Interjú Sam Willberry íróval, a Szivárványálom kiadó vezetőjével
Magyarországon arcpirítóan fiatalon kiadni egy melegekről és heroinfüggőségről szóló romantikus regényt csak az nehezebb, ha mi magunk adjuk ki – más, ugyancsak LMBTQ témájú regényekkel egyetemben, egy egész generációt a szárnyunk alá véve. Sam Willberry (természetesen álnéven) pedig épp ezt teszi Szivárványálom című kiadójával. Legújabb könyve, a Rush két fiú egymásra találását dolgozza fel, feltéve a kérdést, hogy mit ér a szerelem a függőség elleni harcban. A szerzővel és kiadóvezetővel új könyvéről, az LMBTQ könyveket övező tinilázról, az eddigi eredményeiről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Mesélj kicsit, mi a Rush története? Kérdezem ezt magáról a történetről, de arról is, hogyan keletkezett a könyv.
A történet váratlanul toppant be az életembe valamikor tavasszal, bár akkor még csak foszlányokban. Aztán ahogy telt az idő, úgy bontakozott ki a cselekmény is. Általában nem készítek jegyzetet az ötleteimhez; ehhez sem született, viszont alapos átgondolást igényelt. Nincs mit kertelni, ez egy nagyon komoly téma, és fel kellett tennem magamnak legalább két kérdést: elég érett vagyok hozzá? Elég jó a beleérző képességem?
Végül legyőztem a kétségeket és belevágtam. Bár az ember úgy van összerakva, hogy a bizonytalanság árnyéka folyton ott ólálkodik a tudatunk peremén, igyekeztem mindezt jól kezelni. Tudtam, hogy semmiképp sem akarom feladni – ebben biztos voltam.
A Rush egyik főszereplője, Zámori Alex heroinista, aki már nem lát kiutat a drogfüggőség labirintusából. Az ő küzdelmeiről, múltjáról olvashatunk, miközben megismerkedik a művészlelkű festővel, Garay Ábellel, aki rögtön szívügyeként kezeli a fiú megmentését. Azonban semmi sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Ábel szembesül Alex romlottságával, látja, hogy a fiú mennyire le van csúszva, lelkileg és fizikailag egyaránt, és arra is rájön, hogy ebben a helyzetben a szavak már vajmi keveset számítanak. Vajon segíthet a szerelem? Ha igen, mennyit? Lehet-e kapaszkodó a küzdelmek során? Hogyan éli meg Alex a heroinfüggőséget és a szerelmet? Melyik az erősebb?
Ezeket a kérdéseket feszegetem a Rush-ban. Bízom benne, hogy elnyeri az olvasók tetszését ez a roppant realista, érzelmes LMBTQ regény.
Honnan jött pont a drog mint téma?
Rengeteg olyan téma van, amihez sokan nem mernek nyúlni. Én mindenképp valami olyanról akartam írni, amiről keveset beszélnek. A drogfüggőség témája megosztó – és pont ettől olyan izgalmas, ezért rejlik benne sok lehetőség, hiszen többféle aspektusból elemezhetjük. Én azt az oldalt akartam bemutatni, amikor az egyén nem önszántából választja a drogot, hanem a körülmények áldozatává válik.
A drogfogyasztók világa meglehetősen zárt, könnyen festhet róla az ember hibás vagy sztereotip képet. Hogyan próbáltad ezt elkerülni?
Kutatómunkát végeztem. Cikkeket olvastam, videókat és filmeket néztem a témában, próbáltam magamba szívni a tudást. Valóban egy zárt világ, ezt nem is vitatom, ugyanakkor minden drogfüggő más – így azért könnyebb dolgom volt. Két magyar heroinista internetes naplójába is beleolvastam, ahol olyan sokrétűen írtak a szerről és annak hatásairól, hogy máris jobban átláttam ezt az egészet. Egy valamiben biztos voltam: ez egy pokoli út annak, aki átéli: tele van fájdalommal, veszteséggel, örökös kínlódással, és a heroinvággyal, ami olyan métely a testben, ami fokozatosan roncsol fizikailag és mentálisan.
Van valami célja is annak, hogy ezt a témát választottad? Figyelemfelhívás? Megelőzés?
