Testközelben címmel szervez filmnapokat április 21-24. között a Goethe Intézet. A rendezvénnyel a kamerák előtt és a kamerák mögött dolgozó nőkre szeretnék irányítani a figyelmet: sajátos látásmódjukra – a „női tekintet”-re -, a női elbeszélések ritmusára, és olyan történetekre, amelyek arról szólnak, milyen érzés nőnek lenni, és hogyan élik meg a testiséget és az érzékiséget a nők a 21. században.
A négy film mind más és más szemszögből vizsgálja ezeket a kérdéseket, de a női filmkészítők új generációja ezekkel a filmekkel megmutatja, hogy képes túllépni a heteroszexuális fehér férfiak által a múlt században kialakított filmnyelven, s létrehozni valami egészen újat.
A Gubó (2020) a 14 éves Nóráról szól, aki pubertáskorral küzd, s eközben ráébred, hogy a lányokhoz vonzódik. Leonie Krippendorf rendező egy interjúban elmondta: „olyan filmet akartam készíteni, amely kifejezetten közvetíti a test érzetét, és amely a szokásosnál reálisabban mutatja be a például az első menstruáció témáját. Ez volt a kiindulóötlet, és az egyik első jelenet a Nóra és Romy közötti jelenet volt a wc-n.”
A Meztelen állatok (2020) egy fontos fordulópontot mutat be öt fiatal életében, akik több száll is kötődnek egymáshoz. A küzdősport és a szexről való beszélgetések között különféle kapcsolati konstellációban élik ki érzéseiket, keresik egymást, bujkálnak, csókolóznak, vagy megütik egymást. Melanie Waelde rendező arról az állapotról mesél, „amikor sebezhetővé válunk, és ugyanakkor minden erőnkkel küzdünk saját sebezhetőségünk ellen”.
A Boldogság-ban (2021) Henrika Kull két nő történetét meséli el, akik egy olyan világban találkoznak, ahol a női testek árucikké válnak. Rendezői nyilatkozatában így fogalmaz: „A vágy és a testiség, de a társadalmi határhelyzetek és a megbélyegzés helyei is olyan témák, amelyek mindig is lenyűgöztek. A kutatás 2010-ben vezetett először egy bordélyházba. Meg akartam tudni, hogyan működik ez a hely: Hogyan viszonyulnának az ottani nők a nőiességükhöz, hogyan bánnának egymással, és a vendégeikkel?”
Nicolette Krebitz Vad című filmjében (2015) a főszereplőnő a város szélén találkozik egy farkassal, aki lenyűgözi őt. Sikerül befognia, és az állat közelsége felerősíti benne az ösztönös oldalát. A rendezőnő egy interjúban elmondta: „A testet például a társadalmunkban kiemelt fontossággal kezelik, állandóan védik és biztonságba akarják helyezni, és trenírozzák, hogy egyre tovább és tovább éljen. Ne dohányozz, ne igyál, hiszen vigyáznod kell magadra. Ugyanakkor egyre távolabb kerülünk a testünktől és a valódi közelségtől. Ez érdekelt engem.”
Az utóbbi években, amióta Maren Ade Toni Erdmann-ja Cannes-ban a közönség és a kritikusok kedvence volt, Nicolette Krebitz Vad (Wild) című filmje pedig a Sundance Filmfesztiválon keltett szenzációt, egyre nagyobb figyelem kíséri Németországban a női rendezők alkotásait, akik saját filmjeiket írják, rendezik és valósítják meg producerként.
