A görög mitológia számos olyan elemet tartalmaz, amelyek kifejezetten homoszexuális viszonyokat mutatnak be, azonban súlyos tévhit azt állítani, hogy az antik világban teljesen természetes volt két férfi vagy két nő szerelme. A női homoszexualitásról szinte egyáltalán nem értekeztek, a férfiak közti meleg kapcsolatok pedig szigorú korlátok közé voltak szorítva (a passzív felet a rómaiaknál is a görögöknél is elítélték), ennek ellenére számos példa támasztja alá, hogy a homoerotikus vonzalmakat sokkal szabadabban kezelték.
A homoszexualitás a kereszténység elterjedése előtt nem járt kéz a kézben a kriminalizációval, és noha már akkor se tartották teljesen természetes dolognak, mégis árulkodó bizonyítéka az ókori nagyhatalmak egyfajta liberális felfogásának az, hogy a görög világ főistene, Zeusz egy pásztorfiú iránt lobbant lángra.
A mitológia szerint Ganümédész Trósz trójai király és Kallirhoé nimfa gyermekeként született, és felnőve páratlan szépségű ifjúvá cseperedett. Egy napon, amikor éppen apja nyáját legeltette az Ida-hegyen, Zeusz főisten meglátta a fiút, akinek elemi szépsége annyira elvarázsolta, hogy egyből beleszeretett.
Az istenek feje sosem hűségéről volt híres, ezért sassá változott, és elrabolta az ártatlan fiút, majd az Olümposzra vitte, és ott az istenek pohárnokává tette, amivel Ganümédész megkapta Zeusztól a halhatatlanságot is.
Trósz király évekig nem tudta, hová tűnt a fia, és amikor rájött, hogy Zeusz rabolta el, szíve teljesen összetört. Olyan keserves siránkozásba kezdett, hogy Zeusz kénytelen volt elküldeni hozzá Hermészt, aki kárpótolta a királyt fia elvesztéséért: nekiadta a világ legjobb és leggyorsabb lovait, amelyek képesek voltak a vízen futni. Zeusz szerelmének jele, hogy olyan értékes lovakat adott Trósznak, amiket csak Héraklész tudott elnyerni a királytól, amikor a Poszeidón által küldött tengeri szörnyet megölte, és ezzel megszabadította a rettegő városlakókat a fenevadtól.
A fiú a kiengesztelő ajándék átadása után az Olümposzon maradt Zeusz szeretőjeként, de az isten (jogosan) féltékeny felesége, Héra zokon vette, hogy férje folyamatosan, ráadásul a szeme láttára csalja meg, ezért Zeusz, hogy megvédje szerelmét Héra haragjától, a csillagok közé emelte Ganümédészt, aki ma a Vízöntő csillagképként lehet ismerős nekünk.
A történet érdekessége, hogy Ganümédész elrablása hatalmas inspiráció volt (elsősorban a reneszánsz és a barokk) művészei számára, holott a korszakok keresztény mivolta miatt egy homoszexuális felhangú történetet feldolgozó alkotóra nem éppen vetett jó fényt a témaválasztás. A mitológiai jelenet olyan híres művészeinket ihlette meg, mint Michelangelo, Rembrandt vagy Girolamo da Carpi.
Tóth Luca Rozália
