Bandaháború és szerelem – West Side Story Szegeden
1957-ben tartották az ősbemutatóját a Shakespeare Rómeó és Júliája által ihletett, de teljes mértékben amerikai környezetbe helyezett, ennek megfelelően amerikai problémákra rezonáló – valójában azonban sokkal általánosabb problémákat megmutató – musicalt.
Stephen Sondheim és Leonard Bernstein musicalje elsöprő sikert aratott a New York-i Brodway-n, nem kerülhette el tehát a sorsát, hogy 1961-ben film is készüljön belőle. A mozi azután akkorát robbant, hogy nem kevesebb, mint tíz Oscart zsebelt be, és szerte a világon meghódította a nézők szívét, köszönhetően az örökérvényű tanulságot hordozó történetnek és Bernstein sodró lendületű, magával ragadó zenéjének (is). A West Side Story azóta is az egyik legnépszerűbb musical, amelynek America című betétdalát még azok is ismerik, akik egyébként nem rajonganak a zenés színházi produkciókért.
Olyannyira kedvelt darabról van szó, hogy idén decemberben érkezik a mozikba Stephen Spielberg remake-je, de addig is nagyszerű hír a magyar közönségnek, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon megnézhetik a legújabb hazai változatot. Megkapó érdekesség, hogy a hatvanas években éppen ez volt az első musicalprodukció az ország legnagyobb csillagtetős színházában, most pedig a korábban A csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát, az István a királyt és a Hegedűs a háztetőnt is színpadra állító Alföldi Róbert rendezésében, a hazai musicalélet legnagyobb sztárjaival tért vissza a mintegy ezer négyzetméteres gigaszínpadra.
A rivális bandák harcán keresztül a gyűlölködés értelmetlenségéről és végzetes veszélyeiről mesélő produkció női főszerepét a szegedi Ágoston Kati alakítja, míg Tonyt Kocsis Dénes és Koltai-Nagy Tamás kelti életre, de az előadásban fontos szerepekben látható Nádasi Veronika, Brasch Bence, Medveczky Balázs, Bezerédi Zoltán és Stohl András is. A lebilincselő szerelmi történet ezúttal kevésbé nosztalgikus, de sokkal dinamikusabb keretet kapott, mint a korábbi feldolgozásokban, ám ezen túl különösebb modernizálást nem igényelt, hiszen ahogy a rendező a közönségtalálkozón mondta: „nem volt szükség arra, hogy aktualizálja a darabot, bár több mint hat évtizede született, minden jelenete ma is él.”