„Szent a föld, ahol szomorúság honol. Eljő a perc, mikor az emberek meg fogják érteni, mit jelent ez; addig azonban semmit sem foghatnak fel az életből. Robbie és a hozzá hasonló lények megérthetik. Mikor börtönömből a csődbíróság elé vezettek, két rendőr között, Robbie ott várakozott a hosszú, komor folyosón, hogy a tömeg szeme láttára, amelyet ez a kedves, egyszerű cselekedet némává igézett, megemelje előttem komolyan a kalapját, mialatt békába szorított kézzel és lehorgasztott fővel elhaladtam mellette. Ennél apróbb dolgokért is jutottak már emberek a mennyek országába. (…) Nem olyan dolog ez, amit formálisan, formális szavakkal meg lehet köszönni. Szívem kincstárába helyeztem el. Ott őrzöm titkos tartozásul, amelyet – örömmel mondom ezt – valószínűleg sohasem róhatok le. (…) Ha az emberek képesek megérteni nemcsak azt, milyen szép volt Robbie cselekedete, hanem azt is, hogy miért volt és miért lesz rám nézve mindig oly nagy a jelentősége, akkor tisztában lesznek talán azzal is, mi módon és milyen érzülettel kell hozzám közeledniök…” Ezek a szavak Oscar Wilde szavai, amelyek a De Profundis (1897) című írásában olvashatók, és amelyet Wilde börtönévei alatt készített.
A szövegben többször megemlített Robbie, azaz Robert Baldwin Ross kanadai-brit újságíró, kritikus és műkereskedő 1869. május 25-én született. Felmenői között jócskán voltak ismert közéleti személyiségek: anyai nagyapja, Robert Baldwin egyike volt azoknak a politikusoknak, akik kiharcolták Kanadának az autonómiát Nagy-Britanniával szemben, ügyvéd édesapja, John Ross pedig Kanada főügyésze, illetve 1869-től a szenátus elnöke volt. Robbie a franciaországi Tours-ban született, de a család hamar visszatért Kanadába, mivel az apát oda kötötték politikai megbízatásai. John Ross azonban Robbie kétéves korában meghalt, így a család 1871-ben Londonba költözött.
A később újságíróvá és kritikussá lett Robbie Ross 1888-tól a cambridge-i King’s College-ban tanult. Diáktársai előtt nem titkolta homoszexualitását, ezért néhányan zaklatták őt. Erőszakkal megfürdették egy szökőkútban, amelynek eredményeként Ross tüdőgyulladást kapott. Miután meggyógyult, elérte, hogy az elkövetők bocsánatot kérjenek tőle, de az egyetem nem marasztalta el őket.
Igen nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Robbie Ross volt Oscar Wilde első férfiszeretője. 1886-ban ismerték meg egymást, még Ross cambridge-i tanulmányainak megkezdése előtt. A következő 14 évben Robbie végig csodálattal, rajongással, mély érzésekkel állt Oscar Wilde mellett. Támogatta őt azokban a perekben, amelyek következményeként azonban Wilde börtönbe került. Ekkor is tartotta vele a kapcsolatot. Így ír erről Oscar Wilde a De Profundisban: „Negyedévenként összefoglaló jelentést kapok Robbietól az irodalmi újdonságokról. Leveleinél elragadóbb valamit elképzelni sem lehet, oly elmések, oly ügyesen fogják össze a dolgokat és oly kecsesen vannak odavetve. Levelek ezek a szó igazi értelmében: csevegések kettesben: megvan bennök a francia causerie minden kiválósága. Hogy szokott finomsággal hódolhasson nekem, majd elmém erejéhez, majd humoromhoz, majd pedig a szépség és a kultúra iránt való, velem született hajlandóságomhoz fordul és százféleképpen eszembe juttatja, hogy volt idő, amikor sokak szemében arbiter elegantiarum voltam, tekintély a művészi stílus kérdéseiben, sőt némelyek szemében a legfőbb tekintély. Így adja bizonyságát annak, hogy ő a szeretet tapintatával irodalmi tapintatot egyesít. Levelei voltak az apró közvetítők közöttem és a művészetnek ama dicső szellemvilága között, amelynek hajdan királya voltam és királya is maradtam volna, ha nem csábíttatom bele magam a szenvedélyek durva, tökéletlen világába, amelyben az ízlés nem válogatós és a vágy nem ismer határt.” Robbie Ross a szabadulása után is támasza volt a költőnek, vele volt utolsó éveiben, és akkor is, amikor egy párizsi hotelszobában meghalt. Ross visszaemlékezései szerint Wilde órákon keresztül kábultan feküdt, majd egyszer csak felemelte fejét, és közvetlenül halála előtt azt mondta: „Átok reá, aki idézi mondásaimat, vagy antológiát mer összeállítani belőlük!”
