről van szó, az ő sorsukat követjük. Persze ott marad az emberben az igazságtalanság érzése, hogy miként van letörve a szabadság, hogy a szabályok be legyenek tartva és rend legyen. De abszolút nem érzem azt a próbafolyamat közben, hogy direktben akarnánk bármit üzenni. Alapvetően erősen önmagában hordozza ezeket a gondolatokat a darab. Az orvos is azt mondja az újonnan érkező McMurphynek, hogy olyan ez az osztály, mint a társadalom kicsiben.
Humen: Mennyire vetted elő a könyvet és a filmet?
PB: Nyár elején egyszer a turnébuszban megnéztem a filmet. Elájultam, hogy mennyire nem fogott rajta az idő. Körülbelül két hétre rá hívott Tibor a szerep miatt. Furcsa, mennyi sorsszerűség van az életemben. A regényt pedig abszolút olvasom, hiszen együtt foglalkozunk vele. A rendező inkább a regényt akarja alapul venni, mint a filmet.
Humen: Honnan ez az energia, amiből táplálkozol?
PB: Nyilván ez a rock&roll életforma amennyire fárasztó, ugyanannyira sok energiát is ad vissza. A közönséggel való nagyon intenzív kapcsolat, a belőlük áradó energia és tombolás hihetetlenül feltölt. Mivel nagyon szeretem csinálni, mindig ott van, hogy ezt bírni kell. Ebből a szempontból nyilván a színház más. Itt egy más típusú energiaforrást kell keresni.
Humen: Itt nem lesz tombolás a színpad előtt…
PB: Nem. (nevet) Itt a kollégákkal való közös játék és egyáltalán az egész más szabályrendszer, ami nagyon izgalmas. Plusz bármennyire fárasztó gyereket nevelni, elképesztő sok energiát lehet belőle nyerni. Ha az ember meglátja a gyerekét vagy csak rágondol, gyorsan összeszedi magát, ha úgy érzi, fárad. Nem engedhetem meg magamnak, hogy fáradt legyek.
Humen: Mennyire van hatással rád a szerep?
PB: Van már vonzata. Mondta a zenekar, hogy elkezdtem keménykedni. (nevet) Nyilván tudat alatt gyakorlom, és keményebb hangon szólogatok be.
Humen: Ilyenkor egy szerepet tovább lehet vinni az élet más területére? Például egy dalszöveg írásába.
PB: Abszolút elképzelhető. De ez konkrétan még nem történt meg.
Humen: Ez trükkös átvezető kérdés akart lenni. Készülnek dalszövegek?
PB: Igen. (nevet) Abszolút készül az új album. Reménykedünk benne, hogy tavasszal meg is fog jelenni. Van már pár nagyonnagyon jó szám és írtam egykét jó szöveget is. Ki tudja, lehet, hogy lesz egy ilyen „bolondok házás” is.
A Száll a kakukk fészkére című darabot október 7-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban.
Kanicsár Ádám András
