Az ókori zsidó irodalomban legtöbbször az egyiptomiak liberális szexuális életéről írtak, sokszor hozták fel őket, mint a szexuális kicsapongás példáit. Habár a Talmud a férfi-férfi közti kapcsolatot inkább Szodomával, Gomorrával és az amalekitákkal kapcsolatban említi, a fennmaradt források mégis meleg kapcsolatokról számolnak be.
Az egyiptológiában máig vita tárgyát képezi az LMBT emberek korabeli megítélése, mivel rendkívül kevés forrás maradt fent, amelyek alapján vizsgálódni lehet. A napvilágra került anyagok pedig sokszor kétértelműen fogalmaznak, valamint nem ritka az allegorikus és a virágnyelven megfogalmazott szöveg sem. Még az sem világos, hogy a korban mit gondoltak az azonos neműek közti kapcsolatról: míg az alább olvasható Széth-történet erősen azt sugallja, hogy a két férfi közti viszony elítélendő volt, addig számos sírábrázolás alapján úgy tűnik, melegnek lenni elfogadott volt. Egy biztos: egy forrás sem nevezi az azonos neműek kapcsolatát megvetendőnek vagy elítélendőnek.
A következőkben három történetet mutatunk be, amelyek az egyiptológusok között ma is vita tárgyát képezik. A kutatók egyik tábora mindegyikben a bizonyítékot látja az ókori egyiptomi elfogadásra, míg mások szerint ezek nem bizonyítanak semmit.
Az első fennmaradt történet az ötödik dinasztia idejéből származik: Nyankh-khum és Khnum-hotep Niuserre fáraó uralkodása alatt élt, mindketten nős, több gyermeket is nevelő családapák voltak. Az érdekesség azonban az, hogy mikor meghaltak, a családjuk közös masztabába temette őket, amelynek falain látható festményeken a két férfit egymás karjában ábrázolták. Továbbá felfedeztek olyan képeket is, amelyeken az orruk összeér: ez a korban a csókot szimbolizálta. Nyankh-khum és Khnum-hotep története alapján egyes kutatók kijelentették, hogy két férfi kapcsolata teljesen elfogadott volt az ókori Egyiptomban. A cáfolók szerint ők nem szeretők voltak, hanem sziámi ikrek.
A második történet II. Pepi királyról és az ő tábornokáról, Sasemetről szól. Kettejük viszonyát egy névtelen polgár örökítette meg, aki többször is járt a királynál, hogy elpanaszolja a bajait, de II. Pepi rendszeresen figyelmen kívül hagyta őt. Ezért ez a polgár megkérte egy barátját, hogy kövesse a királyt, aki egy éjjel kiosont a palotából és az éjszakát tábornokánál töltötte. A látogatás leírásában szereplő fél mondat a vita tárgya: „őfelsége elment Sasemet házába, és ott megkapta, amit őfelsége kívánt.” A kutatók egyik fele szerint ez szexre utal. Mások szerint a szöveget mindenki csak félreértelmezi: a leírás inkább csak egy vallási szövegre tett utalás.
A harmadik történet az istenek világában játszódik és jóval pikánsabb, mint az előző kettő. Széth és Hórusz harcáról szól, ahogy mindketten Egyiptom trónját akarták megszerezni, és ezért nem riadtak vissza semmilyen eszköztől sem. Miután Széthnek nem sikerült megölnie Hóruszt, és elüldöznie sem, úgy döntött, megalázza unokaöccsét. Elhívta magához egy partira, amin leitatta a nála jóval fiatalabb és jóval népszerűbb istenséget, majd arra buzdította, hogy aludjanak egy ágyban. Ekkor Széth megerőszakolta Hóruszt, csakhogy a fiatal isten becsapta Széthet: megjátszotta részegségét és összegyűjtötte a másik spermáját. Másnap Hórusz elmesélte anyjának, Ízisznek, aki dühében Széth spermáját betette annak kedvenc ételébe, hogy a galád isten elfogyassza azt. Majd az eset a papi bíróság elé került, ahol Széth megszégyenült, mivel az ő testéből is előkerült az ondó, hiszen az étellel bejutott a szervezetébe. A kutatók az erőszak leírásában egyetértenek, míg annak meleg vonatkozásában nem. Érvként azt említik meg, hogy Széth gyűlölte Hóruszt, csak a megaláztatás miatt közösült vele. Mások viszont kiemelik, hogy Széth szexuális irányultsága gyakran megkérdőjeleződik az egyiptomi mítoszokban, hiszen Hórusz mellett annak anyját, Íziszt is el akarta csábítani.
A fenti példák jól mutatják, hogy már az első jelentős civilizációból ismerünk meleg személyekről szóló történeteket, bár tény, hogy mindegyiknek létezik más olvasata is.
Bodor Máté