Talán ha kicsit belelátunk mások életébe, a sajátunkat majd jobban fogjuk tudni kormányozni. Szóval, igen, figyelemfelhívásnak és megelőzésnek is szánom. Ami még nagyon fontos – talán klisé, de vállalom –, hogy ne add könnyen a bizalmadat!
Hogyan építetted fel a karaktereket? Te vagy az ismerőseid is benned vannak valahol? Vagy a magánéleted mozzanatai?
Nem igazán. Írás közben igyekszem kizárni a külvilágot. Ha bármilyen egyezést vél felfedezni bárki a leírtak és a valóság között, az a véletlen műve. Persze, előfordulhat, hogy egy-két elemet vagy egy külső impulzust beépítek a regény tartalmába a saját életemből. Íróként elég sok minden inspirál, így hatással lehet rám egy buszon hallott párbeszéd, de egy utcasarkon elhagyott cipő is.
Nem ez az első könyve a saját kiadódnak, ami kimondottan meleg irodalommal foglalkozik. A jelek szerint elég nagy az igény a műfajra, főleg a tinik között.
Igen, bár azt is hozzá kell tennem, hogy az olvasóink többsége húsz éven felüli nő. Ezzel semmi gond sincs, sőt, megtisztelő, hogy ekkora nyitottsággal és elfogadással állnak a témához. Én csak örülök neki, és igyekszünk másokat is elérni.
Hogyan találják meg a könyvek a közönségüket?
Vallom, hogy aki kicsit is szeretolvasni, netán érdeklődik a meleg irodalom iránt, az óhatatlanul utánanéz, hogy milyen LMBTQ regények jelentek meg eddig. Szerintem az internet kellően nagy színteret biztosít ennek is, úgyhogy csak rajta, vadászatra fel, mindenki keresse meg a neki tetszőt! Természetesen igyekszünk minél több platformon felhívni az olvasók figyelmét a létezésünkre.
Mennyire segíthet ez abban, hogy a jövő generációja elfogadóbb legyen?
Leírhatatlanul sokat. Ha valamiről nem beszélünk, ha a szőnyeg alá söpörjük, ne várjuk, hogy elfogadják és megértsék! Hiszem, hogy a szerelemben az a szép, hogy nincs szabályok közé szorítva. Pont az a csodálatos benne, hogy váratlanul és szinte megmagyarázhatatlanul történik, és kell az a bizonyos szikra hozzá… Hát nem tök mindegy, hogy azonos neműek között alakul ki vagy sem? Annyi mindent meg akarunk magyarázni a mai világban. A szeretetet ne akarjuk – csak éljük meg! Szerintem ez a lényeg.
Mik a visszajelzések eddig a kiadóval és a kötetekkel kapcsolatban? Akár a közönség, akár a szakma, irodalmi szcéna szempontjából?
Csupa pozitívum, aminek természetesen szívből örülünk. Nyilván mindenben akad kisebb-nagyobb hiba, egyetlen könyv sem tökéletes, azonban eddig teljes mértékben negatív kritikát nem kaptunk. Külön megtiszteltetésként ért, hogy a szegedi Genéziusz színház egy felolvasóestet szervezett október elején a Lélekcseppekből. Szép műsort állítottak össze, ami után kötetlen beszélgetés, majd dedikálás következett. Ezúton is köszönjük!
Mit tegyen valaki, ha van egy jó története vagy néhány írása és szeretné nálatok megjelentetni?
Kis kiadó vagyunk, most próbálunk magasabbra mászni a képzeletbeli létrán, de ha valaki kellően bátor és elhivatott hozzá, keressen fel bennünket a foszerkeszto@szivarvanyalom.hu e-mail címen. A beérkező műveket a főszerkesztő, Tira Nael fogja elbírálni. Ha minden a tervek szerint alakul, jövő év végén szeretnénk egy regénypályázatot indítani.
Milyen könyveket várhatunk a jövőben?
Öt regény van tervben jövőre. Hamarosan egy új szerzőt is bemutatunk az olvasóknak, Erdőss Alexet, aki végtelenül érzékeny témákhoz nyúl, olyan kifinomultsággal, hogy hamar beszippant a stílusa. Tőle érkezik majd a Kereszttűzben című regény. Tőlem és Hajnal Kittitől is várható újdonság, valamint Betty Forester és Tira Nael is debütál jövőre.[
További információk és könyvrendelés a www.szivarvanyalom.hu oldalon!
Facebook: @SzivarvanyalomKonyvek
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
