Beszélgetés Balázs Attilával, a Háttér Társaság HIV vonalának alapítójával
Az Információs és Lelkisegély Szolgálat mellett 15 évvel ezelőtt a Háttér Társaság Balázs Attila kezdeményezésére megalapította a HIV vonalat. A személyes indíttatások mellett mesélt nekünk a kezdetekről, a jelenlegi helyzetről, és arról, hogy miért nagyon fontos a jelenlétük minden hazai állampolgár számára.
Mesélj kérlek magadról, illetve a HIV vonal kezdeteiről! Mik motiváltak benneteket a létrehozására?
A HIV vonalat 15 éve, 2005-ben alapítottam a Háttér tagjaként az egyesület támogatásával. Akkoriban született meg bennem a felismerés, hogy van egy kisebbség, amely a valós vagy vélt diszkrimináció miatt nagyon elszigetelten és információhiányosan létezik. Jelentős részük a meleg szubkultúrából való, így duplán terheltnek élhették meg a sorsukat. Személyes vonatkozás is motivált: egy jó ismerősöm megfertőződött, és nagyon nehezen viselte. Akikkel megosztotta a titkát, mindenkitől azt a választ kapta, hogy ők bizony nem tudnának így élni. Öngyilkos lett. Élete virágjában, értékesen. Amikor szervezési szakaszban volt még a HIV-vonal, HIV-pozitív ismerőseim sokat segítettek. Egyikük összeállított egy nagyon jó ismertetőt „Pozitív szemmel” címen, ami a fertőzésről, gyógyszerekről, életvitellel kapcsolatos kérdésekről nagyon sok információt adott. Egy másik ismerősöm egy nagyon jó jogi összeállítást készített „HIV és jog” címmel. A harmadik pedig összehozott HIV-pozitív emberekkel, így kirajzolódhattak azok a problémák, amiknél hasznos a civil segítség. Két ismerősöm, akik az egyik rádiónál dolgoztak, szintén hatalmas segítséget nyújtottak.
Kik fordulnak hozzátok?
Azt feltételeztem az alapításkor, hogy főleg HIV fertőzöttek fognak minket megkeresni – ehhez képest a legelső hívónk olyan személy volt, aki nagyon szorongott az egészsége miatt. Végig kellett kísérni a folyamaton, amíg rászánta magát a tesztre és megkapta az eredményt. Nem fertőződött meg. Megkönnyebbülten felhívott, és elárulta, hogy végrendeletet is írt, annyira nem tudott szembenézni a feltételezett jövőbeli sorssal. A hozzánk fordulók többsége heteroszexuális, körülbelül 25-30 százalékuk meleg. A hívók zöme férfi, de nők is gyakran telefonálnak. HIV státusz szerint is vegyes a kép a negatívtól a pozitívig, de leggyakrabban a bizonytalanok telefonálnak.
Milyen típusú segítő munkáitok vannak?
A kezdetektől három csatornán lehetett minket elérni: e-mailben, telefonon, valamint személyesen. Munkánkban az információadás mellett életviteli (lelki és gyakorlati) kérdésekben szolgálunk partnerként, valamint prevenciós munkát végzünk meleg közösségekben, szórakozóhelyeken és társkereső oldalakon.
Nagyon sokáig 24 órában elérhetőek voltunk. Ezt sajnos csökkentenünk kellett az elmúlt évben, mert a munka mellett önkéntes szolgálatot vállaló kollégáimmal nehezen viseltük az éjszaka közepén felébresztő szórakozó hívásokat. (Bár jobb, hogy bennünket abajgattak, mint ha a tűzoltókat vagy a mentősöket kötötték volna le a baromságaikkal.)
Miért vágtál bele ebbe a feladatba? Említetted a személyes indíttatást, de volt még más is mellette?
A miértre kettős a válasz: egyrészt szerettem volna megélni, hogy valami hasznot hajtok a világban, másrészt úgy gondoltam, hogy azokat a vívódásokat, amiken átestem az életem folyamán, talán mások is megélik. Vagy másféle vívódásokat, amikhez nem is tanács kell, inkább csak jól jön egy megértő fül. A kétféle ok egyesült abban, ami az önkéntes munkához vezetett.
Mostanában már nem jellemző a személyes segítségkérés: egyrészt nyitottabb a világ, másrészt találnak olyan ismerőst vagy fórumot, ahol felszedhetik az épp szükséges információkat, akiknek erre szüksége van. A telefonos vagy e-mailes megkeresések során pedig mindig cél, hogy a hívó önjáróvá váljon, és felnőtt módon tudjon a saját érdekében cselekedni.
A személyes segítésre többféle okból is sort került: volt, akit szűrésre kísértünk el, volt, akivel a László kórházat jártam be, hogy magabiztosabb legyen, ha vizsgálatra megy. Hosszabb időn keresztül egy AIDS stádiumos kliensnek a receptíratást és -kiváltást kellett intézni, mert neki kockázatos volt akár közlekedni, akár egy váróteremben üldögélni. A legtöbb személyes segítést pedig az indokolta, hogy szüksége volt rá a kliensnek a traumafeldolgozás kapcsán. Ezelőtt 8-10 évvel még az kapcsolódott a HIV-hez, hogy az AIDS halál, rettegés és kirekesztés. Ma már sokaknak van a láthatáron egy HIV pozitív ismerős, vagy halvány infó arról, hogy az orvostudománynak hála kezelhető állapottá vált a fertőzöttség.
A jövőbeli terveket illetően bennem a stafétaátadás a legfontosabb motívum. Jó darabig egyedül álltam a sarat a munkám és egy másik lekötöttségem mellett. Az utóbbi években viszont az iskolai teendőim egyre több időt vettek igénybe. Szerencsére összejött egy olyan csapat, ahol a munkamegosztás és a folytatás is biztosítottnak látszik.
Mesélj kicsit a csapatról! Aki jelentkezni szeretne hozzátok, milyen adottságokkal rendelkezzen?
Jelenleg négyen dolgozunk a csapatban. Mindannyian telefonos ügyeletet látunk el, valamint az e-mailes megkeresésekre az egyik kollégánk reagál. Igyekszünk arányosan szétosztani az időt. Ez nem könnyű, hiszen valamennyien munka mellett látjuk el ezt a feladatot. Valamennyien lelkisegélyes múlttal rendelkezünk, és a Háttér Társaság különféle HIV-AIDS programjaiban dolgoztunk már. Eddig is bevált, ezután is tartjuk azt a gyakorlatot, hogy a hozzánk csatlakozó vegyen részt a lelkisegély-szolgálat egyéves komplex képzésén, és szerezzen tapasztalatot híváskezelés terén.
A HIV-vonal elérhető:
Minden nap 6–22 óra között a +36 (1) 6 333 455 vezetékes telefonszámon, illetve e-mailben a hivvonal@hatter.hu címen.
Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett
