19 évvel ezelőtt iskolatársai megkínozták és magára hagyták Matthew Shepard amerikai egyetemistát, pusztán azért, mert homoszexuális volt. Néhány napra rá belehalt sérüléseibe. A fiatal fiú halála kapcsán több film, színházi előadás és dal született. A gyilkosság elindított egy társadalmi folyamatot, amelynek köszönhetően 2009 októberében az Egyesült Államok Shepard-törvényként emelte szövetségi szintűvé a gyűlöletbűncselekmények megakadályozására hozott rendelkezéseket.
1998. október 6-án Aaron McKinney és Russell Henderson felajánlotta Matthew-nak, hogy hazaviszik egy buliból. A két fiú már korábban elhatározta, hogy meggyilkol egy meleget; hogy Matthew bizalmába férkőzzenek, maguk is melegnek tettették magukat. Hazafelé autójukkal letértek az útról és egy, a wyomingi Laramie mellett lévő pusztába vitték. Kirabolták, pisztollyal addig ütötték a fejét, amíg el nem ájult, végül krisztusi pózban kikötözték egy kerítéshez. 18 órával később talált rá egy kerékpáros, akkorra már olyannyira eltorzult az arca a sérülésektől, hogy távolról madárijesztőnek hitte. A kórházban sérülései súlyossága miatt nem tudták megműteni, rövid időre ébredt csak fel a kómából. A gyilkosság után öt nappal belehalt koponyasérüléseibe.
Matthew még a kórházban küzdött, amikor barátai fáklyás virrasztást szerveztek érte. Egy westboroi baptista lelkész, Fred Phelps nyíltan magasztalta az elkövetőket, később Matthew temetésére is tüntetést szervezett. Erre válaszul Matthew barátai fehér angyalruhába öltözve demonstráltak a westboroi baptista templom előtt. A brutális gyilkosságnak hatalmas visszhangja lett az Egyesült Államokban, ennek köszönhetően Matthew Shepard az emberi jogi és LMBTQ-mozgalom ikonikus mártírjává vált.
Matthew megrázó esete a társadalmi-emberi jogi folyamatokkal párhuzamosan nagy hatást váltott ki a kultúrában is. Életéről számos irodalmi, zenei, filmes és színházi alkotás született. Az eset után nem sokkal amerikai költők egy Blood & Tears: Poems for Matthew Shepard című kötetben összegyűjtötték és kiadták az áldozat emlékére írt verseiket. A legőszintébb és legmegrázóbb írás magától Judy Shepardtól, Matthew édesanyjától született. A The Meaning of Matthew az édesanya visszaemlékezése fia életéről, a meggyilkolását követő perről, és saját munkájáról az általa létrehozott, a bántalmazás és kirekesztés ellen kampányoló Matthew Shepard Alapítványban végzett munkájáról.
Hasonlóan őszinte alkotás a Matthew Shepard is a Friend of Mine című dokumentumfilm, amelyben Matthew barátai mesélnek a fiúról, hogy milyennek ismerték, és mennyiben változtatta meg életüket barátjuk elvesztése. A The Matthew Shepard Story című Emmy-díjas HBO produkció pedig a büntetőpert dolgozza fel. A történet középpontjában Matthew édesanyja és édesapja áll. A per során a szülők közbenjártak a bírónál, hogy fiuk gyilkosát halálbüntetés helyett életfogytiglani börtönre ítélje, mert nem akarták, hogy az ítélet olyan indulatokat szabadítson el, amely további áldozatokat szedhet. A film a szülők döntési folyamatát, belső vívódását dolgozza fel. A film végén elhangzik Elton John American Triangle című dala, melyet Matthew emlékére szerzett, és Rufus Wainwrightot kérte fel vokalistának.
A legátfogóbb alkotás Moisés Kaufman és a Tectonic Theatre The Laramie Project című munkája. A társulat dokumentumszínházi alkotásokat mutat be. Számos interjút készítenek érintettekkel, amelyek később szóról szóra elhangoznak színpadon. A projekt során az alkotók több száz interjút vettek fel Matthew halálának helyszínén, Laramie városában. Az itt élők beszélnek arról, hogyan viszonyultak a gyilkossághoz és az azt követő médiafigyelemhez, ami a városra irányult. Az interjúkból óriási terjedelmű, három felvonásos előadás született, amit az off-Broadway-bemutató után számos amerikai színházban és iskolában feldolgoztak, az HBO később filmre is vitte. Magyarországan a PanoDráma társulat mutatta be felolvasószínházi formában 2013-ban. A benne megjelenő kis wyomingi város közös emlékezete az esetről a kétezres évek portréja a jogegyenlőség felé való haladás állapotáról. Tíz évvel később az alkotók visszalátogattak Laramie-ba, hogy újra interjút készítsenek a korábban megkérdezettekkel, majd újabb drámát rögzítettek a projekt epilógjaként. Az előadás bizonyította, hogy 2010-ben, egy évvel a Shepard-törvény elfogadása után is szükség van az emberi jogokért küzdő aktivisták és művészek missziójára.
Nagy Mihály
