Az Iron Maident aligha kell bemutatni bárkinek is. Az 1975-ben Angliában alakult heavy metal banda a mai napig aktív, ám tagjai nemcsak a zenéjük miatt hallatnak magukról – és most nem bulvárbotrányokra gondolunk. Az együttes frontembere, Bruce Dickinson két éve adott ki egy könyvet Mire való ez a gomb? címmel, ami akkora sikert aratott az olvasók körében, hogy azóta is járja vele a világot felolvasóesteket tartva. Ezzel a show-val látogat el Budapestre az íróvá (is) avanzsált énekes november 2-án, a Budapest Kongresszusi Központba.
Mire való ez a gomb?
A heavy metal banda frontembere őszinteséggel, humorral és nyíltsággal meséli el az életét, amiben volt fent és lent, gyors és lassú, boldog és szomorú is. Így nem csoda, hogy könyve és nemzetközi felolvasóestjei is nemzetközi sikert arattak. Persze, nem arra kell számítaniuk a nézőknek november 2-án, hogy az énekes hangosan felolvas a könyvéből, hanem inkább arra, hogy kötetlenül és szórakoztatóan mesél az életéről, olyan részleteket is felfedve, amikről az életrajza írásakor talán el is feledkezett, és persze az olvasók kérdéseit is megválaszolja. De nézzük csak meg, milyen főbb kanyarok voltak a híresség életében!
Kalandos gyerekkor
A 61 éves énekest a nagyszülei nevelték fel, mivel édesanyja tinédzserként esett teherbe, és szerelmével még túl fiatalok voltak, hogy felelősséget vállaljanak a csecsemő Dickinsonért. Néhány évvel a születése után szülei magukhoz vették az énekest, akinek többször is költöznie kellett egyik helyről a másikra szülei sajátságos életmódja miatt. Különböző iskoláiban sem érezte jól magát, csúfolták, ő pedig örökös kívülállónak tartotta magát. Az egyetemen angol irodalmat, történelmet és gazdaságtant is tanult, mivel nem tudta eldönteni, mi is érdekli őt igazán. Az egyetemi évek alatt több kis kocsmazenekarban is zenélt, például a Samsonban, ahol Bruce Bruce álnéven vált ismertté.
Iron Maiden jött és ment, majd megint jött
Dickinson 1981-ben csatlakozott az 1975-ben alakult Iron Maidenhez, amelynek addigra már 2 lemeze is megjelent, de a várt áttörést még nem érték el. Az énekes hamar ráérzett új együttese ritmusára, 1982-ben már ki is adták a következő albumukat, amin egy, a Samson együtteshez kapcsolódó jogi probléma miatt a zeneszerzők között Dickinson neve nem szerepelhetett. Szinte minden évre jutott egy új album és egy azt támogató turné, de Bruce Dickinson egyre kevésbé érezte magáénak a zenekart. Gyökeresebb stílusváltást szeretett volna elérni a banda zenéjében, de társai leszavazták. A helyzet addig mérgesedett, hogy Steve Harris zenésztársa azt állította Dickinsonról, hogy csak akkor énekelt a koncerteken, ha a sajtó is jelen volt, egyébként csak halkan motyogott valamit a mikrofonjába. Így nem meglepő, hogy 1993-ban Dickinson kivált az együttesből, hogy szólókarrierjére fókuszálhasson.
Mindez 1999-ig tartott, amikor az együttes menedzsere megkereste őt, hogy kipuhatolja, van-e rá esély, hogy az énekes visszatérjen egykori bandájába. A már fent említett Steve Harris volt az újbóli egymásra találás legnagyobb akadálya, mivel a két csapattag az 1993-as, nem éppen kellemes hangulatú elválásuk óta nem beszéltek egymással. Végül sikerült mindent megbeszélniük, az Iron Maiden pedig azóta is szárnyal, 2015-ben jelent meg legutóbbi, 16. stúdióalbumuk.
Visszatérve még néhány szó erejéig Dickinson szólópályájára, az első szárnypróbálgatásai még 1989-ben voltak, amikor a Rémálom az Elm utcában című horrorhoz írt egy dalt, ami végül egy Iron Maiden lemezre is felkerülhetett. Dickinsonnak 1990-ben jelent meg az első szólólemeze, az Iron Maidenből való kiválása után pedig 1994-ben adott ki új anyagot. Szólóként sem vallott kudarcot, de igaz, ami igaz, az Iron Maiden tagjaként sokkal szerencsésebb csillagzat alatt működött.
A polihisztor
Bruce Dickinson egy rendhagyó figura, és ezt nemcsak a zenei életben betöltött szerepe miatt gondoljuk így. Az énekes nemcsak énekes, hanem vívó is: a ’80-as évek legvégén Nagy-Britanniát képviselte az Európa-kupán. Az irodalom sem ismeretlen terep számára: 1990-ben jelent meg első regénye, és a krimi annyira népszerű lett, hogy a kiadó felkérésére a folytatása is elkészült 1992-ben.
Nem lehet elmenni szó nélkül pilótakarrierje mellett sem: Dickinson az Astraeus légitársaság pilótájaként tevékenykedett, 2008-ban pedig ő maga vezette az együttest turnéállomásról turnéállomásra szállító repülőgépet.
Ilyen kalandos életút után (és ki tudja még, mennyi kaland előtt) biztosak lehetünk abban, hogy Bruce Dickinson különleges one man-show-ja rengeteg izgalmas sztoriban bővelkedik majd.
Tegdes Péter
A november másodikai koncertre jegyeket a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon lehet vásárolni.
