„Britten zeneszerzői jelentősége abban rejlik, hogy egy olyan korban, amelyikben a művészt félelmetesen fenyegeti a társadalomtól való elszakadás veszélye, őneki teljes mértékben sikerült ezt a csapdát elkerülni. Zenéjének javarésze nem csupán a vájtfülűek, hanem a nagyközönség tetszését is kivívta” – írta az angol zeneszerzőről szóló Benjamin Britten élete és operái című könyvében Eric Walter White.
Edward Benjamin Britten, Aldeburgh bárója 1913. november 22-én született. Csodagyerek volt, ötévesen már komponált, majd a londoni Royal College of Musicban tanult zeneszerzést. Itt a klasszikusok mellett megismerkedett a kortárs zeneszerzők műveivel. Hogy megélhetése biztosítva legyen, komponált zenét színdarabokhoz, filmekhez, és a rádiónak is dolgozott. A II. világháború kitörése miatt az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol három évig élt. A háború után ünnepelt zeneszerző volt Nagy-Britanniában, II. Erzsébet királynő koronázására operát is írhatott.
Britten a saját neméhez vonzódott, és ez huszonéves korának felénél egyre nyilvánvalóbb lett. Jól megértették egymást a szintén meleg Wystan Hugh Audennel – Britten a költő több versét is megzenésítette. Ez a kapcsolat megerősítette a zeneszerzőt abban, hogy jobban értékelje a költészet szépségét, tudatosabban keresse a szavak és a zene kapcsolatát. Talán ennek is köszönhető, hogy Britten amerikai évei alatt Arthur Rimbaud verseire is komponált zenét.
Benjamin Britten társa munkájában és magánéletében Peter Pears operaénekes volt, akit 1936-ban ismert meg. Számos zeneművön, produkción dolgoztak együtt. Britten több alkalommal nyilvánosan is kifejezte csodálatát szerelme iránt.
Az angol zeneszerzőt az utókor leginkább operái miatt ismeri, a Szentivánéji álom (amellyel Henry Purcell előtt tisztelgett, és amelyen Peter Pearsszel dolgozott), a Peter Grimes (amely egy XVIII. századi angol költemény alapján született) és A csavar fordul egyet (amely Henry James regénye alapján készült) talán a leghíresebbek. Britten olyan operákat is írt, amelyekben található meleg motívum.
A Halál Velencében című operát Thomas Mann kisregénye ihlette, az ősbemutatót 1973-ban tartották, a művel Britten a Pears-szel való több évtizedes ismeretségét kívánta megünnepelni.
Billy Budd, a Jóképű Matróz
A Billy Budd című opera Herman Melville kisregénye alapján készült. A Moby Dick szerzőjének regénye a kéziratos hagyatékból került elő, így a Billy Buddot csak Melville halála után publikálták. A főszereplő Billy, a Jóképű Matróz naiv, jószándékú fiatalember, akit mindenki kedvel, aki iránt mindenki vágyakozik egy kicsit: „Veszélyes hivatásának mestere volt, s amellett többé-kevésbé kitűnő ökölvívó vagy birkózó. Maga volt a szépség és erő. Bátorságáról történetek jártak. Parton ő volt a bajnok, tengeren a hangadó, minden próbatételnél a legelső. (…) A jellem ritkán mondott ellent a testi formának. S ha ez nem színezte volna, a kellem és erő, ami ha férfiszemélyben párosul, mindig felettébb vonzó, önmagában aligha válthatta volna ki azt az őszinte hódolatot, amiben a Jóképű Matrózt kevésbé tehetséges társai némely esetben részesítették. (…) Fiatal volt, s bár teljességgel kifejlődött alakú, még valóságos koránál is fiatalabbnak látszott, mivel sima arcán gyerekes kifejezés bujkált, s e sima arcbőre csaknem nőies volt természetes állapotában, de hála tengeri útjainak, a liliom egészen elfojtódott rajta, s a rózsának is némi fáradtságába került, míg a napbarnítottságon át tudott virítani.” (Szász Imre fordítása) Billy népszerűsége azonban a fiú vesztét okozza. Hamisan vádolják lázadás előkészítésével, Billy pedig felindultságában megöli vádlóját – emiatt halálra ítélik a fiatal tengerészt.
Britten Billy Budd című operáját 1951-ben mutatták be, a szövegkönyvön E. M. Forster is dolgozott. (Ő írta a Maurice című, meleg férfiakról szóló regényt is.) Az opera fogadtatása vegyes volt, néhányan túl elvontnak ítélték a témát, és furcsának találták azt, hogy csak férfiak szerepeltek az előadásban. (Az ősbemutatót követően a darabot rendszeresen színpadra állítják, idén szeptemberben Bukarestben is látható volt.)
Benjamin Britten utolsó éveiben sokat betegeskedett, bár igyekezett komponálni is. 1976. december 4-én hunyt el. Emlékét Peter Pears még egy évtizedig tudta ápolni, ez most már az utókor feladata.
Molnár Zoltán