Robbie Ross lett Oscar Wilde irodalmi hagyatékának gondozója. Erről maga Wilde rendelkezett egy 1897. augusztus 1-jén írt levélben: „Azt akarom, hogy halálom után te legyél az irodalmi hagyatékom gondozója, a te kezedben legyen a darabjaim, könyveim és egyéb írásaim feletti rendelkezési jog. Amint alkalmam és jogom lesz arra, hogy végrendeletet készítsek, meg fogom tenni. A feleségem nem érti meg művészetemet, és nem is lehet elvárni tőle azt, hogy érdeklődjék műveim iránt. Cyril pedig még gyermek. Ezért szinte természetes, hogy hozzád fordulok. Szeretném, ha valamennyi munkám a birtokodba kerülne. Azok az összegek, amelyek értékesítésükből befolynak, jussanak el Cyrilhez és Vivianhez.” Ross egyébként jó viszonyt ápolt Oscar Wilde fiaival, Cyrillel és Viviannel, így nemsokára át is adta az édesapjuk irodalmi örökségével kapcsolatos jogokat. Persze a hagyaték rendbetétele nem kis feladatot jelentett Rossnak. El kellett készíttetnie Oscar Wilde írásainak végleges bibliográfiáját, meg kellett vásárolnia egyes szövegek jogait. Több olyan könyv is elérhető volt feketepiacokon, amelyek szerzőjeként Oscar Wilde-ot adták meg, de neki azokhoz semmi köze nem volt. Rossnak az illegálisan kiadott hamisítványokkal is meg kellett küzdenie.
Oscar Wilde hamvait ma a párizsi Père-Lachaise temetőben találjuk, ahová 1902-ben szállították Robbie Rossnak köszönhetően. Ő bízta meg Jacob Epsteint a síremlék elkészítésével úgy, hogy abban majd legyen helye Ross hamvainak is. Az urnát végül 1950-ben, Wilde halálának ötvenedik évfordulóján helyezték a sírba.
Robbie Ross a XX. század kezdetétől a művészek pártfogójaként és a művészetek támogatójaként volt ismert. Vezetett egy kis galériát Londonban, írt kritikákat, az I. világháború alatt támogatta azt a csoportot, amelynek tagjai fiatal meleg költők és művészek voltak. Ross majdnem áldozata is lett lelkesedésének, Nagy-Britanniában ugyanis 1918-ban többezer homoszexuális nőt és férfit vádoltak azzal, hogy hazájuk elárulására készültek – a németek zsarolásának eredményeként.
Rosst végül a botrány elkerülte, de megviselte, igyekezett a munkájára koncentrálni. Melbourne-be tervezett egy kiállítást, amely azért nem valósulhatott meg, mert 1918. október 5-én Londonban hirtelen meghalt. Személye több Oscar Wilde életével kapcsolatos filmben, színdarabban, regényben is felbukkan. A legismertebb talán Michael Sheen alakítása az Oscar Wilde szerelmei (1997) című filmben.
Molnár Zoltán
