Aki előtt lehullottak az álarcok – Keleti Éva sosem látott képei
Mesterien láttatott olyan dolgokat, amik a többség számára észrevehetetlenek voltak. Keleti Éva a színházi fotográfia igazi legendája, fényképezőgépe előtt egymás után hullottak le a legnagyobb színészek sokszor évtizedek alatt kimunkált álarcai. Az idén 85 éves Keleti Éva 85 sosem látott képét lehet megtekinteni a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Mint általában a nagy művészeknél az lenni szokott, Keleti Éva élete is egy véletlennek köszönhetően vette arra az irányt, ahol később valódi hivatását, egy életen át tartó szerelmét megtalálta. El lehetne játszani a gondolattal, talán valaha meg lett-e volna örökítve ilyen mélységekben és sokszínűen Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán szerelme, illetve azok a pillanatok, amik által egy kevésbé ismert arcát ismerhettük meg hazánk színészóriásainak, ha Keleti Évát az ELTE fizika-kémia szakán nem a váci Forte filmgyárba osztják be gyakorlatra. És akkor, ha nem érdeklődik annyira a fotózás iránt, hogy meg sem áll a Magyar Fotó Állami Vállalatig, hogy megtudhassa, pontosan hogyan születik a kép. Nem valószínű.
Ezekhez a képekhez azonban nemcsak egy kivételes tehetségű fotós kellett, hanem egy olyan ember, akit fényképezőgépével együtt közel engednek magukhoz a magyar színháztörténet legnagyobbjai. Valaki, aki önmaga is művész, aki egyszerre tud barát lenni és a szakmáját magas szinten művelni. Aki tudja, hol az a pont, amin túl még nem sért érzékeny színészlelkeket, és azt is, hogyan mossa el az örökké játszó művészek manírjait, hogy a maszkok mögül előcsalogassa az embert.
„Amint megláttam, hogy a hívótálban hogy rajzolódik elő a fotográfia, amelyet mint új valóságot kell fixálni, nagyon hamar kialakult bennem az a kötődés, az a szerelem, amely az egész életpályámat sorsszerűen megváltoztatta” – mesélte a kezdetekről egy interjúban, amit nyolcvanéves korában készítettek vele. Keleti Évát nagy mesterek, többek közt Langer Klára és Vadas Ernő tanították. Szakmai életét három nagy részre lehet tagolni: a Magyar Távirati Irodánál fotósként dolgozott, 1976-tól pedig képszerkesztő, szerkesztő és fotográfus volt a meghatározó fontosságú kulturális lapnál, az Új Tükörnél, majd később a Színházi Életnél. Megszűnésük után képügynökséget kezdett vezetni.
Fokozatosan vált a magyar fotográfiai közélet meghatározó alakjává, többek megfogalmazása szerint a magyar fotográfia nagyasszonyává. A magyar kulturális élethez, kiemelten a magyar színházi fényképezéshez köthető felvételei valódi ikonikus alkotásoknak számítanak. Belőlük válogattak ki 85 olyan felvételt a Magyar Nemzeti Múzeumban, amik eddig egy kiállításon sem szerepeltek. A fotográfiák eredeti negatívjait és diáit Keleti Éva 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
A Kontakt című tárlaton többek közt a pályája elején álló Gálvölgyi Jánosról, Pogány Juditról, Psota Irénről, a valódi díváról, és Gesztesi Károlyról, a bulvár egyik kedvencéről látni fotókat. Ezek a hírességek sokszor kevésbé ismert, emberibb oldalukról mutatkoznak meg, így derül ki, hogy Gesztesi Károly sokáig nem bízott színészi önmagában, vagy hogy Mácsai Pál már pályája kezdetén arra vágyott, hogy olyan legyen, mint Várkonyi Zoltán: színész és rendező. Ahogy végignézünk a fotókon, úgy bontakoznak ki nemcsak színészgenerációk legnagyobbjai, hanem annak a kornak a fesztelensége vagy éppen korlátai, amiben ezek a tehetségek kibontakoztak, hogy aztán hatalmas messzeségekbe emelkedve szárnyaljanak. De ami ennél még fontosabb: életeket, küzdelmeket és sokszor valódi embereket látunk, maszkok nélkül, természetesen – úgy, ahogy csak Keleti Éva tudta megörökíteni őket.
Szerző: Fifi
Időpont: 2016. szeptember 22. – november 20.
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.